Kicsit megkésve jelentkezünk az összegző listánkkal, de be kell valljuk, hogy gyorsan ki kellett pörgetnünk még pár címet, amit nem sikerült a 2016-os év alatt, de mégsem hagyhattuk ki. Sok ponton nagyon nehezen tudtunk dönteni, de végül megszülettek a Dice & Sorcery videojátékos legjei. Kezdjük is a sort,
2016…
...legnagyobb BUMM-ja!
Kérdés és kétségek nélkül… az új DOOM megvalósította mindazt, amit a Duke Nukem Forevernek nem sikerült, sőt amibe majd minden reboot (és/vagy késői folytatás) játék belebukik, amióta világ a világ… (egy két üdítő kivétellel persze.) A Doom nem csak hogy saját jogán és elődein túlnőve létezik, de egyedülálló módon képes volt felismerni mitől is volt olyan fantasztikus és egyedi a sorozat első két része. Sőt, hogy mitől működtek a „hőskor” egyszerűen nagyszerű shooterei.
Ennél fogva volt elég bátor ahhoz, hogy hátra lépjen pár lépést, visszahozva az FPS műfajból már teljesen kihalt elemeket (klasszikus megdkit-ek és páncél- és ammolerakatok, nincs fegyver-újratöltés és persze játékszerű játékmenet, kamu realizmus nélkül) és mégis teljesen újult erővel, tempóval és persze nagyszerű látvánnyal tálalta azokat. Furcsa, hogy míg a DOOM 3 elsődleges célja a játék teljesen abszurd alapvetésének realizálása volt (a Marsi kutatók megnyitották a pokol kapuját és te vagy az egyetlen aki megállíthatja a démoni erőket), addig az új DOOM nem erőlködik, nem próbál komoly történetet beleerőltetni a játékba, és nem csak hogy elismeri, hogy az egész egy kicsit bugyuta, de még rá is tesz egy-két lapáttal.
Ezt nagyszerűen mutatja a játék egyik első jelenete, amikor is hősünket egy géphang elkezdi eligazítani, felvázolná a helyzetet, az okokat és a célokat, de néma hősünk ezt nem hallgatja végig és az első pár mondat után kitépi a helyéről a monitort majd szó nélkül a falhoz vágja. „Mit nekem briefing? Én a DOOM-guy vagyok b@zdmeg!” Szóval igen, ezzel a DOOM merész és mégis tökéletesen érhető módon fityiszt mutat az összes lövöldének és közben játszi könnyedséggel, lazán, faszán, gyorsan és brutálisan újítja meg a műfajt, amit annak idején pont az elődei emeltek a legnagyobb játékos zsánerek közé.
Ráadásul a DOOM visszafogottan profi marketingje is példaértékű, nem kaptunk kamuszagú-videókat, előre renderelt kamu-gameplay jelenetekkel, nem volt az egész az egekig hájpolva, így amikor megjelent, bár vártuk, szinte senki sem számított arra a lehengerlő és brutális őrületre, amit végül a kezünkhöz kaptunk.
Hasonlóan jót kívánok a jövőben a Quake, Duke Nukem, Hexen (ill.Heretic) és Blood szériáknak is!
A DOOM az év legjobb lövöldéje mellett könnyedén elnyerhetné még az év Sound design-ja díjat az év soundtrack-je díjat, az év rebootja díjat, az év meglepetése díjat is, de mégsem vihet mindent a Doom…szóval nézzük mik voltak az év további legjei…
Futottak még: Titanfall 2, Battlefield 1, DUSK
Szégyelld magad: Star Wars Battlefront (mert még a 2016-os tartalmakkal is nagyon, nagyon kevés...)
…legnagyobb kalandja!
No, ezen azért ment a vita önmagammal, de végül mégis egyöntetűen az Uncharted 4-re szavaztunk. (Én és Én…) Fantasztikus látvány, párját ritkító színészi alakítások, közel tökéletesre csiszolt játékmenet, jó sztori és egy egyedülálló sorozat méltó befejezése. Az Uncharted anno egy Tomb Raider ripoffnak indult, ezt kár is lenne tagadni és ugyan az új Tomb részek is fantasztikusak, az Uncharted egyértelműen minden szinten sikeresen kilépett Lara kisasszony árnyékából.
