Múlt héten elmondtuk, miért szeretjük, most viszont jön a feketeleves. Lehet, hogy fájni fog, de ennek így kell lennie. Következzen hát 5 ok, amiért utáljuk a M.A.G.U.S.-t!

1.) Mert ez a játék végtelenül sznob.

Az aquir ereklyék nem arra valók, hogy a Mesélő a Játékosok kezébe adja őket!

Kizárólag tapasztalt Mesélőknek és Játékosoknak, vagy NPC-knek.

Az [XY] kaszt kizárólag NJK kaszt.

Van valami mindent átható, mindent lenéző, “én jobban tudom”, mert elit szerepjátékos vagyok felhangja minden könyvnek, kiegészítőnek, még bizonyos Rúna kiadványoknak is. Megmondja mivel játszhatsz, játéktechnikát ír a legfaszább kasztokhoz, majd közli, hogy ahhoz te nem vagy elég király. Vagy rosszabb, előre feltételezi, hogy egy vérpisti kis hülye vagy, aki úgyis csak tápol. Mert csak a “tapasztaltaknak” való. Vagy egyáltalán senkinek. Igaz, van hozzá két oldal statisztika, de csak azért, hogy láthasd, AZT TE nem használhatod. Meg sem merem említeni, hogy egy időben divatos volt _nem_ kalandozóval játszani, mert az annyira gyenge, hogy az a valódi szerepjáték Yneven.

Na ne röhögtess. Megbocsáthatatlan, hogy ezzel a tempóval sikeresen fertőzött meg egy réteget, ami mai napig ontja magából ezt a szennyet.

2.) Random bullshit fantasy

Elfendel.

Nézzünk szembe a ténnyel, a MAGUS valójában egy heartbreaker fantasy. Vannak benne orkok, nagyon orkosak, meg fűzabáló elfek íjakkal az erdőben, meg pár hülye néven hívott állat, ami valójában nyúl. Már a kilencvenes években se lett volna szabad elnézni ezt, de akkor robbant az rpg bomba, legyen, belefér.

Az viszont nem, hogy megszórták a világot bántóan üres közhelyekkel és üres helyszínekkel, amiknek se íze, se bűze. Városállamok. Déli. Északi. Erigow. Eren. Olyan, izé, emberek kardokkal és páncélokkal. Meg udvari varázsló. Meg várak. Írtak egy csomó használhatóhoz közelítő országot, amiknek legalább egy, jobb esetben kettő vállalható, bár nem mesélhető jelzője van, (Abaszisz: abbit, boszorkánymesterek), a világ jelentős részéről meg ennyit sem, mert majd megy oda valami. Megy is, évek óta hallgatjuk M.A.G.U.S. versenyeken a parttalan, gyökértelen, random fantasy helyszíneket.

A szállóigévé vált ötszáz méter vastag erioni városfalról azért nem beszélek, mert azt legalább megjegyeztem.

3.) Inkoherens “realitás” és értelmetlen mágia

Mert egy varázsló ilyet nem csinál.

Miután a D&D sikeresen nyúlta Tolkient, a MAGUS pedig a D&D-t, a folyamatban bizonyos lényegi dolgok elvesztek, nekünk nem maradt más, csak az ostoba, kiherélt magyarázkodás. Mert a Forgotten Realms-nek még elment a könnyed kis világában ide-oda lötyögő, valódi háttér nélküli félisteni mágusok remek történetei, hiszen nem ez volt a lényeg. A MAGUS-nak _reálisnak_ kellett lennie, hát kapott magyarázatot. Hülyeségeket. Meg melldöngető, csodálatos mozaikmágiát is. A világot, a játékot, a csak félig létező koncepciót is tökéletesen keresztbevágó mozaikmágiát. Jöttek a mágikus bombák, a lila csörgőssipkás varázslatok, amik valamiért nem működtek, a tíz manából elpusztítom a várost, a tűznyíl-géppuska és társai. Gyilkos viták az asztalnál, szánalmas magyarázkodás a Rúnában, órákig elnyúló, parttalan mesélői és játékosi őrjöngés valami hülye kombó miatt,  tegye fel a kezét, akivel nem történt meg.

Nem térek ki arra az időszakra, amikor Ynev hidrológiai térképe és tájegységekre lebontott nyelvtörténeti elemzései készültek. Maradjon inkább örök homályban e vészterhes korszak.

