A Patchworköt is elkövető Uwe Rosenbergnek különös tehetsége van ahhoz, hogy a legkevésbé vonzó témákat rendkívül szórakoztató módokon dolgozza fel társasjátékos formában. Ennek egyik legékesebb példája az eredetileg 2007-ben megjelent Agricola, amely már a nevében sem kínált zsákbamacskát, hiszen a játékban a földművesek mindennapjai, illetve a 17. századi pestisjárvány utáni nem túl rózsás állapotok kerültek középpontba.  

Bármennyire is lapos témát választott Rosenberg mester, a gémerek zabálták az Agricolát, aminek köszönhetően még a BoardGameGeek top 100-as listájának első helyét is megszerezte, ezzel ledöntve a trónról az abszolút rekordernek számító Puerto Ricót.

Valamit tehát nagyon tud az Agricola, ám függetlenül attól, hogy milyen nagy becsben tartja a társasjátékos közösség, és hogy egy igazi klasszikusról van szó, a hard sci-fihez, dark fantasyhoz és egyéb alantas élvezetekhez szokott lelkivilágom számára túlságosan riasztó volt az állattenyésztés-földművelés-farmgazdálkodás vidékszagú szentháromsága, ezért nem is erőltettem a találkozást.

A szobák lakói Agricolát és Bohnanzát játszanak

A helyzet azonban úgy hozta, hogy mégis fellövök egy szalmakalapot, kapát ragadok, és elmerülök a bedobozolt mezőgazdaság rejtelmeibe, ugyanis nemrégiben megjelent az Agricola újragondolt, javított és jóárasított kiadása, ami kiváló apropónak bizonyult ahhoz, hogy társasjátékos bakancslistámon egy újabb fontos címet is kipiálhassak.

Új kiadás, régi ugar

A társasjátékos hobbi is egyre nagyobb mértékben változik, aminek köszönhetően a vásárlói igények és elvárások is jelentős különbségeket mutatnak, ezt pedig a kiadóknak is le kell követniük valamilyen módon. Az Agricola is azon játékok közé tartozik, amely megérett arra, hogy a jelenlegi körülményekhez igazítsák, hiszen egy több mint 9 éves játékról beszélünk.

A 2016-os kiadás így egy komponensek szempontjából gazdaságosabb kiszerelésben, művészeti és dizájn oldalról pedig esztétikusabb és praktikusabb változatban született újjá, ám a játék lelke és az alapvető mechanizmusok érintetlenül maradtak. Igazán jelentős változásoktól nem kell tartania senkinek, akinek már volt szerencséje a játékhoz.

Dice & Sorcery (@diceandsorcery) által közzétett videó, 2016. Nov 28., 12:21 PST

Van itt anyag rendesen...

Azoknak viszont nem lesz elegendő az új kiadás alapcsomagja, akik 5-en szeretnének játszani, ehhez ugyanis az 5-6 játékos számára hegesztett kiegészítőcsomag szükségeltetik, amit külön lehet megvásárolni. Ennek az újraosztásnak köszönhetően azonban jelentősen csökkent az alapjáték ára, ami semmiképp nem elhanyagolható szempont, amikor új játékot vásárolunk.

A játékban található fejlesztés és mesterség kártyákban is van némi változás az eredeti változathoz képest, néhány régi lap kikerült, illetve bekerültek újak is, ám itt az elsődleges szempont a játékegyensúly helyes mederbe terelése volt, ami eddigi tapasztalataim alapján egészen jól sikerült.

Ki korán kel, lapkákat lel

Ha nagyon egyszerűen akarjuk jellemezni az Agricolát, akkor nem lőhetünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy egy gazdasági stratégiai játékról van szó, ahol földművelőink jól megválasztott akcióval próbálunk helytállni, hogy közben saját farmunkat gyarapítsuk, és hogy győzelmi pontokat halmozzunk fel.

Így építhetjük be saját földünket

Az akciók kiválasztása egy folyamatosan bővülő központi táblán történik, ahol lehetőségünk van nyersanyagokat gyűjteni, építeni, állatokat beszerezni, szántófölddel súlyosbítani birtokunk, de akár szaporodhatunk és sokasodhatunk is, feltéve ha el tudjuk szállásolni az újszülöttet. Egy körön belül minden akciómező csupán egyszer használható, így nagyon meg kell válogatnunk döntéseinket, illetve arra is figyelnünk kell, hogy játékostársaink hogyan próbálnak boldogulni. És ebből a szempontból mindenkinek nehéz dolga lesz, ugyanis

az Agricola nem kegyelmez senkinek.

Helyette kigúnyol téged és röhög rajtad, ahogy próbálod földedet gyarapítani, és közben embereidet elegendő étellel ellátni. A játéknak ez a bizonyos etetési része a legfrusztrálóbb, ami eleinte nem is tűnik túlzottan nagy kihívásnak, ám az idő előrehaladtával, ahogy a központi táblánkon egyre több lehetőség válik elérhetővé, úgy sűrűsödnek be ezek a bizonyos betakarítási és etetési fázisok is, így amennyiben eltaktikáztuk magunkat, könnyen lehet, hogy földműveseink éhes szájjal lesznek kénytelenek nekiindulni a következő fordulónak, amit kegyetlenül megbüntet a játék. Ilyen esetben kolduslapka jár a póruljárt kollégának, ami a győzelmi pontok számolásánál mínusz három pontot jelent. Ez elsőre nem tűnik nagy kitolásnak, de az Agricola nem éri be ennyivel a kínzást.

