Sid Meier és csapata a csillagok közé invitál minket legutóbbi játékukkal, a Civilization: Beyond Earth-szel, hogy egy idegen világban tegyük próbára stratégiai, diplomáciai és kereskedelmi érzékünket annak érdekében, hogy egy virágzó, minden javakban bővelkedő társadalom vezetőivé váljunk. Az Alpha Centauri szellemi örököseként is emlegetett – és így sokak által messiásként várt – Beyond Earth sokat ígér, sokat is ad, de vajon képes-e kilépni a nagy elődök árnyékából?

Mivel azon játékosok közé tartozom, akiken megmagyarázhatatlan öröm lesz úrrá, ha digitális társadalmak, városok és birodalmak vezetőjeként mártózhatnak meg a mikromenedzsment koránt sem sekély tengerében, és a Civilization V-tel eltöltött óráim száma bőven meghaladja a még vállalhatónak számító lélektani határt, nagy reményekkel ültem neki a Beyond Earth-nek. A helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba a tudományos fantasztikus történetek iránti rajongást, így tulajdonképpen minden adott volt ahhoz, hogy szabadjára engedjem a bennem lakozó geeket, és ódákat zengjek tesztalanyunkról, ám mégis azt kell mondanom, hogy vegyes érzésekkel kezdtem neki a cikk megírásának.

Irány az űr!

Sajnos olybá tűnik, a földi civilizációk nem állták ki az idők próbáját. Bekövetkezett a Nagy Tévedésként aposztrofált esemény, aminek következtében az emberi faj a kihalás szélére sodródott, és hogy fennmaradjon, otthonát, a Földet is hátra kell hagynia. Ezzel a kellemesen pesszimista alaphelyzettel indít a Civilization: Beyond Earth, és figyelve a világban történő eseményeket és folyamatokat sajnos abszolút nem csodálkozhatunk a készítők borúlátásán, de ez már egy teljesen más cikk tárgya lenne, úgyhogy haladjunk is tovább. 

A játék kezdetén el kell döntenünk, hogy az emberiség legnagyobb kalandját a nyolc egyedi bónusszal rendelkező érdekcsoport közül melyik képviseletében kívánjuk véghez vinni, űrhajónkat milyen rakománnyal és milyen hátterű legénységgel töltjük fel, továbbá ki kell választanunk a számunkra szimpatikusnak tűnő exobolygó típusát is. A széria ismerői ebben a szakaszban talán még nem kapnak a szívükhöz a különbségek és újdonságok láttán, bár a konkrét civilizációkat helyettesítő, minden igazi egyediséget nélkülöző szponzorok vagy érdekcsoportok kicsiny száma nálam elegendő volt egy szemöldökfelhúzással tarkított irgum-burgumhoz, de nagy levegőt vettem, és végül a rokonszenvesnek tűnő Pánázsai Együttműködést kiválasztva célba is vettem egy Föld-szerű bolygót, hogy új alapokra helyezzem az emberiség jövőjét.

Landolás után már izgalmasabb változások elébe nézünk, de mielőtt rájuk térnék, nem mehetek el szó nélkül a látvány és az atmoszféra mellett. A Beyond Earth egyszerűen gyönyörű! Az exobolygók idegen világa, flórája és faunája már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy felpiszkálják a bennünk lakozó David Attenborough-t, de ha ez nem lenne elég, a játék rátesz még egy lapáttal a hangulatra csodálatos zenéjével, amely bónuszként ingyenesen hozzáférhető minden játéktulaj számára. Méltóságteljes harmóniák váltakoznak sejtelmes ambient-szőnyegekkel, tökéletes aláfestést nyújtva az idegen világok felfedezéséhez. Annyira berántott a soundtrack, hogy ki is neveztem kutyasétáltató-zenének, így a művelet legkellemetlenebb fázisának számító kutyaszarszedés közben is úgy érzem, mintha tudományos küldetésen lennék egy ismeretlen planétán, ahol épp mintát gyűjtök egy fontos kutatáshoz. De térjünk inkább vissza új otthonunknak szánt kőzetplanétánkra, és nézzük meg, milyen is a játék!

