Ahogy azt nemrég megjelent Pandemic-kritikánkban megígértük, beszámolunk az idei magyar nyelvű társasjáték-megjelenések talán legizgalmasabb darabjával, a Pandemic: Legacy-val szerzett tapasztalatainkról. Mivel egy különleges játékról van szó, a szerkesztőség három tagja (KralleKralle, Cae és jómagam) közösen állt neki a magyar nyelvű kiadás megjelenés előtti tesztelésének (egy barátunk vállalta el a nevető negyedik szerepét), így a témát egy cikksorozat keretében fogjuk feldolgozni, melynek első darabja ez a spoilermentes ízelítő.

Amikor az ember új társasjátékot próbál ki, a legtöbb esetben támaszt valamiféle elvárást az újdonsággal kapcsolatban. Ha az adott játékot a létező legnagyobb hype lengi körbe (BGG 1. helyezés három hónap alatt, számtalan elnyert díj, Kennerspiel des Jahres jelölés), akkor az elvárások mellé bizonyos fokú izgatottság és szkepticizmus is társul:

Vajon tényleg annyira jó a játék, amennyire mondják? Mi van, ha nekem nem fog tetszeni?

A fentiek miatt rendkívül furcsa érzés volt először leülni a Pandemic: Legacy 1. évadának magyarított verziója mellé. A játék paklijai, a bábuk, a jelölők és a tábla is (bizonyos fokig) jó ismerősként köszöntek vissza, de közben ott figyeltek a dobozban az újdonságokat tartalmazó lezárt matricaívek és dobozok, valamint a játékot irányító, és annak legizgalmasabb részének számító Örökség pakli. Még el sem kezdtünk játszani, de máris adott volt a különleges atmoszféra, hiszen fogalmunk sem volt, milyen fába vágtuk a fejszénket. Hát lássuk, miben is más a Pandemic: Legacy a nagynevű elődnél!

A Legacy-ról röviden

 A Legacy műfaj a kampányszerű játékok egy különleges válfaja. Hasonlóan a “klasszikus” kampányokhoz, az egyes partikban meghozott döntéseinknek hatása van a későbbi alkalmakra, ám ezek a változások véglegesek és drasztikusak. Játékról játékra újabb elemek és szabályok jönnek be a játékba, de közben változnak a már megismert elemek is: a táblákra és kártyákra (sőt, magába a szabálykönyvbe is!) írni és matricázni kell, sőt nem ritka, az egyes komponenseket menet közben meg kell semmisítenünk.

A játék központi eleme az úgynevezett Legacy-pakli, amely utasításokat ad, hogy mikor (esetleg milyen feltételek teljesülése esetén) mit kell csinálnunk, illetve megteremti a kampány narratíváját. A pakli kártyáinak utasításait szigorúan követnünk kell.

A fentiekből adódik, hogy a Legacy különlegessége az ismeretlenségből fakad, így ezeket a játékokat általában egyszer érdemes (és sok esetben többször nem is lehetséges) végigjátszanunk.

Nem a Pandemic az első játék, amelynek létezik Legacy verziója. A játékmód atyja, Rob Daviau elsőként a klasszikus Rizikót varázsolta át egy merőben más játékká, mely a Risk: Legacy címet kapta. Habár a Rizikó már bőven elavult játéknak számít a mai társasjáték-világban, a Legacy verzió meglepő népszerűségnek örvend gémer körökben, így talán nem csoda, hogy más játékra is alkalmazták a receptet.

A Pandemic-örökség

Fontos tanács! Amennyiben nem vagy tisztában a Pandemic alapjaival, javasoljuk, hogy előbb olvasd el részletes Pandemic-kritikánkat!

Ellenkező esetben lásd a rövid összefoglalót a keretesben. Szerencsére Pandemic-szüzeknek sem kell félniük a játéktól: a kampány megkezdése előtt nekik lehetőségük van (és erősen ajánlott is), hogy néhány játékot az alapjáték szabályaival lejátszanak (a szabálykönyv természetesen minden szabályt tartalmaz).

A Pandemic: Legacy teljes mértékig a Pandemic alapjain nyugvó Legacy-játék, amelyben egy teljes évet hónapról hónapra küzdhetünk végig a halálos fertőzések ellen harcolva. Egy partit ugyanúgy meg lehet nyerni vagy éppen el lehet veszíteni, mint az eredeti játékban. Előbbi esetben a következő menetben a következő hónapra ugrunk, ellenkező esetben még egyszer nekifuthatunk az adott hónapnak, viszont ekkor már eredménytől függetlenül haladunk előre az évben. Értelemszerűen a csapat sikerességétől függően legalább 12, legfeljebb 24 parti van a dobozban (átlagban ez a szám 18 körül szokott alakulni). A győzelmi feltételek a játék során folyamatosan változnak, az Örökség pakliból feljövő küldetéskártyák függvényében.

A játék komponensei majdhogynem teljesen megegyeznek a klasszikus Pandemicével, de a dobozt kibontva azért szembetűnik néhány különbség a matricaíveken, a lezárt dobozokon és az Örökség paklin kívül is.

