Legyen szó videojátékokról vagy asztali játékokról, a civilizációépítés örökzöld témának számít gamer körökben. A játéktervezők előszeretettel merítenek ihletet sok ezer éves történelmünk vérzivataros fejezeteiből, de ez érthető is, hiszen a csupasz majom felemelkedésében minden megvan, ami egy tartalmas stratégiai játékhoz szükséges: fejlődés, versengés, küzdelem, együttműködés, diplomácia és persze a hőn áhított dicsőség.

Mi, gamerek pedig szeretjük az ilyesmit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Sid Meier kultikus Civilization-sorozata idén már a hatodik felvonásához érkezik, de napestig sorolhatnánk a további jobbnál jobb játékokat, amelyekben jól működő civilizációk vagy birodalmak egyengetésével kell foglalkoznunk. Ignacy Trzewiczek Birodalmi telepesek című kártyajátéka is ezt a témát dolgozza fel, méghozzá elképesztően elegánsan.

A modern társasjáték-történet legnagyobb átverése

A civilizációépítős játékokhoz sokáig hozzátartozott egyfajta dohos, kicsit múzeumszagú romantika is, amit a National Geographic történelmi műsorainak pátoszával is szokás volt tovább súlyosbítani. Ez a komolykodás leginkább a játékok vizualitásában és általános hangulatában nyilvánult meg, de érthető is a szépiába mártott esztétika, hiszen a történelemmel való alapélményünk is nagyjából hasonló jellegű.

A fenti példákhoz képest a Birodalmi telepesek dobozdizájnján mosolygó joviális figura és kedves kutyája merőben más hangulatot áraszt, ami első blikkre számomra inkább riasztó volt, mint hívogató. “Ez nem a te játékod” - sutyorogta a bennem élő, márványszobrokhoz, szakadt térképekhez és ostromgépekhez szokott sztratégosz, és minden oka megvolt a szkepticizmusra: a cuki és békés külső inkább valami gyerekeknek szóló kártyajátékot sejtetett, de nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A Birodalmi telepesek ugyanis minden, csak nem gyerekjáték,

de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még egy kicsit a dizájnnál.

Miután sikerült megbarátkozni az elsőre furcsának ható esztétikai iránnyal, azt vettem észre, hogy teljesen magával ragadott a játék képi világa. A kártyákon szereplő kicsiny figurák és épületek elképesztően hangulatosak és részletgazdagok, az első konkrét játék előtt órákat tölöttem azzal, hogy végignézegessem az összes lapot, pusztán azért, hogy gyönyörködhessem bennük. Ilyen még a legszuperebb dizájnnal megáldott társasok esetén is ritkán fordul elő velem, ezért azt kell, hogy mondjam, a Birodalmi telepesek eszeveszett jól néz ki.

Külön jóság, hogy a kártyák kompozíciói mintha a régi idők izometrikus nézetű stratégiai játékaira hajaznának, amiben lehetett némi szándékosság, hiszen maguk az emberalakok is kísértetiesen hasonlítanak az egyik inspirációnak számító Settlers című számítógépes játék gömbölyded figuráira (a játék angol címe is Imperial Settlers).

A kártyák mellett a további komponensek, jelölők és táblák is magas minőséget képviselnek, és külön öröm, hogy nincs is vészesen sok belőlük. Nekem legalábbis megfekszi a gyomrom a manapság gyakran tomboló tokenvihar, így nagy örömmel tapasztaltam, hogy a Birodalmi telepesek esetén nem kell ilyesmivel számolni.

Élet és Birodalom

A Birodalmi telepesek alapvetően egy baromi egyszerű kártyájáték 1-4 fő részére, ahol a játékosok fő célja a lehető legtöbb győzelmi pont begyűjtése. Minden játékos egy tulajdonságaiban és lehetőségeiben is merőben eltérő civilizációt pátyolgatva próbál boldogulni, ennek köszönhetően egy teljesen aszimmetrikus rendszerrel van dolgunk, ám az alapvető mechanizmusok természetesen általánosan érvényesek. Az alapjátékban a rómaiak, az egyiptomiak, a barbárok és japánok közül választhatunk, ami nekem egy kicsit túl általános felhozatalnak bizonyult, de nincs okom a nyafogásra, így is kellően élvezetes játékkal van dolgunk, és a diverzitással sincs különösebb probléma. A különböző népek egyedi paklit és egy-egy menő táblát kapnak, ami egyrészt tartalmazza specifikus információkat, másrészt vázként szolgál a kártyák lerakásához, azaz kicsiny birodalmunk építéséhez.

Birodalomépítési szándékainkhoz különböző nyersanyagok (fa, kő, hami), embererő és pénz szükségeltetik, sikerességünk ezen komponensek okos felhasználásán múlik. Ezeken kívül üzletelhetünk is, és akár le is rombolhatjuk ellenfeleink bizonyos helyszíneit, hogy különböző javakhoz jussunk.

