Csodabogár

Az IMOLa Társas- és Szerepjáték Táborban számtalan régi és új társas fordult meg tíz nap alatt, ám ennek legnagyobb sztárja a társasjátékok közül egyértelműen a Scythe volt. Ha nem volt valamilyen fő program, akkor mindig ültek mellette legalább öten, és több órán keresztül, sokszor hajnalokba fordulva tolták a gőzgépek véget nem érő csatáját, ami legalább annyiszor ment egymás legyőzésére, mint a helyi lakosság megnyerésére, vagy épp a legfejlettebb nép címének kivívására.

Hangulat

A Scythe-ban ami elsőre megfog, az a hangulat. Egy steampunk hidegháborúba csöppenünk az 1920-as években, méghozza Kelet-Európában, ahol olyan nemzeteket csapnak össze mint a lengyelek, az oroszok, vagy éppen a Krími Kánátus. A gyönyörűen kidolgozott hősfigurák mindegyike jellegzetes öltözékben és jellegzetes totemállattal felszerelkezve indul hadba. Az őket segítő gőzgépek egytől- egyig kissé beteg, jellemzően szovjet, mégis imádni való monstrumok – így a magyar ember szívéhez talán még közelebb állnak. A pénz, a térkép és a grafikák többsége egyszerűen csak szép, a jelzők pedig kifejezetten egyszerűek, hogy jól meg lehessen különböztetni őket egymástól. A hangulat a játékot elkezdve is ugyanolyan erősen hat ránk: az első körökben pont annyira nem tudjuk hogy mit is csináljunk, mint a játékban felsorakoztatott nemzetek az első világháború elején, később pedig világuralmi terveinket legalább hárman fogják akarva-akaratlanul megakadályozni.

Játékmechanika

A Scythe egy maximum ötszemélyes játék, ám népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy a táborban egy játék sem ment le ezen létszám alá. A játékidőt valahogy sikerült egészen pontosan 115 percre belőniük a dobozon – a valóságban ez két és fél óránál kezdődik, és simán négyre emelkedik, ha van kezdő is a játékosok közt. Játékmechanikát tekintve nem igazán hasonlít egyik ismert társashoz sem, és ez a „sehova nem tudom tenni” érzet a szabályok tisztázásával csak tovább fokozódik. Már maga társas neve is fura, hiszen nem tudni, hogy a gőzgépeknek a betakarításban, vagy egymás lekaszálásában lesz-e szerepe - és amikor elkezdjük a játékot, ez még akkor sem válik teljesen egyértelművé.

Alapvetően 5 nép közül választhatunk, mindenkinek saját különleges képességei vannak – és ehhez hozzájárul egyfajta irányvonal (ipari, mezőgazdasági, katonai stb.), amit véletlenszerűen kapunk. Mind a két tábla jelentősen befolyásolja a taktikai lehetőségeinket - ám még így is ezerféle opció közül lehet választani. A játék célja, hogy teljesítsünk 6 feladatot a 10-ből (és ebből csak kettő katonai) – a végén minden teljesített feladatért kapunk pénzt, és az győz aki a végén a leggazdagabb. Figyelni kell a nyersanyagokra, a termelőkre, a megítélésünkre, a fejlettségre, a haderőnkre, és persze a különleges képességeinkre is - no meg az ellenfélre, hogy hol tart.

Alapvetően ötféle cselekedet közül választhatunk minden körben (nem lehet egymás után két egyforma), és ezeken belül többféle dolgot is megtehetünk, szigorú sorrendet tartva. Ezen cselekedetek összetételei mindenkinél más és más, hála a nemzet-irányvonal kombinációknak. A Scythe harcrendszere egyszerű: megadott haderőnkből használhatunk fel kedvünk szerint bármennyit (ez azonnal elvész), és ezt jelenlévő egységenként egy-egy csatakártyával toldhatjuk meg. A vesztes fél sosem pusztul el, csupán elmenekül nyersanyagait hátrahagyva - a parasztok abuzálásáért azonban komoly megítéléspontokat veszítünk.

Ár-érték arány és verdikt

A Scythe a Stonemaier Games eddigi legnagyobb dobása: az év sztárja lett hardcore gamer körökben, és népszerűsége folyamatosan növekszik. Első kiegészítője novemberben jelenik meg hozzá két új nemzettel (és irányvonallal) , így már 7 főre bővítve a maximálisan játszható játékosok számát. A siker egy része a Kickstarter befejezésekor borítékolható volt: a megjelölt 33 ezer dollár helyett több mint 1,8 millió jött össze, és a boardgamesgeek-en is nőtt az ázsiója minden review után. Az alapjátékot 20-24 ezer forint közti áron vesztegetik (már ha lehet éppen kapni), amennyiért simán megéri beruházni rá - csak a modellek önmagukban kiteszik ezt az összeget. A Scythe akárhányszor újrajátszható, megunhatatlan és a legkevésbé sem unalmas.

Az pedig külön öröm, hogy hamarosan magyar nyelven is megjelenik a Delta Vision gondozásában, és itt már elő is lehet rendelni!