Hosszú és hasznos életet!

Első városunk megalapítása után végre meg is kezdhetjük futurisztikus társadalmunk felvirágoztatását, amit a Civilization-szériától megszokott módon a hatékony termeléssel, az észszerű (bár olykor ravasz) diplomáciai megoldásokkal, az ütőképes hadsereggel, az okos terjeszkedéssel és természetesen a kereskedelemben rejlő lehetőségek kiaknázásával érhetünk el. Ha eltekintünk a hard sci-fi máztól, első blikkre talán nem sok különbséget tapasztalunk az előzményekhez képest, ám a játék előrehaladtával, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolunk a a tartalmakban,  úgy válik markánsabbá a Beyond Earth rendszere és világa.

Mindjárt ott vannak például újdonsült szomszédaink, a csekély értelmű idegenek, akik nem igazán örülnek látogatásunknak, így a harmadik típusú találkozások általában kóstolgatással végződnek, amelyek sajnos bogárirtásba torkollanak. Idővel persze javul a helyzet, de sajnos az első 50-60 körben rengeteg bosszúságot okozhatnak az őslakók, akik fokozott veszélyt jelentenek felfedező egységeinkre, telepeseinkre, dolgozóinkra és kereskedelmi járatainkra, jobb tehát vigyázni velük. Az idegenek egyébként nem túl változatosak, csupán néhány szárazföldi és egy-két vízi típus fogja megkeseríteni az életünket, élen a legszebb Dűnés emlékeket felkorbácsoló óriásférgekkel, amelyek rendesen meg tudják ritkítani csapatainkat, mégis érdemes felvenni velük harcot, hiszen legyőzésük még a magamfajta liliomlelkű állatbarátok számára is felgyorsítja az endorfintermelést.

Szerencsére nemcsak az idegenek jelentik az újdonságot, rendszerszinten is jelentős változásokba ütközhetünk. Technológiai fa helyett egy bonyolult, sokfelé ágazó hálót kapunk, amelyben a sikerünk sarokkövének számító fejlesztéseinket menedzselhetjük. Egy játék alatt lehetetlen mindent kifejleszteni, el kell döntenünk, hogy merrefelé szeretnénk vinni kolóniánkat a sikerért folytatott harcban, és itt el is érkeztünk a Beyond Earth legnagyobb vívmányához, a fejlesztéseinkkel szorosan összefüggő Affinity-rendszerhez. Három merőben eltérő világlátás közül választhatunk, amelyek alapjaiban meghatározzák civilizációnk technológiáját, nyersanyag-felhasználását, illetve az idegenekhez és egyéb emberi kolóniákhoz fűződő viszonyát.

Affinitást és erényt!

Akik mindennél többre becsülik az emberi élet és génállomány tisztaságát, a Purity affinitásban érdemes elmélyedniük. Légpárnás járműveik és félelmetes páncélzatban masirozó gyalogos egységeik tökéletesek az idegenek és ellenséges kolóniák ellen, rajtuk bizony nem múlik az emberiség sorsa. Bizonyos szempontból hasonló utat járnak be az emberiség technológiai felsőbbrendűségét hirdető Supermacy követői is, akik fejlett számítógépeikben, a mesterséges intelligencia lehetőségeiben és mechanizált egységeiben bízva igyekeznek helyt állni. Harmadik útként a Harmony áll rendelkezésünkre, amely az idegenekkel való békés együttélésben látja a jövőt. 