A táblát széthajtva kapásból észrevehetjük, hogy az jóval nagyobb a megszokottnál, ami nem annyira meglepő, hiszen sokkal több dolgot kell adminisztrálnunk egy éven át tartó hősies harcunk során.

A kitörésszámláló, a fertőzésmutató, a fertőzés- és a játékospaklik helye teljesen megegyezik az alapjátékban lévőkkel. A térképen szereplő városok tekintetében sincs túl sok változás, csupán a szárazföldi és tengeri útvonalakat jelképező összekötő vonalakban tapasztalhatunk minimális eltérést az alap Pandemichez képest. Szintén apróbb újdonság, hogy a világot hat különböző régióra osztották, ennek a későbbiekben lesz jelentősége.

Három vadonatúj elem azonban rögtön helyet kapott a táblán.

Az első a már említett küldetésekkel kapcsolatos. Előre láthatjuk, hogy melyik hónapban hány küldetés teljesítése szükséges a győzelemhez, illetve természetesen van kialakított hely a küldetéskártyáknak is.

A következő szembetűnő újdonság a pánikszint. A Legacy-játékban egy járványkitörésének már sokkal komolyabb következményei vannak, mint ahogy azt a régi Pandemicben megszokhattuk. Természetesen ugyanúgy előre kell lépni a kitörésszámlálóval is, de ezen túl egyrészt a rosszkor rossz helyen tartózkodó karakterünk sérülést szenved el (lásd később), másrészt az érintett városban emelkedik a pánikszint (ezt a városok mellett lévő kis négyzetekbe ragasztott matricákkal fogjuk jelölni). Első alkalommal ez inkább csak egy figyelmeztetés a csapatnak, de később egy város lázadóvá, összeomlóvá vagy elesetté is válhat, ami már komolyabb gondokat is okozhat a későbbiek során: a lázadó szinttől kezdve nem lehet kutatóállomást építeni az adott helyre (sőt, az ott lévő meg is semmisül), illetve a város megközelítése is egyre nehezebbé válik.

A tábla alsó része felé haladva szintén észrevehetjük, hogy a betegségekkel kapcsolatos adminisztrációnak jóval több hely jutott: azon kívül, hogy különböző nevekkel illethetjük őket, bőven hagytak helyet a későbbi matricáknak is.

Tovább bontogatva a dobozt láthatjuk, hogy a karaktereklapok sokkal inkább igazolványokra hasonlítanak. Azon kívül, hogy hőseinket immáron elnevezhetjük, természetesen kapunk leírást a különleges képességekről, illetve az igazolványlap hátoldalán vezethetjük, hogy mikor és milyen eredménnyel küzdöttek a világ megmentéséért. Nem meglepő módon itt is maradt hely a matricáknak. Kapunk némi homályos utalást, hogy a karakterek kapcsolatokat alakíthatnak majd ki, de jutott hely a bónuszképességeknek, illetve a sérüléseknek is. Fontos megjegyezni, hogy ha egy karakter már nem tud újabb sérülést elszenvedni, kénytelenek leszünk könnyes búcsút venni tőle, és széttépni a karakterlapját. Bizony, veszélyes hellyé vált a világ!

A klasszikus játéktól eltérően itt nincsenek dedikált nehézségi fokozatok, minden játékot öt járványkártyával kell játszanunk. Ennek ellensúlyozására a játék a sikerek és kudarcok függvényében “automatikusan” szabályozza az egyes partik nehézségét az eseménykártyák segítségével: ha egy játékot megnyerünk, a következő alkalommal kettővel kevesebb eseménykártyát kell a játékospakliba kevernünk (hogy melyeket, az a csapat döntése az előkészületek során), ellenkező esetben pedig értelemszerűen kettővel többet.

Függetlenül az eredménytől minden játék végén lehetőségünk lesz két fejlesztést választani, ily módon karaktereinket plusz képességekkel ruházhatjuk fel, növelhetjük a kezdő kutatóállomások számát, tetszőleges játékoskártyáknak adhatunk másodlagos képességeket vagy épp egy teljesen visszaszorított vírushoz rendelhetünk pozitív mutációkat.

Örökös izgalmak

A fentebb vázolt újdonságok már önmagukban is elég izgalmasak, de ezek csupán keretet adnak annak, hogy a játék kampányként tudjon működni. Az igazi finomságokat az úgynevezett (és már sokat emlegetett) Örökség pakli rejti.

Lényegében egy olyan pakli kártyáról van szó, ami úgy működik, mint egy kalandkönyv: egyrészt ez meséli el a játék sztoriját, másrészt pontos utasításokat ad, hogy mikor mit kell csinálnunk (általában ez valamelyik lezárt matricaablak és/vagy doboz kibontását jelenti), illetve néhány új komponens is magából a pakliból fog előkerülni.

