Dies irae, dies illa 

A közösségi finanszírozás elképesztően jó hatással volt a magyar társasjátékos alkotóközösségre, 2016 pedig különösen erős volt, ami a hazai projekteket illeti. Gondoljunk csak a Saltlandsre vagy az Anachronyra, de büszkék lehettünk az Ave Roma sikerére is. A nyár elején ugyanebben a mezőnyben indult és ért el sikereket a Days of Ire: 1956 című társasjáték is, amely számunkra különös fontossággal bír, hiszen az 1956-os forradalom eseményeit dolgozza fel egy elsősorban kooperatív játék formájában.

Őszintén meg kell vallanom, hogy amikor nyáron, valamivel a kampány kezdete előtt szerencsénk volt tesztelni a játékot, én a szkeptikusok közé tartoztam. Bár nagyon tetszett a koncepció, a művészeti oldallal eleinte nem voltam kibékülve, és kétségeim voltak afelől, hogy egy történelmileg ennyire specifikus játékot mennyire fogadhat nyitott szellemmel a közösségi finanszírozás világa.

A projekt azonban óriási sikerrel zárult, több mint 74 ezer dollárt kalapoztak össze támogatók, amivel tulajdonképpen tökéletesen bizonyították, hogy a kezdeti nyammogásom teljesen alaptalan volt, ám mégiscsak maradt bennem egy picike, de annál fájóbb tüske: a kickstarteres kiadás nyilvánvaló okokból nem magyar nyelven készült el.

Ennek persze teljesen érthető okai vannak, hiszen a közösségi finanszírozás piaca elsősorban az angol nyelvű és a nyelvfüggetlen társasjátékokra koncentrál, de mégiscsak van valami furcsa abban, hogy a modern kori magyar történelem egyik legfontosabb eseményét feldolgozó társasjáték első megjelenésében nem jöhet ki magyar nyelven.

A többek között a Magyar Népmeséket is kiadó Kékjáték azonban változtatott a helyzeten, ugyanis nemrégiben kiadták a játékot Pesti Srácok 1956 címen, amelynek köszönhetően most újra visszarepülhettünk az időben egy olyan eseményhez, amelynek éppen ebben az évben ünnepeljük a 60. évfordulóját. Nosfi mester bemutatócikkében már nagyszerűen összefoglalta, hogy mitől nagyszerű ez a játék, ezért én most inkább arra koncentrálnék, hogy miben más a magyar kiadás, illetve hogy miért az idei év egyik fontosabb megjelenéséről van szó. 

Éljen a Szabadság, hölgyeim és uraim! 

A Pesti Srácok 1956 alapvetően egy kooperatív játék, amely egy rendkívül erős és a lehetőségekhez mérten pontos történelmi koncepcióval rendelkezik, ám nem edukációs, hanem szórakoztató játékról van szó. Ezt azért fontos megjegyezni, mert nem is kell nagyon a távoli múltba mennünk ahhoz, hogy találkozzunk olyan elsősorban edukációs jellegű játékokkal, amelyek játékélményüket tekintve legfeljebb a csattogó szárnyú falepkékkel vannak egy súlycsoportban. A Pesti Srácok nem ezek közé a játékok közé tartozik.

Az eredeti kampányvideó

Játékmenetét leginkább talán a Pandemic-hez, illetve a Twilight Struggle-höz szokták hasonlítani, amiben van némi igazság, én azonban azt mondanám, hogy a Pesti Srácok mechanikája kellően elegáns ahhoz, ne kelljen más játékokra mutogatni, amikor próbáljuk elhelyezni saját játékpolcunkon. Az összehasonlítás persze elkerülhetetlen, hiszen a kooperatív játékok rendkívül népszerűek manapság, ráadásul magyar nyelven is egyre több érkezik, elég csak a műfaj nehézsúlyú bajnokára, a Pandemic: Legacyra gondolni. 

Ebben a ringben pedig kifejezetten jól teljesítenek a Pesti Srácok; a játék mechanikája kellően letisztult és élvezetes ahhoz, hogy megidézzük konyhaasztalunkon az 1956-os forradalom hét napját.

