Kipróbáltuk a Days of Ire legfrissebb verzióját, amelyben 1956 eseményeit élheted újra Budapesten - akár a hősök, akár az oroszok szemszögéből. Teljes értékelés és bemutató következik.
Személyes kompetenciák
Először is szeretném leszögezni, hogy egyenesen utálom azt a korszakot, ami az első világháború és a rendszerváltás között történt. Egyszerűen nem érdekel, a magyar vonatkozása pedig végtelenül idegesít, ugyanis mindenki szeretné valahogy kifacsarni, a történészek pedig nem férnek hozzá a titkosított/elégetett/eltüntetett anyagokhoz, úgyhogy sose fogunk rájönni, valójában mik voltak egyes események hátterében. A társasok formájában megvalósított harci játékokat pedig többnyire azért nem szeretem, mert ezt a szeletet a wargame-ek sokkal jobban visszaadják, mint arra a társasjátékok leegyszerűsített mechanikája képes (a kivételek persze erősítik a szabályt). Így látható, hogy enyhén szólva nem én vagyok a célközönség, vagy az, aki az '56-os forradalom legfontosabb harci eseményeire épülő társasról könnyen tudna jó dolgokat írni… mindennek ellenére a Days of Ire: Budapest 1956 határozottan kellemes csalódást okozott.
Grafika
A Days of Ire két, teljesen eltérő grafikai stílust használ. Az egyik stílus történelmi: korabeli újságcikkekből kivágott hátterek, korabeli arcok, régi térképre tűzött fényképekkel jelölt helyszínek vörös fonállal összekötve, ami egyszerűen tökéletes egy történelmi játékhoz – ráadásul az élénk színek használata kimerül a piros-fehér-zöld színhármas ízléses és minimális használatában.
De mégis: a másik, színes-rajzos stílus, ami a doboz borítóján is látható, egyszerűen sokkal jobban tetszett a tesztcsapatnak, és érzésem szerint az egész játék jobb lett volna végig ilyen grafikai megvalósítással, de ugye ízlések és pofonok. A jelzők és a két dobókocka (amivel csak az orosz dob, ha sebezni akar) nem lett túlcifrázva, a minimalista design nem vonja el a figyelmet a lényegről, de semmi extra.
Játékmechanika
A 2-4 játékosra kalibrált társas kétféleképp játszható: a három forradalmárvezető bőrébe bújva kooperatívan egy automatizált Georgij Konsztantyinovics Zsukov tábornok ténykedései ellen védhetjük a hazát, de ha van erre vetemedő ember a csapatban, ő maga is irányíthatja az oroszokat – mi négy játékossal az utóbbi verziót próbáltuk.
A játék hét körből áll (ami a hét sorsdöntő napot szimbolizálja), ezek mindegyike ugyanúgy néz ki. Először az orosz erők ténykednek mindenféle kellemetlen eseménylapokat szabadítva a forradalmárokra aktuális támogatottságától függő választékból és erővel, a kör lezárása pedig egyenesen az Államvédelmi Hivatal kemény és véres fellépése lesz.
A kettő közt próbálják meg a hősök a térképen vezetni tokennyi forradalmártársaikat és beosztani kártyányi erőforrásaikat, maguk közt testvériesen elosztva a cselekvéseket és a felhúzható újabb erőforrásokat – melyek menyisége természetesen attól függ, mennyire sikerül magasan tartani a nép morálját. A testvériesség szellemét tovább erősítve a forradalmárok közösen győzedelmeskednek vagy közösen buknak el – ha csak az egyik vezéregyéniség meghal, a forradalom azonnal elbukik (és bizony golyó- vagy tankálló mellényt egyikük sem visel). Az orosz fél akkor nyer ha:
- a játék végére több mint négy esemény marad a pályán
- a magyarok morálja nullára esik
- meghal az egyik játékos
Bővebben a szabályokról
A magyarok
A különböző feladatok megoldásáért mindig jutalom jár a magyaroknak, de ez persze erőforrásba (hír, lőszer, élelem, orvosi alapanyag) kerül. Ezt különböző lapokkal lehet szerezni, vagy különböző területen lévő lázadókat lehet aktiválni, akiknek ha nincs valami nagyon speciális képességük, akkor mind-mind ilyeneket adnak - anélkül, hogy őket be kellene áldozni. Ráadásul, ha egy helyszínt megtámadnak, akkor a játékos dönt, hogy ő sérül (4-nél meghal), vagy inkább egy ilyen segítő meghal. Az, hogy a magyarok mennyi lapot húznak, a morál aktuális értékétől függ.