Amennyiben nem voltunk elég produktívak a játék során, rengeteg büntetőpontot gyűjthetünk: ha nem építjük be rendesen saját farmunkat, kevés zöldséget és gabonát termelünk, illetve ha állattenyésztésben sem jeleskedtünk túlságosan, súlyos levonásokkal kell számolnunk a játék végén.

A pontozás néha nagyon szigorú tud lenni

Szerencsére azonban a farmon jó dolgok is történnek, hiszen ha ügyesen építkezünk és sikerül fenntartani egy kényelmes egyensúlyi állapotot, az a győzelmi pontokban is megmutatkozik, ám ehhez mindenképp szükséges némi tapasztalat és játékismeret, de valahol ez is része az Agricola-élménynek. Nekem legalábbis igazi sikerélmény volt látni a kezdeti szánalmas teljesítményem javulását, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy találkoztam olyan játékossal is, aki túlságosan frusztrálónak találta az agricolai szigort.

A játéktáblán való mókerolás mellett fejlesztési és mesterség kártyáink segítségével is befolyásolhatjuk a játék menetét, ám

az abszolút sikerhez a játék minden szintjén ügyesen kell eljárnunk,

itt pedig fontos megjegyezni, hogy a fejlesztők nagyon jól lőtték be azokat a játékegyensúlyi maximákat, amely mentén mozoghatunk. A különböző fejlesztések és mesterségek nagyon hatékonyak lehetnek, ám halmozásukra eleve nincs sok lehetőség, ezért sikerünk inkább az időzítésen és a helyes döntés meghozásán múlik. Bár sok lehetőség közül választhatunk, ami eleinte rémisztő is lehet, egyáltalán nem agyzsibbasztó az élmény, nekünk legalábbis teljesen őszinte volt a mosolyunk még úgy is, hogy az egyik első tesztjátékot egy Pandemic Legacy szeánsz is megelőzte.

Már két játékossal is meglehetősen zsúfolt lesz az asztal

Játékosszám szempontjából nekem leginkább három emberrel ízlett az Agricola, de kettő, illetve négy játékossal is élvezetes a játék, utóbbi esetben viszont mindenképp szükséges egy kellően nagy asztal is, ugyanis

a játék már-már félelmetesen sok helyet foglal.

Maga a játékszabály egyébként nagyon jól lett szerkesztve, érthetően magyarázza el a mechanizmusokat, és használható segítségként szolgál a kezdőjátékok során. Sajnos ezt az utóbbi időben kevés játék szabályzatáról mondhattuk el, itt azonban ilyen probléma nincs. Ugyanakkor mint minden komolyabb társas esetében, az Agricola esetében is jól jöhet egy veterán játékos útmutatása is, miközben megpróbáljuk megmászni a heurisztikai fát.

Alakul a farm

A pásztorköltészet szeret füllenteni

Bár elsőre, a képek láttán talán nem sejlik ki, az Agricola vizuálisan is nagyon élvezetes élményt kínál. A játék bukolikus idilljével felvértezett, jó ízléssel elkészített illusztrációi nagyszerűen ellenpontozzák a mechanika és téma komolyságát. Ez a jelleg egyből eszembe juttatta a Birodalmi telepesek című társasjátékot, ahol a kedves illusztrációk egy nagyon komoly stratégiai játékot öntöttek formába, ám az Agricola esetében inkább egyfajta puritán visszafogottságról beszélhetünk, ami a finom humorban is megnyilvánul.

Rengeteg érdekes popkulturális utálas, kikacsintás található a kártyákon és a képeken, ami még inkább élményszerűvé teszi a játékot, és egy újabb okot ad arra, hogy tüzetesen végignyálazzuk a lapokat és lapkákat.

Ami csupán egy paraszthajszálon múlott

Az Agricola 2016-os kiadása nagyon magas minőséget képvisel, minden alkatrész és játékelem gyönyörű, amit leginkább akkor érezhetünk, amikor a játék kezdete előtt kipakolunk mindent az asztalra. Ekkor még nem is gondolnánk, hogy ez a hihetetlen sok komponens valójában nagyon gyorsan fogyóeszközzé válik az asztalon, amin sajnos a játékhoz csomagolt többszörösítő tokenek sem segítenek, négy játékos esetén legalábbis folyamatosan problémát okozott a fa nyersanyag menedzselése. Bár nem halálos bűn, mégiscsak bosszantó, amikor egy parti során azzal kell vesződni, hogy valamivel pótoljuk a hiányzó alkatrészeket.

Verdikt

Magam is meglepődtem, hogy mennyire élvezem az Agricolát. Bár a tematika továbbra sem a szívem csücske, Uwe Rosenberg egy olyan játékot alkotott, ami kellően elegáns és élvezetes ahhoz, hogy a magamfajta városiak is tegyenek vele egy próbát. Most pedig megyek aratni, mert sok az éhes száj.

A játékot a Compaya társasjáték kiadótól és bolttól kaptuk tesztelésre, de ez a véleményemet egyáltalán nem befolyásolta.