Ahhoz viszont, hogy megszerezzük a hőn áhított győzelmi pontokat, fejlesztenünk is kell a birodalmunkat különböző helyszínekkel, épületekkel, illetve adott esetben borsot kell törnünk riválisaink orra alá. Nincs általánosan működő taktika, a játékban szereplő népek más-más úton kénytelenek boldogulni, alapvető cél azonban egy olyan önműködő struktúra létrehozása, amely hatékonyan képes kiszolgálni az adott frakció győzelmi pontokat érő feltételeit. Másképpen fogalmazva: olyan birodalmakat kell építenünk, amelyek biztosítják a megfelelő nyersanyagok előállítását és áramlását, illetve amelyek hatékonyan képesek megakadályozni/hátráltatni a riválisok hasonló törekvéseit.

Valójában ez bizonyos struktúraalkotás a játék lelke és egyben legszórakoztatóbb sajátossága: elképesztően élvezetes és hálás élmény, ahogy néhány lapból és a rajtuk szereplő folyamatok segítségével tulajdonképpen egy működő gazdaságot teremtünk. Gyakorlatilag azonnal és “versenyhelyzettől” függetlenül jutalmaz minket a játék, de emellett kellően mély is marad ahhoz, hogy folyamatosan új kihívások elé állítson, amelyek frakciónként persze teljesen eltérőek.

A játék öt fordulón át tart, ennyi idő alatt kell bebiztosítani világhódító törekvéseinket, ami első blikkre egy kifejezetten rövid játékot sejtet, ám ahogy araszolunk előre, úgy hízik a Birodalmi telepesek is: bár az első körök folyamán viszonylag kevés lehetőség közül választva, sovány malac vágtában dobáljuk a lapokat és gyűjtjük a nyersanyagokat, a játék közepétől jelentősen elhúzódhat a játékosok döntési lánculata. Ezt tovább súlyosbíthatja a résztvevők számának növekedése, tapasztalatom szerint négy játékos esetén már-már kényelmetlenül hosszúra nyúlhat egy-egy parti, különösen akkor, ha a csapatban eluralkodik a döntésképtelenség. Személy szerint két játékossal élveztem a legjobban a játékot, így viszonylag könnyedén észben lehet tartani az asztalon folyó fejlődést, és az üresjáratok sem olyan vészesek a zárófordulóknál, mint három vagy négy játékos esetén.

Imperium et Libertas 

A Birodalmi telepesek egy kiváló játék, amely rengeteg szórakozást kínál, ugyanakkor vannak furcsaságai is. Bár társasjátékról beszélünk, a játékos felek valójában tökéletesen függetlenek egymástól, ugyan van némi interakció, igazi konfliktustól, teljesen áthúzott tervektől nem nagyon kell tartanunk. Ez a pasziánsz jelleg egyébként kifejezetten tetszetős volt nekem, de akik igazi kompetitív világhódító élményre vágynak, nem biztos, hogy a Birodalmi telepesekben találják meg a számításukat.

Egyébként ezt az amúgy sem túl vérzivataros élményt tovább higíthatjuk egy opcionális békés játékmód használatával, ami bár tovább vastagítja a játékosok között húzódó virtuális falat, még kevesebb alapot teremt a feszültségre, ami bizonyos esetekben probléma szokott lenni (láttam én már repülő chipses tálat…).

További pasziánszos párhuzam, hogy a Birodalmi telepesek egyedül is játszható egy speciális paklival, ám nem nagyon merültem el ennek a játékmódnak a rejtelmeiben, de mindenképp király, hogy a fejlesztők gondoltak azokra is, akik egyedül is szívesen építenek birodalmakat.

Kik lesznek jó telepesek?

Arról, hogy kiknek szól a játék, és hogy mennyire érdemes kezdőként próbálkozni vele, megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy a Birodalmi telepesek egy mélyebb és komplexebb játékélményt kínál, ahol a fordulók előrehaladtával egyre jobban kell figyelni, ám tapasztalatom szerint ez nem okoz különösebb problémát azok körében sem, akik nem a Twilight Imperium - Chaos in the Old World - Terra Mystica szentháromságában edzőttek. A szabálykönyv nagyon szépen levezeti a játékmechanikát, nincsenek kínos fejvakarások vagy kérdéses pontok az értelmezés során, a csomag ebből a szempontból is követendő minőséget képvisel.  

Verdikt

A Birodalmi telepesek egy könnyen tanulható, ám rendkívül elegáns és komplex játék, ami gyönyörű látványával, élvezetes játékmenetével és változatos kihívásaival abszolút szíven találta a bennem élő sztratégoszt. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret birodalmakat építeni és működő dolgokat létrehozni.

A játékot a Gémklubtól kaptuk tesztelésre, ezer köszönet érte! Ha kedvet kaptál a birodalomépítéshez, boltjaikban vagy webshopjukban megvásárolhatod a játékot!