Úgy tűnik, ez a nyár a skótokról szól, már ami a magyar nyelvű társasjáték-megjelenéseket illeti: nemrégiben írtunk Reiner Knizia klasszikusáról, a zseniális Schotten Tottenről, most pedig a Compaya gondozásában frissen megjelenő – nem mellékesen a tavalyi Kennerspiel des Jahres-győztes – Skye szigete (angolul Isle of Skye) kerül sorra. Andreas Pelikan és Alexander Pfister által jegyzett lapkalerakós játék kétség kívül a nagy klasszikus Carcassonne alapjain nyugszik, a kérdés viszont, hogy ettől függetlenül tud-e újat mutatni a zsánerben?

A társasjátékos világ legfontosabb (vagy legalábbis a legnagyobb érdeklődés által övezett) díja a Spiel des Jahres díjcsalád, melynek gémer (Kennerspiel) kategóriájában nagyon érdekesen alakultak a jelölések 2016-ban: két egyszer használatos innovatív játék, a Pandemic: Legacy (bemutató itt, élménybeszámoló itt) és a T.I.M.E. Stories mellett egy konvencionálisabb darab, az immár magyar nyelven is elérhető Skye szigete érdemelte ki a német zsűri figyelmét. A közösség leginkább a Pandemic: Legacy győzelmét várta, hiszen egy nagyon egyedi élményt nyújtó, és rettenetesen népszerű (azóta is ott csücsül a BGG öröklistájának a tetején) játékról van szó. Ehhez képest Berlinben 2016. júliusában a Skye szigetéről hullott le szó szerint a lepel, ami nem kis meglepetést okozott, annál is inkább, mert a szerzőpáros 2015-ben a Broom Service-szel hozta el ugyanazt a „trófeát”. A döntés rendesen meg is osztotta – szokás szerint – a gémer közösséget, sokak szemében gyáva húzásnak tűnt a klasszikusabb vonásokkal rendelkező játéknak odaítélni a díjat.

Ilyen előélettel tehát igazán magasra kerül a léc, ha kritikát kell írni a játékról, hiszen egy fajsúlyosnak tekinthető szakmai zsűri ítélete szerint ez a díj szempontrendszere szerint egy jobb játék, mint a közönségkedvenc Pandemic: Legacy. Lássuk hát!

Carcassone 2.0?

A Skye szigete egy 2-5 fő által játszható, közepesen összetett lapkalerakós és aukciós játék, nagyjából 60 perces játékidővel.

Andreas Pelikan és Alexander Pfister (Port Royal, Királyi áru, Great Western Trail) játéka egy Carcassone-méretű dobozban érkezik, és már a súlyán is érződik, hogy pénzünkért szerencsére nem csak levegőt vásárolunk (szerencsére a játék árazása igencsak barátira sikeredett). A dobozt kibontva nem is kell csalódnunk: a pároldalas – egyébként nagyon jól szerkesztett és legtöbbször világosan fogalmazott – szabályfüzet mellett kapunk néhány fa jelölőt, egy kisebb pontozótáblát, egy méretes húzózsákot és néhány jó minőségű kinyomókartont. Ez utóbbin elsősorban a játékban főszerepet játszó területlapkák találhatók, de ezen kívül kartonból vannak az értékelőlapkák, a játékosok paravánjai, a pénzérmék és néhány egyéb jelölő is.

A játék illusztrációjáért az általunk is nagyon kedvelt Klemens Franz (Agricola, Port Royal, Királyi áru, Yangtze stb.) felelt, aki az általa megszokottnál itt kicsit kevésbé kontúros oldalát mutatja meg. Szerencsére ez egyáltalán nem baj, ha elsőre nem is tűnik fel, de a stílusa jól felismerhető marad, és munkája sokat hozzátesz a játék hangulatához.

Igen, a fényképezéskor egy lapkát benéztünk. Megtalálod? ;)

A Skye szigetének célja, hogy hat forduló során a mi skót klánunk adja a sziget királyát, amit nem meglepő módon győzelmi pontok gyűjtögetésével érhetünk el.