A magyar kiadás nagyon felhasználóbarát csomagolásban érkezik,

három különböző szabályfüzet is helyet kapott a dobozban. Egyrészt a játék kapott egy teljesen új, kezdő játékosoknak szánt játékmódot, amely bár rövid játékot kínál, mégis tök jó alapot szolgál ahhoz, hogy a társasjátékokban tapasztalatlan játékosok is megtanulják azokat az alapvető mechanizmusokat, amelyek a komolyabb szabályvariánsoknál is működnek. Tekintettel arra, hogy már ismertem a játékot, én elsősorban a már ismert haladó játékmódokban dobáltam a Molotov-koktélokat, de mint minden tesztnél, most igyekeztem összeszedni olyan játékosokat, akik nem a hardcore játékosok táborát erősítik, velük pedig megnéztük, hogy szuperál a Felekelő játékmódnak nevezett tulajdonképpeni tutorial.

Ez a játékmód teljességgel kooperatív, azaz a játékosok mind a felkelők oldalán harcolnak a szovjet erők ellen, illetve ebben a játékban a krónika kártyák, az ÁVH kártyák és szalagcím kártyák nem kaptak helyet, valamint ebben a játékmódban az eseménypaklit képző kártyákon szereplő jelzések sem érvényesek. Meglehetősen soványkának tűnik elsőre ez a setup, viszont tapasztalataim szerint tökéletesen alkalmas arra, hogy az újoncokat megismertessük a játékkal. A körök nagyon gyorsan követik egymást, a teljes játék így körülbelül 30-45 perc alatt lejátszható. Kezdők esetén teljesen optimális ez az időmennyiség, és mivel nem nehezek a szabályok, egy-két parti után a játékosok szívesen merészkednek a komolyabb kihívást jelentő bajtárs, illetve szembenálló játékmód felé, amelyek jelentősen nehezebbek, ugyanakkor a tapasztaltabb gémerek számára jóval élvezetesebbek is.

Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom a bevezető játékmódot, hiszen a Pesti Srácok egy olyan játék, amely azok számára is érdekes lehet, akik még csak most ismerkednek a modern társasjátékok világával, vagy egyszerűen a korszakkal és a forradalommal kapcsolatos események miatt emelnék le a polcról a dobozt. 

Vizuális forradalom

A bevezetőben utaltam rá, hogy amikor először találkoztam a játékkal, művészeti szempontból egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Nem tartottam jó ötletnek, hogy két merőben eltérő vizuális stílust használ, a grafikai megvalósítás pedig kifejezetten távol állt tőlem. Most pedig nagyon hasonló helyzetben vagyok, mint a Birodalmi Telepesek esetén, ahol eleinte szintén nagyon elutasító voltam a grafikai megoldásokkal szemben, ám ahogy elmélyedtem a játékban, fokozatosan szertefoszlott az idegenkedésem. A Pesti Srácoknál hasonló utat jártam be, és tökéletesen egyetértek a Nosfi cikkében megfogalmazott kritikával; a doboz borítóján is látható színes-rajzos stílus sokkal jobban sikerült, mint a fotórealisztikus megvalósítás.

Elképesztően érdekes ez a stílus, amely elsőre tökéletesen idegen attól az 1956-os képi világtól, amit megszoktunk a különböző megemlékezésekben, dokumentumfilmekben de éppen ettől hatásos és példaértékű, hiszen a rajzfilmes esztétika ellenére is hitelesen, néha mellbevágóan képes közvetíteni 56 drámáját.  

Verdikt

A Pesti Srácok 1956 nem a magyar Pandemic, és nem is a hazai Twilight Struggle, de nem is ez volt a célja. Vincze Mihály, Turczi Dávid és Nimmerfroh Katalin kreatív hármasa mindenféle giccs és pátosz nélkül volt képes feldolgozni az 1956-os forradalom eseményeit egy olyan élvezetes játék formájában, amely a saját lábán áll, izgalmas és még tanulhatunk is belőle valamit. Bár nem a Pesti Srácok lesz a kedvenc játékom, mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, hiszen most már a nyelvi korlátok sem jelenthetnek akadályt.

Köszönjük Lenhardt Balázsnak, a Kékjáték vezetőjének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a játékot!