A társasjátékos világban mindig üde színfolt egy magamfajta sci-fi rajongónak, ha a megszokott középkori, fantasy, városi, gazdasági témák helyett egy-egy játék a csillagok közé viszi a játékosokat. Félreértés ne essék, léteznek kiváló science fiction tematikával bíró játékok a modern társasok között is, de valahogy mindig az az érzésem, hogy a designerek szívesebben nyúlnak a klasszikus, szokásos témákhoz.Jó nem azt mondom, hogy húzom a szám, ha egy Agricola vagy Puerto Rico partihoz ülök le játszani, de néha szívesen dobom arrébb az ásót vagy kapát, hogy szkafandert húzzak a fejemre.

A magyarul is megjelent Mars terraformálása mintha egyenesen nekem készült volna, hiszen egy igen masszív hard sci-fi mázzal bevonva invitálja a játékosokat a vörös bolygó megművelésére. A tetszetős téma mellett ráadásul a szakma is nagyon szerette a játékot, nem véletlenül volt versenyben a Spiel des Jahres gémerjáték kategóriájában.

Előre egy zöldebb Marsért!

A Mars terraformálása egy ízig-vérig sci-fi játék, ráadásul a komolyabb fajtából. A játék egyik fő inspirációja Kim Stanley Robinson sci-fi író – magyar nyelven egyelőre sajnos nem teljességgel elérhető – Mars trilógiája, amely tudományos igényességgel mutatja be, hogy milyen erőfeszítések és áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a vörös bolygó egy nap lakható legyen.

Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, hiszen a megfelelő körülményekhez szükséges némi víz, megfelelő oxigénszint, illetve a hőmérsékletnek is optimálisnak kell lennie ahhoz, hogy az emberiség nyugodt szívvel települhessen át a vörös bolygóra. A Mars terraformálásában tulajdonképpen ennek a három mérőszámnak a javításán fogunk ügyködni, de ez pusztán a játék belső órájaként funkcionál, a győzelemhez vezető út egy kicsit anyagiasabb, hiszen a játékosok cégeket képviselnek, akik a profittermelésben érdekeltek elsősorban. Tehát amíg azon ügyködünk, hogy a játéktábla összes óceánhelyét megtöltsük, 8 Celsius-fokra növeljük a hőmérsékletet és 14%-os oxigénszintet érjünk el, a jövő üzletembereiként olyan módon kell építenünk cégünket, hogy pénzügyileg is a csillagok között végezzünk.

Szép az, ami önmagáért tetszik

Mielőtt komolyabban belemegyünk a játék részleteibe, muszáj néhány szót ejtenünk a megvalósításról és a külcsínről, hiszen ez az első, amivel találkozunk a doboz felbontása után, az élmény pedig csalóka. A gyönyörű borítóval ellátott doboz beltartalma esztétikai szempontból koránt sem olyan kiváló, mint amilyen hangulatos a dobozon virító key art. A játéktáblával semmi baj nincs, amellett, hogy kellően funkcionális, jól követhető, szépen ábrázolja a vörös bolygót, a bronz, ezüst és arany kockák is nagyon jól néznek ki, öröm őket rakosgatni, a gondok a játékostáblán kezdődnek és a játék lelkének számító kártyákon csúcsosodnak ki.

Sajnos ezeknek a komponenseknek olyan hangulatuk van, mintha a játék egy korai tesztverziójának az elemei lennének; a játékostáblák ötlettelenek, ellenben végtelenül funkcionálisak, a kártyák pedig az elképesztően hangulatostól egészen a rettenetesig terjednek. Ezeket a kártyákat elnézve nehéz lenne megmondani, hogy eredetileg 2016-ban jelent meg a játék, és bár az esztétikum nem befolyásolja a játékmenetet, összességében egy kihagyott helyzetnek tartom, hogy a készítés során nem fordítottak nagyobb hangsúlyt a megvalósításra, hiszen a téma szinte könyörög a nagyszerű megoldásokért.

Kár lenne azonban a felemásra sikerült vizualitás miatt visszacsomagolni a játékot, ugyanis a Mars terraformálása minden esztétikai hiányossága ellenére

az utóbbi évek egyik legjobb játéka.

Mondom is, miért.

Mars a Marsra!

Egyszerűen imádom az űrbéli gazdálkodást. Így volt ez már a nagyszerűen sikerült Civilization: Beyond Earth esetén is, a Mars terraformálása pedig hasonló élményekkel boldogított a játékasztal mellett. Gazdasági játékként nem a harcra, hanem az építkezésre, kutatásra helyezi a hangsúlyt, amit nyakon önt egy kis marsbéli terjeszkedéssel, ültetéssel is, ám ebből a szempontból sem nevezhető túl offenzívnak a játék.