Ehhez elsősorban saját területünket (mely kezdetben csak egy saját színű kastélylapkát jelent) kell ügyesen további területlapkákkal bővíteni, melyeket a Carcassonne szabályaihoz nagyon hasonló módon kell majd leraknunk: a lapkák szélein lévő területtípusoknak (rét, hegy, tó) illeszkedniük kell egymáshoz. Érdekesség, hogy habár területtípusokon felül itt is vannak utak, a lerakás szempontjából nincs jelentőségük, ellenben a pénzszerzésnél és a pontozásnál annál fontosabbak lehetnek.

Apropó, pontozás! A győzelmi pontok szerzése játékról játékra változik. Minden parti elején négy értékelőlapkát kell véletlenszerűen választanunk a dobozban lévő 16-ból, melyeket a pontozótábla A-D mezőire kell helyeznünk. Minden forduló végén más és más betűvel ellátott lapka alapján kaphatunk pontot. Mindegyik háromszor kerül pontozásra, de egyáltalán nem mindegy, hogy a játék melyik szakaszában milyen célt igyekeznek elérni a játékosok, így ugyanazok a lapkák más sorrendben egészen más stratégiát kívánhatnak az egyszeri klánvezérektől. A pontszerzési feltételek egyébként rendkívül változatosak, van hogy a lapkák alakzatára kell figyelni, van hogy bizonyos tereptípusok teljes befejezésére kell hajtani, de simán lehet, hogy az utakért, vagy a lapkákon található különböző szimbólumokért (hajó, birka, bika, világítótorony stb.) jutalmaz a játék.

Értékelőlapkák

A fentieken kívül néhány lapkán nem csak különböző terepek, utak és szimbólumok, hanem további pontot érő tekercsek is találhatók: ezek mind valamilyen szimbólum gyűjtéséért adnak jutalmat a játék végén (sőt, a befejezett területen található tekercsek dupla pontot érnek!).

De hogy juthatunk lapkához? Minden forduló a pénzszerzéssel indul: kastélyunk eleve hoz némi pénzt a konyhára, de viszkishordós lapkákkal tovább növelhetjük bevételünket, illetve a későbbi fordulók során a rosszabbul álló játékosok is kapnak némi kompenzációt. Ezután minden játékos három-három lapkát húz a zsákból, melyeket a paravánja elé helyeznek. Ha ez megtörtént, mindenki a paravánja mögé bújva igyekszik (egymással párhuzamosan) néhány fontos döntést meghozni. Egyrészt egy lapkát vissza kell majd dobni a húzózsákba (ehhez kap mindenki egy eldobáslapkát), illetve a másik kettő árát meg kell határozni, melyet a paraván mögött lehelyezett pénzérmékkel tehetünk meg. Ha mindenki végzett, akkor a kezdőjátékostól kezdve mindenki választhat egy tetszés szerinti ellenfele elől egy lapkát, amennyiben kifizeti neki az általa imént meghatározott árat. Az esetlegesen megmaradt lapkák a játékosok tulajdonában maradnak, a rájuk tett pénzt viszont elbukja a gazdája. Ezután újabb szimultán akció következik: mindenki igyekszik az így vagy úgy megszerzett lapkákat a területéhez illeszteni. A forduló végén a fordulósávnak megfelelő értékelőlapkák szerint megtörténik a pontozás, majd új kezdőjátékossal új forduló következik.

A hatodik forduló (öt játékosnál csak öt forduló van) után kiértékeljük a lapkákon található tekercseket, illetve vagyonunk után is kapunk néhány pontot. A legtöbb pontot szerző játékos nyeri a játékot.

A skótoskodás kifizetődő (lehet)

A játék sokkal egyszerűbb, mint amilyennek leírva elsőre tűnik, és szerencsére a játékmenet is nagyon gördülékeny, így első alkalmakkor sem kell a dobozon is feltüntetett egy óránál sokkal többre számítanunk, és ami talán fontosabb, nem is érződik ennél hosszabbnak a parti. Ennek ellenére egyáltalán nem habkönnyű darabról van szó, bőven van itt lehetőség a gondolkodásra és az alapos tervezgetésre.

A játék lapkalerakós része nem fog őrületes újdonságként hatni a Carcassone-t már jól ismerőkre: nagyjából hasonló módon kell gondolkodni (hiába nem közös, hanem saját területen folyik az építkezés), viszont sokkal több pontozási szempontot kell figyelembe venni, nem beszélve azok időbeli sorrendjéről. Egy fordulóban jellemzően 1-3 lapkát lehet szerezni, de azok lerakása nem fog túl sok időt felemészteni, köszönhetően a viszonylag könnyen átlátható saját területnek.

A Skye szigetének messze legérdekesebb és legizgalmasabb része a lapkák árazása és vásárlása,

itt kell ugyanis az igazán fontos döntéseket meghoznunk. Egyrészt el kell döntenünk, hogy melyik lapkára nem lesz szükségünk, illetve, hogy melyikhez nem akarjuk ellenfeleinket véletlenül sem hozzájuttatni. Másrészt a maradék két lapka árazásánál figyelembe kell vennünk, hogy melyik az (vagy azok), amit mindenképp meg akarunk tartani (tehát elég magas árat szabni, hogy más ne akarja elvinni, de azért nekünk se kerüljön túl sokba) figyelembe véve, hogy az ellenfelektől mely lapkákra akarunk mindenképp félretenni némi pénzt. Ehhez jól kell felmérni, hogy a riválisok területe hogyan épülget, nekik vajon milyen lapkákra lehet mindenképp szükségük, és hogy ennek megfelelően hogy lehet nekik leginkább keresztbe tenni vagy éppen megkopasztani őket.

A játék tehát legalább annyira szól az adott partira érvényes pontszerzési lehetőségek kihasználásáról, mint az ellenfelek játékstílusának kiismeréséről, és ez utóbbi pszichológiai vonása teszi a Skye szigetét roppant élvezetessé és nagyszerűvé.

Verdikt

A poszt elején két (szerintem fontos) kérdés hangzott el: tud-e újat mutatni a Skye szigete a saját zsánerében, és tényleg jobb-e, mint a BGG jelenlegi királyának számító Pandemic Legacy.

Az első kérdésre egyértelmű igen a válasz. Hiába tűnik első blikkre egy Carcassonne koppintásnak a játék, annál jóval kompaktabb, ugyanakkor sokkal nagyobb mélységet kínáló darab, köszönhetően az egyedi aukciós lapkaválasztásnak és a változó és változatos győzelmi feltételeknek.

A másik kérdésre már korántsem ilyen könnyű válaszolni. Egyrészt érthetetlen, hogy a Spiel zsűrije miért ment szembe (sokak szerint direkt) a népakarattal: mind a Pandemic: Legacy, mind a T.I.M.E. Stories olyan élményjátékok, amik egy társasjátékokat csak felületesen ismerőt is simán beránthatnak a hobbiba. Ezzel szemben a Skye szigetét sokkal inkább érzem rétegjátéknak, holott a díj célja nem feltétlen a jobb, hanem a díj szempontjainak (azaz leginkább a honni terjesztésének) jobban megfelelő játék honorálása. Másik oldalról viszont tök logikus továbblépési lehetőség egy olyan potenciális gémernek, aki mondjuk eddig csak a Carcassonne-t vagy a Ticket to Ride-ot ismerte, mert az egyszerű alapokra építkezve bevezet az összetettebb játékok világába, mindezt pedig irigylésre méltóan elegáns módon teszi (ehhez képest a Pandemic: Legacy folyamatosan bővülő szabályrendszere maga a nagybetűs Káosz).

A Skye szigete tehát egy gördülékeny, kellő módon összetett, nagyszerű játék, ami akár kettesbenl is jól működik, ez pedig aukciós játékoknál igen ritka (hozzá kell tenni, hogy tök más lesz egy négyfős játék dinamikája, mint egy kétfősé).

Ha tehát bejött a Carcassonne, és szívesen kipróbálnál egy ahhoz hasonló, de valamivel összetettebb játékot, bátran merem ajánlani a Skye szigetét, nem hiszem, hogy csalódni fogsz. Máskülönben mindenképp megér egy próbát, ha van rá lehetőség, akkor is, ha a lapkalerakás nem különösebben vonz, mert a játék lényege sokkal inkább az aukciós részben rejlik. Nem beszélve arról, hogy mégiscsak egy Kennerspiel győztesről van szó!

A játékot a Compaya társasjáték-bolt és kiadó bocsátotta rendelkezésünkre.