A legelső játékunk elején nincs sok meglepetés a dologban, egy rövid bevezető szöveg után megkapjuk a klasszikus Pandemic-célt: fejlesszük ki a négy fertőző betegség ellenszerét. Igen ám, de a pakli előre figyelmeztet, hogy a második járványkártya érkezésével együtt valami furcsaság fog történni az egyik betegséggel, ezzel pedig a világ megmentése egyre fakóbb reménnyé válik...

Az Örökség pakli minden hónapban csavar valamit a játékon (általában az előkészületek előtt lép akcióba), a kampány során tehát rengeteg újdonság és meglepetés fog minket érni: a legtöbb sztorielem természetesen tovább nehezíti a játékot, de szerencsére csomó eddig nem látott eszköz is rendelkezésünkre fog állni, hogy valamelyest kezelhetőbbé váljon a helyzet.

Hangulatjelentés

Végítéletet nem mondanánk a játék felett, ugyanis négyfős csapatunk még nem ért a kampány végére (hátra van még két hónap), de eddig egész jól haladtunk: kilenc győzelemre “csupán” öt vereség jut (mondjuk januárt sikerült duplán elbuknunk). Ettől függetlenül meglepődnénk, ha keserű szájízzel állnánk fel az utolsó decemberi játékunk után.

Ahogy a Pandemic-kritikában is írtuk, a játék annak ellenére, hogy alapvetően egy absztrakt feladvány, meglehetősen tematikus. Nos, ezt az élményt emeli négyzetre a Legacy-mód azzal, hogy történettel és karakterekkel tölti meg a játékot. Halkan merem csak megjegyezni, hogy szerintem (és ez szigorúan csak magánvélemény!) ezen a ponton a játék lehetett volna egy icipicit bevállalósabb is, több történetmesélős elem bőven elfért volna az Örökség kártyákon. Természetesen a hangulat így is adott, és a csapaton is sok múlik, hogy mennyire sikerül beleélőssé varázsolni a játékalkalmakat.

Amit mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy ez a játék bizonyos szintű elkötelezettséget kíván meg a csapattól, értem ez alatt, hogy képesnek és hajlandónak kell lenni a rendszeres játékalkalmakat megszervezni. Általában egy alkalommal több partit érdemes játszani, amik egyenként kb. egy órát igényelnek, nem beszélve a játék megszokottnál kissé hosszabb előkészületeiről. Ennek az az oka, hogy a Pandemic: Legacy játékról játékra nyílik ki, így egyre több a komponens és észben tartandó szabály lesz. Szerencsére figyeltek arra az alkotók, hogy ezek bonyolultságban ne mutassanak túl a klasszikus Pandemicen.

A magyar kiadásról pár szót ejtve, örömteli, hogy egy ilyen különleges és kifejezetten sok szöveget tartalmazó játék hazai kiadást kapott. A játékkal játszva eddig szerencsére nem botlottunk súlyos félrefordításokba és elgépelésekbe, a legnagyobb hiba, amibe eddig belefutottunk az volt, hogy az Örökség pakli kártyái a járványkártyákra néha fertőzéskártyákként utalnak.

Végezetül beszélnünk kell egy fontos dologról:

a Pandemic: Legacy tényleg csak egyszer játszható végig,

a játék elemei visszafordíthatatlan változásokon mennek keresztül a kampány során, és ahogy most látjuk, az utolsó hónap után valószínűleg nem lehet tovább játszani vele. Igaz, lehet úgy ügyeskedni, hogy ezek a változások visszafordíthatóak legyenek, csak szerintem nem érdemes: a Pandemic: Legacy-ban a döntéseinknek a visszafordíthatatlanság ad igazán súlyt, ha pedig ezt a szabályt kijátszuk, sérül a játékélmény. Nem beszélve arról, hogy a sztori nagy része meglepetés, így nem érdemes törekedni arra, hogy másodjára is végigjátszuk a játékot, ahol már előre fel tudunk készülni a ránk váró nehézségekre.

A kérdés persze adott: érdemes-e 14-16 ezer forintot befektetni egy olyan játékba, aminek az élettartama korlátozott? Véleményem szerint bőven megéri, 12-24 (átlag 18) játék az rengeteg: ennél többet műkedvelők ritkán szoktak bármivel is játszani, a gémerek pedig a gyűjteményük nagyságából adódóan térnek vissza ritkábban egy-egy darabhoz. Ezzel szemben ez egy tipikusan olyan befektetés, amit a csapat akár közösen is meghozhat (és itt erősen ajánljuk, hogy lehetőség szerint a maximális négy fővel vágjunk neki a kalandnak), szétosztva pedig már annyira nem húzós az ár, főleg ha a “hány mozijegy áráért szórakoztam igazán jól” oldalról vizsgáljuk meg a kérdést. A Pandemic: Legacy egy különleges élményt nyújtó társasjáték, ami minden befektetett forintot és percet megér.

- Kürtös

 A társasjátékot a Gémklub bocsátotta rendelkezésünkre még a hivatalos megjelenés előtt, ám ez a cikkíró játékról alkotott véleményét egyáltalán nem befolyásolta.