4.) Kamu “digójapán” romantika

Hune ni noru takereba avodo.  - A sast is megcsalja olykor a szeme.

….és akkor a kardművészem Chi-harcban a gorviki fejvadászlányra támad és persze kezdődik a Kobra-tánc.

Támad bizony, de a kilencvenes évek. Minden nagyon ninja, minden nagyon keleti, de közben valahogy olyan faszán, pattogósan olasz is, de nem is olasz: olasz-spanyol egyszerre, digó, ahogy azt innen elképzeljük, borostásan zeng a gitár és közben kasztanyettaként csattog az ismétlő kahrei számszeríj, meg “villannak a szemek”. Mindenki nagyon kemény, (de annyira azért nem, hogy egy parasztfiú dupla nullával ne csapassa át rajta a vasvillát), mindenki tökéletes eltökéltséggel, keményen monologizál a sosem szűnő, cseresznyevirág-illatú szélben, kezükben egy erős vörös lauderoci (szerk.: predoci?) vagy mi a faszom borral.

A megbocsáthatatlan bűn végül az Enoszuke kiegészítőben inkarnálódott teljesen, ahol Nyúl őrült keletmániájának gyötrelmei a Codex után másodjára is világot láttak, mintegy szentségtelen gyermekeként egy elátkozott kornak. Irtózatosan izzadtságszagú katyvasz, ami egy csikknyomokkal tarkított, orientál tematikájú pvc padló minden fennkölt keleti pompájával fedi be Ynevet.

5.) Olvashatatlan, összeegyeztethetetlen kiadványok és regények

Úgy szerette az albínót, ahogy egy ló csak szeretni képes.

Az egy dolog, hogy Kornya mester réges-régen közölte, hogy márpedig a regények számítanak, mert ő legalább írt jó (olvasható) kötetet a MAGUS-hoz. Az egy másik dolog, hogy a legtöbb regénynek semmi köze nincsen a magához a rendszerhez, és itt visszatérnék az első ponthoz, mert ugye, kis barátom, kráni fejvadásszal nem lehetsz, vagy ha igen, akkor szégyelljétek magatokat.

Az viszont elfogadhatatlan, hogy az elmúlt években széttépett MAGUS hátország* semmiből előbukkanó kiadói olyan regényeknek álcázott iszonyatos fertelmekkel bombázták a közönséget, hogy az a genfi egyezménybe ütközik. A teljesség igénye nélkül: Inomi, a “Mahut”, a Fekete Torony, a Tuan, csak hogy párat említsek azok közül, akik például felelősek a fenti mondat nyomtatásba kerüléséért. Mai napig kiráz a hideg, ha a csodálatos ynevi tengeralattjáróra gondolok a Síró Fémből, vagy a Homokszem csupán korai Google fordító minőségével vetekedő szövegezésére. Ó nem, ez nem a “kezdő írók próbálkozásai” korszak, bár ahhoz is lenne egy-két szavam. Ezek az “adj pénzt, élményt kapsz” kemény, kora kétezres évei. A semmiből jövő és semmibe tartó Új Tekercsek ötfokozatú képzettség halmaza, avagy az “Őrület hegyei”? A d20-as Nagy Fehér, ami olyan sebességgel süllyedt el, mintha Ahab kapitány nem lándzsával, hanem hatvan milliméteres tankelhárító löveggel ment volna rá. Beleértve egyébként a tökéletesen átgondolatlan rendszer-interpretáción tátongó, vérző lyukakat is…

5.) + 1

brengar: halmi nomád népcsoport; külső jegyeiben a drindhez, hagyományaiban a nasatihoz áll közelebb.

lakún: a kerszrídzs szórvány ravanomarai ágához tartozó tartozó pásztornép…

- Gáspár András, 2013

*Igen, jól sejted. A jövőben be fogunk merészkedni a MAGUS jogok körüli Halálhajó szingularitás Káosszal vetekedő rémálom-mocsarába is. A valódi Elátkozott Vidékre. Csak be ne pereljenek érte.

Update: 2023-ban elindult a Nörd podcast, amelynek első két adásában a M.A.G.U.S. szerepjáték 30. évfordulója alkalmából Novák Csanáddal és Nyulászi Zsolttal beszélgettünk. A két beszélgetést itt tudjátok meghallgatni: