Milyen az ideális társasjáték?

Mindannyian más szempontok szerint értékeljük a játékokat, ám vannak olyan pontok, amik mellett nem lehet elmenni, pl. az újrajátszhatóság, skálázódás, játékélmény, pontszerzési lehetőségek. Ennek ellenére úgy érzem, mégis akad egy-két olyan játék, ami megközelíti “a nagybetűs társasjáték” ideáját, ilyen például a Ticket to Ride társasjátékcsalád is.

Ticket to Ride játékok

Jelenleg három (plusz egy korlátozottan használható) alapjáték van forgalomban a Ticket to Ride játékcsaládból, ezek a következők: TTR USA, TTR Märklin, TTR Europe és a TTR Nordic Countries (2-3 fős játék). Ezek a dobozok teljes, játszható szettet alkotnak, van bennük játéktábla, menetjegykártyák, vagonkártyák, jelölők és apró színes vonatfigurák. Ezeken kívül akadnak vékonyabb dobozok, ezek a térkép kollekció tagjai - tábla, célkártyák (esetleg vagonkártyák) vannak bennük, de ahhoz, hogy játszani tudjunk velük, birtokolni kell egy alapjátékot. Mindegyik térkép más kontinensre, országba repít el minket, és természetesen a játékszabályok is változnak, vagyis különböző játékvariánsokról van szó.

A TTR játékok hatalmas előnye, hogy nyelvfüggetlenek, és több olyan darab is akad köztük, ami kimondottan családi játék, de egy-egy példány a gyakorlott játékosoknak is kihívást jelent. Most lássunk egy családbarát darabot, amit egy kis csavarral a gyakorlottabb játékosok számára is érdekessé lehet tenni.

Akit a mozdony füstje megcsapott

A Ticket to Ride-ot egyszerű szabályok jellemzik, a játék gyors, nem kell sokat várni a többiekre, emellett rengeteg lehetőség van benne, ami a pontszerzést és a taktikázást illeti.

Van olyan játékos, aki csak a minimum követelményket teljesíti, és onnantól kezdve két dolgora fókuszál, arra, hogy minél hosszabb (vagyis több pontot érő) szakaszokat építsen, és arra, hogy a társait figyelve igyekezzen keresztbe tenni nekik. Akad aki, hosszabb tervezést követően igyekszik egy láncra felfűzni az összes menetjegyét, ezzel vagonokat spórolva. De ezek mellett mivel mindenki másképp gondolkodik és játszik, több út is elvezethet a győzelemig.

A Ticket to Ride-dal jó érzés játszani - pörgős és izgalmas (olykor bosszantó), ahogy a játékosok a színeket gyűjtögetik, de közben öröm nézni ahogy a tábla lassan megtelik színes vagonokkal. Jókat lehet nevetni azon, amikor a társaid éppen fejüket vakargatva újratervezik az útjukat, mert véletlenül (?) keresztbe tettél nekik.

Ugyanakkor nem jellemző az, hogy a játékosok az asztal felett hajba kapnak, hiszen nagyjából egy óra alatt lemegy egy parti, tehát emiatt sem vehető véresen komolyan, mint modjuk egy Agricola-parti.

Ticket to Ride Európa

Ki ne akarna átvonatozni Európán, főleg ha mindez egy kisebb időutazással is jár, ugyanis a TTR Európa a századforduló idejére repít minket vissza. A játéktábla leginkább egy szépiás korhű térképre hasonlít, amit korabeli járművek (automobil, zeppelin, postakocsi) grafikái díszítenek, a kártyákon szereplő mozdonyok pedig szénfekete, gőzt pöfögő masinák.

A játékot az a játékos nyeri, akinek a legtöbb győzelmi pontja van, amiket a következőképpen lehet szerezni:

• Két szomszédos város közötti útvonal összekötésével
• A menetjegyen szereplő két város összekötésével
• Európa Expressz megépítésével, leghosszabb egybefüggő vonatsor
• A megmaradt vasútállomásokért

A játék kezdetekor minden játékos kap egy hosszú útvonalat, és három rövidet, ezek közül legalább kettőt kell megtartani, majd teljesíteni, mert a teljesítetlen menetjegyekért a játék végén pontlevonás jár. A menetjegykártyákon kívül mindenki kap 4 vagonkártyát véletlenszerűen, és ötöt ki kell tenni a tábla mellé felfordítva, a többi lesz a húzópakli.