Ha egy idegen faj látogatna meg minket és kérdezné meg tőlünk, hogy „mi a franc is ez a videojáték őrület nálatok?” én csak egy Uncharted 4-et nyújtanék át neki, és tuti-biztos lennék benne, hogy utána nem kell az emberiség leigázásától tartanunk.
Nathan Drake és csapata beírta magát a videojátékos történelem legnagyobbjai közé. (és velük együtt a Naughty Dog is, bár ők ezt már korábban megtették párszor!)
Futottak még: Samorost 3 (az Amanita design eddigi legjobbja!) The Last Guardian (majdnem nyert!), Rise of the Tomb Raider (bár igazából csak a Windows-os és Ps4-es verziója csúszott át 2016-ra.)
Szégyelld magad: Armikrog (többet vártunk :( )
… legszebb kertje!
(avagy legjobb indie játéka)
A Stardew Valley a semmiből érkezett és mindent vitt. Egyszerű, olcsó pixel-kalandnak látszik, de valójában egy összetett és csupa szív és lélek „falusi-élet szimulátor”. Hősünk egy lepusztult farmot örököl, így a nagyvárosi életből kiszakadva egy kis falu tanyáján kell helyt állnia és új életet kezdenie. A kertünk (rendkívül részletekbe menő és összetett) gondozása mellett azonban hamar rájövünk, hogy a kis városka (inkább falu, mint korábban említettem) tele van egyedi, szerethető karakterekkel, ráadásul egy misztikus rejtélyt is tartogat a számunkra. A Stardew Valley egyszerre nagyszerű menedzsment játék és mégis közösségi élet szimulátor barátkozással, ellenségeskedéssel, szerelemmel, titkokkal és rejtélyekkel. Mindez fantasztikus és mégis egyszerű játékmechanikával.
Ha olyan játékra vágysz, ami egyszerre szegez hosszú órákra a monitor elé és mégis képviseli a „csak leülök egy fél órára játszani” játékokat is, nem kell tovább keresned.
Az Undertale óta a legjobb dolog, ami a játékvilággal történt az indie fronton.
Futottak még: Owlboy, Quern, Inside, Samorost 3
Szégyelld magad: Steam… 2016-ban az egész Steames játékkínálat 30%-a jelent meg bármi nemű minőség kontroll nélkül, példátlan szarvihart zúdítva a gyanútlan gamerekre…
…legnagyobb buktája!
(és egyben legnagyobb taplósága)
Nem fogom bő lére ereszteni, mert a választás egy pillanatra sem volt kérdéses. A No Man’s Sky óriási csalódás volt, egy nagy halom hazugság és félrevezetés, eget verő bukás (kritikailag legalábbis) és az év egyik legsekélyesebb, lélektelenebb, unalmasabb játéka. Akit ennél részéletesebben érdekel a cím jogos legyalázása, olvassa el korábbi cikkünket.
Futottak még: The Division, Umbrella Corps, Bombshell
…legjobb kiegészítője!
(életmentő day one patch-ek kilőve!)
A Diablo 1 remake kiegészítő hallatán a fejemet fogtam. Tudtam hogy ha ráhúzzák a Diablo 3 motorjára a Diablo 1 helyszíneit, ellenfeleit, történetét, abból csak egy szörnyű hullagyalázás lehet. És mekkorát tévedtem… a kiegészítő tökéletesen hű az elődhöz, még egy grafikai effekt is gondoskodik róla, hogy a cucc elavultan fessen, a mozgás darabos, hősünk újra csak gyorsan tipegni tud futás helyett, és összességében egyszerűen minden annyira nosztalgikusra sikerült, amennyire csak lehet. Fanservice a maximumon, ráadásul az update nem egy fizetős DLC, ellenben tökéletesen ingyenes update event és az eredeti Diablo mind a 16 szintjét tartalmazza.
A szemfülesek észrevehetik hogy ezzel a „győztesünkkel” kicsit csaltunk, ugyanis az update nyilvános megjelenése január 4-én volt, mégis annyira közel volt a 2016-hoz és annyira egyedülálló élmény, hogy engedtük, hogy pár napot visszacsússzon az időben, ha már majd 20 évet amúgy is visszaugrottak ezzel a Blizzardos fiúk…
Futottak még: The Witcher 3: Blood and Wine, WoW: Legion
Szégyelld magad: Minden olcsó pénzlehúzós mikrotranzakció és semmit érő DLC, amiből sajnos 2016 rekordmennyiséget termelt, csak úgy mint celebritás-halálból. :(
…legjobb szerepjátéka!