Ahhoz, hogy ezen három út valamelyikére lépjünk, egyrészt szisztematikusan kell kiválasztanunk fejlesztéseinket a technológiai hálón, hogy az egyes diszciplínákhoz járó specifikus affinitáspontokat begyűjtsük, és kihasználjuk a velük járó előnyöket, illetve lesz jó néhány küldetés is, amelyek során szintén szerezhetünk pontokat az általunk képviselt világlátásnak megfelelően. Fontos megjegyezni, hogy nem kell kizárólagosan elköteleződnünk valamely út mellett, affinitásainkat szabadon keverhetjük, ami nagyszerű lehetőségeket rejt magában és nagyban színesíti a játék stratégiai vonulatát. Az affinity-rendszer a bónuszokon túl kihatással van városaink és egységeink küllemére, továbbá mindhárom lehetséges út rendelkezik egy csak rá jellemző, igazán érdekes győzelmi szcenárióval, ami mindenképpen növeli a játék szavatosságát.

Nemcsak az affinitásunkra, de erényeink összeállítására is érdemes nagy figyelmet fordítani, amit a Virtue-rendszer biztosít számunkra. Erényeink a kultúrában gyökereznek, és a játék előrehaladtával a hatalom, a jólét, a tudás, illetve az iparosodás fáiból válogatva gyűjtögethetünk különböző bónuszokat.    

„Előre majmok, tán örökké akartok élni?”

A választott affinitásainkkal szorosan összefügg a katonai egységeinkre vonatkozó fejlesztés, amely sokkal kényelmesebb lett a Beyond Earth-ben, mint azt a széria korábbi részeiben tapasztalhattuk. Amint lehetőségünk van fejleszteni, csupán egyszer kell kiválasztanunk a nekünk tetsző lehetőségeket, és nem kell minden egységünkön újra és újra lefuttatni a procedúrát, amiért mindenképpen jár a kisötös a fejlesztőknek. A harc és városok elfoglalása azonban nem kecsegtet túl sok izgalommal, egy átgondolt taktikával és egy jól összeállított sereggel viszonylag hamar ütőképesek lehetünk, ami mindenképp rossz hír a gyengébb kolóniák számára, de az erősebb vetélytársainkat is könnyedén magunk alá gyűrhetjük, aminek köszönhetően magabiztosan menetelhetünk a totális uralom felé, ami egyben győzelmünket is jelenti. 

Aporpó győzelem! A katonai és affinitás-specifikus győzelmek mellett van egy további lehetőségünk, amelyben amolyan “dzsodifoszteresen” felvehetjük a kapcsolatot egy fejlett idegen civilizációval, amely létezéséről először egy űrből érkező titokzatos jelzésnek köszönhetően értesülhetünk, de a játék során teljesített küldetések és némely technológia kifejlesztésével valamelyest árnyaltabb képet kaphatunk róluk.

Hadászati lehetőségeinkhez képest üde színvolt lett a kémkedés rendszere, ami a gerinctelen megoldások kedvelői számára biztosít folyton megújuló játszóteret. Miután megépítettük a kémközpontot, spionjainkat a rivális kolóniákba rendelve számos piszkos feladatot láthatnak el az egyszerű energiacsórástól egészen a különböző merényletekig.

Csak… még… egy… gondolat

A Beyond Earth-szel való kapcsolatom úgy indult, mint egy heves, új szerelem. Égtem a vágytól, hogy megismerjem, és kiélvezzem a tartalmakat, legyenek azok teljesen újak vagy éppen jól bevált sémák, idővel azonban enyhült a lelkesedésem, és azon kaptam magam, hogy vissza-vissza kacsintok egy régi ideához, ami bár hasonlít a jelenlegihez, mégis valahogy tökéletesebbnek érzem. Így esett, hogy a Beyond Earth újra meghozta a kedvem a Civilization V-höz, amiben ugyan nincs jelen olyan markánsan a sci-fi, mint utódjánál, így is olyan tartalmas szórakozást és változatosságot kínál, amely mellett a Beyond Earth egyelőre csak másodhegedűs lehet. Bízom benne, hogy a Rising Tide kiegészítő igazságot szolgáltat majd, és hamarosan megújult lelkesedéssel vezethetem a csillagok közé szeretett civilizációm, hogy közös erővel eljussunk oda, ahová ember még nem merészkedett.

-Cae