Az útvonalakat úgy lehet megépíteni, hogy annyi színes kártyát teszünk le és olyan színben, amit az adott útvonal megkíván. Sík terepen nincs is semmi gond, ám ha a hegyeken keresztül szeretnénk átutazni, akkor nehezedik a pálya, ekkor alagutat építünk, vagyis minden útvonallal megegyező, illetve mozdony esetén, egy plusz azonos színű kártyát kell letennünk.

Ha nem tudunk a szárazföldön keresztül eljutni egy-egy városba, akkor kompra kell szállnunk, ehhez plusz gőzerőre lesz szükségünk, amit jelöl is egy ikon a térképen, ekkor ki kell egészítenünk a színes vagonkártáyákat egy vagy kettő mozdonnyal.

A játék során, amikor az adott játékosra kerül a sor, négy akció közül választhat egyetlen egyet:

• Vagonkártyát húz (a felfedett kártyákból, vagy vakon)
• Megszerez egy útvonalat, vagyis összeköt kétközvetlenül szomszédos várost
• Három új menetjegykártyát húz
• Állomást épít - az első állomás egy vagonkártáya kerül, a második két azonos színűbe, stb.

Az állomások valódi hasznát a következő példa szemlélteti:

Tegyük fel, hogy szeretnék Zágrábból rövid úton Kijevbe eljutni, ám a riválisom épp az előbb építette meg a Budapest-Kijev útvonalat, ekkor én leteszem Budapestre az állomásomat, és rámutatok az ő általa épített szakaszra és azt mondom: “Ezt az útvonalat a játék végén használni fogom.” - ez annyit tesz, hogy ugyan én nem kapok érte pontot, de játék végén az állomásom miatt hozzászámolhatam az ő útvonalát a sajátomhoz azon az egy szakaszon, vagyis nem zárta el előlem Kijevet, és kerülőt se kellett tennem.

Apropó, kerülők

A játék kompetetitív, vagyis mindenki egymás ellen játszik, és elég ritka a teljesen békés parti, négy fő esetén pedig szinte lehetetlen. A térképen néhány útvonal dupla, ekkor egymás mellett két játékos vagonjai is futhatnak, de ha egy harmadiknak is épp arra a szakaszra van szüksége, akkor kénytelen lesz kerülni (esetleg állomást építeni), vagy legrosszabb esetben lemondani arról az útvonalkártyáról. A játék során folyamatosan több felé kell gondolkodni, sokszor van szükség újratervezésre - emiatt nagyon ajánlom gyerekeknek. Megtanítja őket arra, hogy a szó szoros értelmében másik utat keressenek a céljaik eléréséhez, és hogy ne kudarcként fogják fel, ha épp keresztbe tettek nekik.

Egyszerre kell gyűjtögetni, számolgatni, tervezgetni és figyelni a többiekre, hogy ki hol tart, merre halad, milyen színű kártyákat gyűjt.

Ebben a játékban ez a zseniális, hogy egyszerre összetett és végtelenül egyszerű.

Két fős, illetve gémer verzió

Az alapvetően családi típusú Ticket to Ride Európát könnyedén meg lehet csavarni az 1912 című kiegészítővel. Ez a mini kegészítő három új játékmódot (Europe Expanded, Mega Europe, Big Cities of Europe) ad a játékhoz, illetve a benne lévő raktárok és lerakatok című játékvariáns pedig bármelyik térképpel együtt játszható.

Két főre, illetve nehezítésként a Big Cities vagyis nagyvárosok játékmód a tökéletes választás, ez esetben a tágas Európa térkép rögtön szűkössé válik, ugyanis itt csak a nagyvárosok összekötéséért adnak az útvonalkártyák pontot.

Verdikt

Ha a Ticket to Ride lenne az új Monopoly (vagyis ha a csapból is ez folyna), akkor sokkal többen hódolnának a társasjáték hobbinak. Tipikus beugró játék, általában azok is élvezik, akik nem kifejezetten társasjátékos arcok, vagy épp csak a gyerekekkel ülnek le ünnepekkor játszani. Szívesen játszik vele bárki még egy kört, az egyszerű szabályrendszere és a benne rejlő rengeteg lehetőség miatt, az apró színes vagonokról nem is beszélve.

Külön öröm, hogy a játék a Gémklub jóvoltából magyar nyelven újra kapható, így őszintén remélem, hogy a plázás játékboltok közönségét is meghódítja majd.

-KralleKralle