Amikor tavaly májusban bejelentették a Spiel és Kennerspiel des Jahres díjak jelöltjeit, két dolog nekünk is szemet szúrt: az egyik, hogy Wolfgang Warsch egészen egyedi módon három játékával is ringbe szállt a díjakért, illetve hogy néhány jelölt kvázi ismeretlen volt a nem német nyelvű társasjáték-piacon. Azóta eltelt némi idő, így már azt is tudjuk, hogy Herr Warsch a három jelölésből egyet sikeresen díjra váltott, illetve hogy az “ismeretlen” játékok meg is jelentek a nemzetközi porondon. A magyar játékosok kifejezetten szerencsés helyzetben vannak, ugyanis ezek közül az egyik, éppen a díjnyertes Kuruzslók Quedlinburgban az angol kiadással egy időben tavaly év vége felé magyar nyelven is megjelent, mégpedig a Compaya gondozásában. Mi pedig jó szokásunkhoz híven ki is próbáltuk a játékot!

Kotyvasztás a boszorkánykonyhán

A Kuruzslók Quedlinburgban egy közepesen összetett zsáképítő társasjáték 2-4 fő részére nagyjából 45-60 perces játékidővel. Célunk, hogy egy sarlatán bőrébe bújva a quedlinburgi vásárban elérhető különböző hozzávalók segítségével minél “tartalmasabb” főzeteket kotyvasszunk, majd az ebből származó bevételt további összetevők vásárlására fordítsuk, illetve minél több győzelmi pontot gyűjtsünk.

A játék egy standard nagy méretű (lásd: Ticket to Ride) dobozban érkezik, melynek borítója magán viseli Dennis Lohausen egyedi rajzolói stílusát (lásd: Terra Mystica, Gaia Projekt, Marco Polo, Village stb.), aminek én személy szerint nagy rajongója vagyok.

A fedelet leemelve sem kell csalódnunk: a játék karton és fa elemei mind minőségi darabok, előbbiek emellett szintén csodaszépen illusztráltak, abszolút hozzáadnak a Kuruzslók hangulatához. Ezenkívül kapunk játékosonként egy selyem hatású és kellően nagy húzózsákot, néhány műanyagból készült drágakövet, egy egyedi oldalakkal ellátott dobókockát, illetve nem utolsó sorban egy nagyon jól és érthetően megírt szabályfüzetet és egy az összetevők speciális képességeit részletező almanachot.

A játékot elsősorban mindenki a saját üsttábláján fogja játszani, amibe spirál alakban belülről kifelé haladva lehet a különböző összetevőket “bedobálni”. Minden összetevőknek két fontos tulajdonsága van. Egyrészt az értéke mutatja, hogy mennyire “tartalmas” az adott hozzávaló, azaz hogy az előző összetevőhöz képest hány hely távolságra lehet az adott kartonjelölőt helyezni. Ez azért fontos, mert minél inkább tele tudjuk pakolni az üstöt (azaz minél tovább jutunk a spirál alakú sávon), annál több pénzt, illetve győzelmi pontot kaphatunk a körünk végén.

Üstöm, üstöm, telj meg szépen!

Ezen felül nagyon fontos az is, hogy milyen (színű) hozzávalóról is beszélünk, ugyanis mindegyiknek eltérő tulajdonsága van - a legtöbbnek ráadásul játékról játékra más-más hatása lesz!

A játékmenet szempontjából a legfontosabb (és állandó) hatással a fehér csattanó maszlag rendelkezik. Ugyanis ha ebből túl sok (értsd: >7) kerül az üstbe, az ránk robban, amivel egyrészt azonnal véget ér a körünk, másrészt a kör végi értékelésnél jóval kevesebb jutalom ütheti csak a markunkat (lásd később).

A többi hozzávaló nagyja is rendelkezik valamilyen speciális képességgel:

• A narancssárga tök csak tölti az üstöt, nincs semmi más hatása.
• A kék varjúkoponya, a piros légyölő galóca és a sárga mandragóra azonnali hatást fejtenek ki (ez játékonként változó)
• A zöld keresztespók, a lila szellem szufla és a fekete afrikai halálfejes lepke a forduló végi értékelésnél fejtik ki hatásukat (melyek szintén változnak játékonként)

Ez mind jól hangzik, de hogyan juthatunk ilyen hozzávalókhoz? A játékot mindenki ugyanolyan összetevőkkel kezdi a saját zsákjában (1 db 1-es zöld, 1 db 1-es narancssárga, 1 db 3-as fehér, 2 db 2-es fehér és 4 db 1-es fehér).