Mechanikai szempontból gyakorlatilag minden a kártyák jó érzékkel és időzítésen múló kijátszásán dől el, ezek segítségével nyersanyagokat és előnyöket szerezhetünk, néhány kártyatípus pedig többször is kijátszható, tehát van egy igen erős motorépítős jellege a játékmenetnek, ugyanakkor tekintettel arra, hogy nincs két egyforma kártya a játékban, igen hosszú ideig tart érezheti magát a játékos „sötétben”, sok játék kell ahhoz, hogy jól ráérezzünk a győzelemhez vezető stratégiára.

Ennek ellenére egyáltalán nem nevezhető nehéznek a játék, kifejezetten élvezetes és izgalmas élmény, ahogy feltárulnak előttünk az új, tudományos szempontból is teljesen helytálló lehetőségek. A kombináció és az előre tervezés azonban nem egyszerű masni az elején, de a tanulási ív sem nevezhető túlzottan vészesnek, ráadásul a játék kezdő játékmódja tökéletes kiindulást biztosít ahhoz, hogy elsajátítsuk a Mars terraformálásának rejtelmeit.

A kártyák mellett másképp is stratégiázhatunk a különböző díjak és mérföldkövek képében, amelyekért a játék végén plusz pontokat kaphatunk. Ezek persze nem automatikusak, a különböző díjakat meg kell alapítani, és a többi játékos is pályázhat rájuk, amennyiben teljesítik a feltételeket. Van itt minden: lehetünk a Mars legjobb földbirtokosai, bankárjai, tudósai, termológusai vagy éppen bányászai, ha a megfelelő kritériumokat teljesítjük. Ezen egyébként csavar egyet a magyarul szintén megjelent Hellas & Elysium kiegészítő, ahol további új mérföldkövek és díjak kerültek a játékba két teljesen új leosztású térképen.

Kockatologatás a Schiaparelli-kráterben

A Mars terraformálása játékélmény szempontjából példásan teljesít. A rengeteg egyedi kártyának köszönhetően az újszerűség élmény sok játékon keresztül kísér minket, az alapmechanizmusok pedig kényelmesek, a játékostáblán történő kockatologatás, átváltás szinte élményszerű. A fejlesztések és a termelés ennél a játéknál is kéjes mosolyt csal a gémerek arcára, nekem legalábbis nagyon jó érzés látni, amikor döntéseim következtében, valami működik.

Ezt szerettem igazán a Birodalmi telepesek esetében is, a Mars terraformálása viszont egy számomra nagyon kedves témát dolgoz fel, az pedig külön nyelves csók, hogy tudományos szempontból is törekedtek a készítők arra, hogy olyan folyamatokat mutassanak be, amelyekra még a legszigorúbb űrkutatók is egyetértően bólogatnak.

A sokszínűség és a lehetőségek ellenére pedig kifejezetten gyorsan pörögnek még a kezdőjátékok is. A mi játékos csapatunk az első kipróbálás után rögtön kívánta is folytatást, és nagyon úgy nézett ki, hogy az egyébként 2-3 különböző játékot felölelő game nightjaink új főszereplője lesz a Mars terraformálása kiszorítva a többi versenyzőt. De ez nem is csoda, hiszen

egy könnyen tanulható, okos játékról van szó, amelyik bár nagyon barátságosan közelít a játékosaihoz, hosszú ideig tartogat meglepetéseket.

Külön jóság, hogy a két új térképet tartalmazó kiegészítő, a Hellas & Elysium is elérhető magyar nyelven, amely bár nem tartalmaz új kártyákat, az új mérföldkövek és díjak tovább mélyítik a játékot, de már az alapverzió is elegendő ahhoz, hogy Mark Watney nyomdokaiba lépjünk.

Verdikt

A Mars terraformálása egy olyan társasjáték, amit bátran ajánlok azoknak is, akik már elmélyültebben működnek a modern társasok világában, és azoknak is, akiket pusztán a tudományos téma vonz, de nem feltétlenül gémer létformák. A Mars terraformálása tényleg azt szállítja, amit ígér, és most őszintén: melyik sci-fi rajongónak nem dobban meg a szíve, ha a Marsot akár a saját konyhai asztalán terraformálhatja?

A játékot a Reflexshop bocsátotta rendelkezésünkre, a második kiadás pedig már előrendelhető itt.