No, itt aztán megizzadtam, a lista legnehezebb választását kellett ugyanis meghoznom. Idén jelent meg a lenyűgöző klasszikus CPRG a Tyranny, ami olyan szinten engedett minket beleszólni a történetbe, mint ahogy soha más RPG korábban, idén érkezett meg a Dark Souls harmadik és egyben befejező része, de még teljes játék értékű kiegészítőket is kaptunk, amilyen a The Witcher 3 Blood and Wine is. Mégis… a legnagyobb durranás, legnagyobb meglepetés és legnagyobb fellélegzés a Final Fantasy XV részével vált valósággá. A XII. rész óta a poklot százszor is megjárt széria úgy tűnt már sohasem érkezik haza. Sekélyesebbnél-sekélyesebb RPG-nek álcázott divatshow Final Fantasyk hosszú sorát csak egy nagyszerű Final Fantasy XIV Realm Reborn tudta megtörni, de a fő, számozott szériát rég elástuk már magunkban…
És ugyan a XV rész sem közelíti meg a régi nagy klasszikusok szintjét (IV, V, VI, VII, VIII, IX, X), nagyon-nagyon régen nem szórakoztunk már ilyen jól Final Fantasy játékkal. Fantasztikus játékmenet és csodás látvány, óriási, nyílt, de mégsem (ubisoftosan) céltalan világ, epikus történet és szuper befejezés. Míg valóban nem volt könnyű a választás, a szerepjátékok minden aspektusát alaposan megvizsgálva mégsem maradt kérdés afelől, hogy ki is lesz a nyertes.
Futottak még: Darkest Dungeon, Tyranny, The Witcher 3: Blood and Wine, Deus Ex: Mankind Divided
Szégyelld magad: Persona 5… amiért még nem jelentél meg japánon kívül!
…legjobb online (és/vagy co-op) mókája!
Nos, itt sem kellett sokat törnünk a fejünket, a Blizzard ismét jött és tartolt. Az Overwatch a legnagyobb kétkedők arcára is ráfagyasztotta a kárörvendő mosolyt. A játék tökéletesen kiegyensúlyozott (amit szinte napról napra finomítanak), gyönyörű művészi stílussal rendelkezik, nagyszerű karaktereket vonultat fel, és egyszerűen szinte tökéletesen megunhatatlan játékmenettel bír. Jelenleg a „csak még egy meccset!” stílus örök érvényű királyának látszik és különösen ajánlott a Hardcore aréna shooteresek mellett újonnan érkezőknek is!
hát ez meg? Ez hogy kerül ide? Szóval ennek igazán semmi köze semmihez! Megvesztegethetetlenek vagyunk és egyébként is a szexizmus rossz, bogyókák!
Futottak még: Titanfall 2 multi, Destiny Rise of Iron, Let It Die
Szégyelld magad: Warhammer 40.000 – Space Hulk: Deathwing
…legnagyobb hazai gémer-sikere!
2016 nem volt rossz év a hazai játékfejlesztők számára sem. Megjelent a sokak által várt Myst klón (a szó legnemesebb értelmében!) a Quern, a Fabular űrhajós RPG tarolt a Kickstarteren, de minden kétségen felül áll, hogy az egyszemélyes fejlesztőcég Tarsoly Ede játéka, a Meridian: Squad 22 képviseli a legnagyobb sikert és a legkiforrottabb minőséget, amit idén hazai játékfejlesztőktől láthattunk. Az, hogy teljesen egyedül fejleszt a Meridian első része óta csak hab a tortán, de ezen kívül is kérdés nélküli, hogy a játék kifogástalan RTS mely stílus legszebb hagyományait követi. Csak egy nyúlfarknyival sikerült megelőznie a Quern Undying Thoughts-ot, de mégis csak a Meridian: Squad 22 az év legjobb hazai fejlesztésű játéka.
Futottak még: Ahogy említettük: Quern Undying Thoughts, Fabular Kickstarter
Szégyelld magad: Hál a jó égnek ilyenről nem tudunk beszámolni.
…legnagyobb meglepetése!