Minden forduló egy jövendőmondó kártya felcsapásával kezdődik - ennek vagy az egész fordulóra érvényes, vagy csak egyszeri hatása van.

Ezután a játékosok párhuzamosan elkezdik a zsákjukból húzni az összetevőket, amit a saját üstjükre helyeznek az értékével megegyező távolságra a kezdő korongtól / az előző kartonjelölőtől. Ha a lerakott jelölőnek azonnali hatása van, azt érvényesítjük. Ha fehér csattanó maszlagot húztunk ellenőrizni kell, hogy az üstben lévő fehér számok összege nagyobb-e, mint 7 - ha igen az üst felrobban, és azonnal véget ér a körünk. A játék során néhány alkalommal lehetőségünk van az épp kihúzott csattanó maszlag visszadobására a zsákba (feltéve, ha az még nem okoz robbanást), ehhez a lombikot kell használnunk. Ez egyszeri lehetőség, újra aktiválhatóvá csak akkor válik, ha a körünk végén megszerzett rubinjainkat hajlandóak vagyunk erre a célra használni.

Ha nem robbant ránk az üst, két lehetőség áll előttünk: vagy tovább húzunk a zsákból (ezzel kockáztatva egy esetleges robbanást), vagy megállhatunk és befejezhetjük a kört.

Ha mindenki ilyen vagy olyan módon végzett (még egyszer: a húzás alapesetben párhuzamosan zajlik), az értékelő fázis következik.

Ekkor van lehetőség különböző kör végi bónuszok megszerzésére: az üstjében robbanás nélkül “legtovább” jutó játékos dobhat a bónuszkockával (ez ponttal, rubinnal, tökkel vagy az üstünk fejlesztésével jutalmazhat), ilyenkor aktiválhatjuk a kör végi jutalmakat adó összetevőinket, illetve szerezhetjük meg az üst értékelőmezője által meghatározott bevételeket. Ha ezen van rubin, azt az üst felrobbanásától függetlenül megkapjuk, viszont ha túl sok fehér csattanó maszlag került a főzetünkbe, akkor döntenünk kell, hogy pontot, vagy vásárlásra fordítható pénzjutalmat kapjunk (tehát ha megússzuk a robbanást, mind a pontszámot, mind a pénzt megkapjuk!).

A pénzt azonnal vásárlásra kell fordítanunk, a megmaradt összeget nem lehet félretenni későbbre. Körsorrendben haladva 1 vagy 2 különböző színű és az adott fordulóban elérhető (a sárga és lila összetevők csak a 2. és 3. fordulótól kerülnek játékba) hozzávalót vehetünk. A legtöbb összetevő több “címletben” is elérhető - természetesen az értékesebb darabok az összetevő éppen aktuálisan használt könyvének megfelelően drágábbak is lesznek, de segítségükkel a későbbi főzetek elkészítésekor már sokkal nagyobb jutalom ütheti a kör végén a markunkat (és csökkenthetjük a csattanó maszlagok kihúzásának esélyét).

A jövendőmondó kártya mindig valaki extra csavart ad az aktuális fordulóhoz

A forduló végén az összes (tehát mind a frissen vásárolt, mind a főzetben felhasznált) összetevő bekerül a húzózsákba, illetve ekkor van lehetőség az eddig megszerzett rubinok elköltésére is. A drágakövek segítségével újra használhatóvá varázsolhatjuk a robbanás megelőzésére használható lombikunkat, illetve az üstben lévő cseppjelzőt léptethetjük az előbbre. Utóbbinak a következő körökben van jelentősége: az első összetevő (vagy adott esetben a patkányjelző) lehelyezését mindig a cseppkorongtól kezdjük, tehát aki előrébb tart a cseppjével az üstben, annál nagyobb előnnyel indul főzetkészítéskor.

A játékot kilenc fordulón keresztül játsszuk. Az utolsó forduló végén az addig szerzett pontokon kívül a már nem elkölthető pénz és a rubinok adnak még némi pluszpontot. A legtöbb győzelmi pontot szerző játékos nyeri a partit.

Nem csalás, nem ámítás!

Ne kerülgessük a forró kását főzetet, úgyhogy kimondom kerek perec:

a Kuruzslók Quedlinburgban teljesen megérdemelten hozta el tavaly a Kennerspiel des Jahres díjat, minden  elemében zseniális darabról van szó.