A magyaroknál mindenkinek egy akciója van, és még 1 egy közösen választott játékosnak. Az első mezőnymozgás ingyenes, minden ezt követő egy lap eldobásába kerül - ami azt a látszatot kelteti, hogy a lapok gyorsan fogynak, de a megfelelő segítőkkel alig kell másra kártya (némelyik tud gyógyítani, vagy barikádot lerakni, azok másra is hasznosak). A magyarok teljesen összedolgoznak, láthatják egymás lapjait – ám a lapcserélés akcióba kerül -, csak együtt nyerhetnek vagy veszthetnek.
Az oroszok
Az oroszok a Twillight Struggle-ben megszokott módon kapnak pontokat (a zöld kártyák pontot adnak és erősítik a magyarokat, pirosnál választani lehet, hogy pont vagy képesség), amit elköthetnek eseményekre, vagy mozgathatnak tankokat. Háromfajta egységük van: katona, mesterlövész és tank. A katonákat a magyarok úgy ölik, mintha ingyen sör járna értük, így csupán 1-1 támadásra jók. A Mesterlövészek sokkal keményebb diók, ám ők lassúk, és nehezebb is őket felpakolni - igaz csak különleges lapokkal semlegesíthetőek. A tankok hihetetlen drágán mozgathatóak, de nem olyan nehezen feltehetőek. Funkciójuk a passzív ellenállás: ha bárki cselekszik ott, ahol egy tank van, a tank lő egyet. Ám megölésükért (ami annyira nem nehéz), morál jár a magyaroknak.
Amikor orosz vagy, akkor az elején döntened kell, hogy miként akarod kivéreztetni a magyarokat - mindhárom egyszerre nem nagyon működik - és ha nem húzol hozzá jó lapokat, akkor úgyis mindegy. Az egy játékos megölése és a morál ledöntése szinte lehetetlen: morált rengeteg mindenből tudnak szerezni, a játékosok pedig egy akcióért kapnak egy húspajzsot, így az is igen nehezen kivitelezhető (bizonyos lapoknál nem lehet használni a húspajzsot, ezért számít a laphúzás). Ráadásul, ha nem figyelsz a Support értékedre, akkor kevés lapod lesz, és úgy biztos, hogy nem húzod fel a kellő lapokat.
Játékidő és komplexitás
Átlagosan másfél óra alatt lejátszható négy fővel – amire nyugodtan számoljunk rá egy órát, ha az első játékunkat játsszuk. A körök dinamikusan pörögnek, amíg valaki épp nem cselekszik, addig pont elég dolgot kell átgondolnia. Komplexitást tekintve az arany középúton helyezkedik el: elég összetett ahhoz, hogy az agyalósabb játékosokat is lekösse, de elég egyszerű ahhoz, hogy a könnyed játékokat szeretőket se kergesse el. Bár sok apróság van a szabályokban, de ezeket egyetlen játék után meg lehet tanulni.
Ha kedvet kaptatok a Days of Ire-höz, akkor célozzátok meg a Barcraft 2-t, ahol kipróbálhatjátok a játékot – és a meglátásaitokkal ti is segíthetitek a további finomhangolást, ahogy tette azt büszke kis csapatunk is.
Figyeljétek a Kickstarter kampányt is, ahol a készítők még 19 napig várják a backereket. A cikk írásának pillanatában 37 ezer dollárnál tart a kalapozás, tehát szép eredményre lehet számítani, így a Saltlands, az Ave Roma és az Anachrony után újabb magyar társasjáték iratkozik fel a 2016-os dicsőséglistára.
Verdikt
+ Témától függetlenül mindenki számára élvezhető
+ Kifejezetten szép és igényes játék
+ Full co-op és csatázó verzió egyben
- Maximum, 4-en játszható
- Ha orosz vagy, könnyen megöl a szerencse
- Apró játékegyensúlybéli hiányosságok
Köszönjük Urszán Tamásnak a nagyszerű fotókat!
További képek a galériában
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