Szerencsére az év nem szűkölködött meglepetésekben, ezek között azonban a legnagyobb a Final Fantasy IX PC-s portja lett. (De tulajdonképpen ez vonatkozik a tabletes, moblios portra is!) Az egyik legjobbnak tartott Final Fantasy (véleményem szerint a második legjobb) igazi elérhetetlen cél, plátói szerelem volt a Playstation 1 vagy 2-vel nem rendelkezők számára. Ez az a Final Fantasy ami a VII és a VIII PC-s sikere után teljesen érthetetlenül nem jelent meg asztali számítógépre, és külön fájó pont, hogy persze éppen ez a rész volt az, amiben a készítők visszatértek a gyökerekhez és a sorozat egyik legepikusabb, legérzelmesebb, leginkább lélekemelő részét alkották meg. Jómagam is úgy vélem csak a Final Fantasy VI része vetekedhet vele, így nem csak minden idők egyik legjobb Final Fantasy, de minden idők egyik legjobb szerepjátéka is. (talán minden idők legszerethetőbb kalandozó csapatával).
Ami azonban valóban érdekessé teszi a PC-s portot az a különös tény, hogy a Final Fantasy IX-et előtte semmire sem portolták. Ez azért furcsa, mert az összes korábbi részt, sőt még a későbbieket is igen. Ezt sokáig a készítők egész egyszerűen azzal magyarázták, hogy a játéknak elvesztek és/vagy sérültek a forráskódjai, egyszerűen lehetetlenné vált, hogy bármilyen formában újra kiadják.
Ez a hír egy évtizedig járta az internetet, így ha kamu volt, ha igaz, az RPG rajongók már beletörődtek, készpénznek vették, hogy ezt a részt bizony csak és kizárólag a playstation első két generációján tudják játszani. (ps2-n is csak a visszafelé kompatibilitás miatt, arra sem kapott saját portot.)
A csodával határos módon mégis megjelent átirat ráadásul kifogástalanra sikerült, így 2016 volt az az év, amikor a kult-klasszikus történet újra betörhetett a köztudatba, számos rajongónak varázsolva nosztalgikus vagy újkeletű könnyeket a szemébe.
Futottak még: DOOM, Shadow Tactics (egy stílus újjászületése!), Stardew Valley, Titanfall 2
…legjobb játéka!
Érdekes, hogy az a játék pont nem kapott első helyezést, amit én a legjobban szerettem, ez pedig a Dishonored második része. Jómagam jelenleg a negyedik végigjátszásnál tartok, de kétlem, hogy ez lenne az utolsó, mégis, nem volt értelme külön kategóriát alkotni a lopakodós játékok számára, hisz annyira ritka ez a műfaj... (és amúgy is csak a Dis2 rúghatott labdába)
Mindent összevetve ez egy nagyszerű év volt a gémerek számára, sok fantasztikus élménnyel gazdagodhattunk és ugyan voltak csalódások is, összességében véve ez egy erős év volt, amit bizonyára sokáig emlegetünk majd. Így történt, hogy egyetlen nagy és mindenkit legyőző első helyezettet nem választottunk, ezért az év legjobb játéka cím jelöltjeink és így a nyertesek a következők:
Uncharted 4, The Last Guardian, Samorost 3, Stardew Valley, Dishonored 2, Dark Souls 3, Overwatch, Shadow Tactics, Doom, Titanfall 2, Final Fantasy XV, Darkest Dungeon, Inside, Owlboy.
Köszönjük a figyelmet és köszönjük ezt a szuper évet a nagyszerű fejlesztőknek és a sokszor az átlagosnál is bevállalósabb kiadóknak.
2017 már javában szárnyal, mi pedig igyekszünk még több és formailag is megújult tesztekkel jelentkezni majd!
Varga Bálint Bánk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szekőcei 2017.01.11. 12:14:58
Rettenet. :( Inkább egy D2 full remastered kellett volna.. :(
Mondjuk a legendary gem amit "diablo" dobott elég jó, de ez az időszakos rendszer, a nulla XP (T9-en egy paragon szint a komplett "kieg", 20 percnél alig több idő?!) eléggé negatívra hozta nekem :(
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.01.11. 12:41:03
A RoTR meg csak nagyobb szebb és több gyűjtögethető izével rendelkezett, de atmoszférában az első rész közelében sem volt nálam. Igen, gyönyörűszépek a cutscenek, a voice acting, csak a sztori lapos, mint a deszka. Az első részben a szigetlakók kattantsága és az egész jobban tetszett. Az Uncharted 4-gyel egy szinten emlegetni nekem több, mint meredekek tűnik.