Pedig semmi olyan nincs benne, amit más játékban ne láttunk volna, de egyszerűen annyira jó érzékkel és arányban vannak ezek az ötletek vegyítve (nagyon meta!) és egy koherens játékká összegyúrva, hogy a végeredmény abszolút egyedi és kiemelkedő lett.

Alapvetően két, eddig egymással nem igazán vegyített játékmechanika találkozik a Kuruzslókban. Az egyik a Dominion-féle pakliépítés alapjain nyugvó, de az Orleáns által népszerűvé tett zsáképítés, a másik pedig az igen népszerű “merj és nyerj” (push your luck). És milyen jól működik!

A zsáképítéssel a Kuruzslók a többi hasonló elven működő játékhoz hasonlóan viszonylag erős kontrollt ad a kezünkbe (csak a döntéseinken múlik, hogy milyen populációból fogunk húzni), míg a zsákhúzás része a játéknak nem csak a szerencsefaktort növeli, hanem izgalommal fűszerezett döntési helyzetek elé is állít. Ez a két fő elem pedig nagyon jól egyenlíti ki egymást.

Néhány példa az összetevő-könyvekre

Emellett még jó néhány mechanikai apróság található a játékban, de meglepő módon egyiket sem éreztük egyszer sem túl soknak, nagyon jól integrálódik minden kis szabály a “nagy egészbe”. Ilyenek a kör elején húzott eseménykártyák, a bónuszkocka, illetve külön említést érdemelnek patkányok, amelyek az épp aktuális éllovastól lemaradó játékosokat segítik oly módon, hogy “telítettebbé” teszik az üstjüket az adott fordulóban, így akadályozva meg, hogy valaki (akár csak a szerencsének köszönhetően is) nagyon elhúzzon a többiektől.

A koronát mégsem ezek, hanem a különböző összetevő-képességek teszik fel a Kuruzslók képzeletbeli fejére. Egyrészt a képességek kellően változatosak, hasznosak és “erősek”, másrészt az alapjátékban mindegyikből négy-négy található. A szabálykönyv javaslata, hogy ezeket a sorszámuknak megfelelően vegyítsük egymással (az összes 1-es, 2-es stb. számút tegyük be egy játékba), de semmi akadálya annak, hogy ezeket véletlenszerűen / tetszés szerint variáljuk egymással. A BGG szakavatott közönsége szerint nem igazán van rossz kombináció, ellentétben mondjuk a Dominionnal, ahol azért bele lehet futni a játékélményt is befolyásoló béna kombinációkba.

Verdikt

Társasjátékokkal viszonylag régóta és sokat játszó emberként elég ritkán tud egy-egy újdonság igazán pozitívan lázba hozni, de a Kuruzslók kb. az első játékalkalom után megvett kilóra, így lett részemről a tavalyi év egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése.

Játékosszám tekintetében minden fővel jól működik, hála a majdhogynem “real time”, egymással párhuzamosan történő húzási fázisnak (gyakorlatilag csak akkor van holtidő, ha valaki az utolsó lépéseknél kicsit többet agyal, hogy merjen-e még húzni a zsákjából, illetve a vásárlásnál).

Kérdés lehet, hogy vajon kezdőknek mennyire lehet érdemes kipróbálni, netán megvásárolni ezt a játékot. A gémerközösség részéről érte némi kritika a játék Kennerspiel jelölését és győzelmét, mondván, hogy ez összetett játéknak túlságosan könnyed. Ezzel én nem egészen értek egyet, mert ugyan a játékszabályok egyáltalán nem bonyolultak - az első kör után nagyjából mindenkinek tiszta lesz, hogy mit is kell csinálni -, a különböző összetevő-hatások viszont némi komplexitást adnak a játéknak, ezek átlátása társasjáték-szüzeknek azért elsőre okozhat némi kellemetlenséget.

Nekünk olyannyira bejött a játék, hogy megjelenéskor szinte azonnal le is csaptunk a The Herb Witches című kiegészítőre angolul, ami az ötödik játékos hozzáadásán és új összetevő-képességeken kívül kínál még jó néhány újdonságot. Kipróbálni még nem sikerült, de nagyon ígéretesnek tűnik! Ha minden igaz, jövőre ezt is tervezi magyar nyelven kiadni a Compaya, reméljük, hogy az eladott példányszámok üzletileg is alá fogják támasztani ezt a nemes szándékot. Mi nagyon reménykedünk!

Hatalmas köszönet illeti PZS69 BoardGameGeek felhasználót, aki hozzájárult, hogy a képeit felhasználhassuk a cikkünkhöz!