Kétféle ember létezik: van aki _odavan_ a szusiért, és akad, aki undorral küszködve rázogatja le az fekete algaizét az íztelen rizsről, miközben a vaszabis szójaszósz az orrát csavargatja. Én az első kategóriába tartozom, bármikor szívesen látok egy adag szusit a konyhaasztalon, legyen szó ételről, vagy… társasjátékról.

A Sushi Go! egy kis fémdobozos kártyajáték, ami a parti- illetve fillerjátékok családját erősíti, és a Reflexshop gondozásában immár magyar nyelven is elérhető. Tipikus családi darab, olvasni tudástól már játszható, de az a fajta játék, ami mellé a nagyszülők is szívesen leülnek. Nálunk a társasos banda egyik kedvenc fillere.

A baráti körünkben a szusi társasjátékváltozata legalább akkora vízválasztó, mint az eredeti étek, többen rajongunk érte, és van olyan köztünk, aki csak a szülinapos kedvéért játszik vele (és közben sóhajtozik, meg a szemét forgatja.) Lássuk a rajongásom tárgyát, illetve azt, hogy egyeseknek miért nem csúszik.

Running sushi kártyákkal

A Sushi Go! Mint társasjáték valójában három dologgal operál: a „válassz egyet, majd add tovább” (értsd draftolós, hasonlóan a 7 Csodához vagy a Kincsvadászhoz) játékmechanizmussal, a szettek gyűjtögetésével és a cuki illusztrációkkal.

A játék 2-5 fő által játszható, két fő esetén szabályvariánssal, amelyben egy áljátékost is kell irányítani. Négy játékos esetén kezdésként 8-8 kártyát kapnak a játékosok, amiket a kezükben rejtve kell tartani, ebből egyet letenni képpel lefelé, majd tovább adni a maradék lapokat a mellettünk lévő játékosnak. Ha mindenki választott, a kártyákat egyszerre felfordítjuk és a frissen kapott maradék lapokkal ugyanígy kell eljárni, egészen addig, amíg az utolsó kártyát meg nem kapod, amit automatikusan képpel felfelé le kell tenni a többi kártyád közé. Ebből áll egy forduló, a forduló végén a játékosok leszámolják a pontokat és jegyzik őket, majd az összes kártyát be kell keverni és újra kell osztani a pudingon kívül, ami a játékosok előtt marad.

A Sushi Go! három fordulóból áll, a második fordulóban célszerű megfordítani a draftolás irányát, tehát, ha eddig balra adtátok, ekkor adjátok jobbra. Ez elméletileg csak variáns, de a stratégia szempontjából érdekesebb így a játék.

A verseny természetesen győzelmi pontokért folyik, arra hajt mindenki, hogy minél több pontot érő kártyákat, vagy kártyacsoportokat tegyen le maga elé.

• Makitekercsek – aki a legtöbbet gyűjti 6 pontot kap, a második 3 pontot (ha kettő vagy több második helyezett van, egyenlően szét kell osztani köztük a pontokat)
• Tempura – minden két tempura kártya 5 pontot ér, (három is 5 pontot ér, viszont négy már 10-et)
• Sashimi – három sashimi 10 pontot jelent, (egy, kettő, négy, öt nem ér pontot, de hat már 20-at!)
• Gőzgombóc – 1-2-3-4-5+ gőzgombóc 1-3-6-10-15 pontot jelent a forduló végén
• Wasabi és a nigirik – polip nigiri – 3 pont, lazac nigiri – 2 pont, tojás nigiri – 1 pont – a wasabira helyezett nigiri háromszor annyi pontot ér
• Evőpálcika – nem jár érte pont, viszont hasznos, akkor ha szeretnél egymás után két kártyát kijátszani a következő körben, amikor két kártyát helyezhetsz le a kezedből és továbbadás előtt az előző körben letett evőpálcikát is hozzárakod és így adod tovább.
• Puding – aki a három forduló alatt a legtöbbet gyűjti össze az 6 pontot kap, aki pedig a legkevesebbet az 3 pontot veszít (holtvereség esetén, mindenki veszít 3 pontot)
• Szójaszósz (promólap) 4 pontot jelent annak a játékosnak a forduló végén, aki a legszínesebben állítja össze a menüjét, vagyis annak a legtöbbféle különböző kártyát helyezte le.

Na, hogy ízlik?

Ahogy azt már a Gamewright-tól (lásd: A tiltott sziget, A tiltott sivatag) megszokhattuk a játék fémdobozban érkezik, ami nagyon jól bírja a táskában való hurcolást. A kártyák enyhén texturáltak, jó minőségűek, habár a szélük nem fehér, így a sok keverés miatt érdemes őket kártyavédőzni.

A cuki grafika, a draftolós mechanizmus és a játékosok közötti interakció miatt nálam a Sushi Go! hatalmas nagy kedvenc, olyannyira, hogy a játék angolul elérhető nagy dobozos változata (több játékmód, rengeteg kártya, 8 fővel játszható), Sushi Go Party! is a gyűjteményünk része.

Rövid, könnyed játék, amit nem szabad túlságosan komolyan venni, ez lerí az illusztrációról és a „ki eszi a legjobb menüt” japán témáról is, ugyanakkor bőven van mélysége a játéknak. Akad benne egy kis pszichológia is, figyelni kell, hogy mit gyűjt a szomszédaink két oldalt, és hogy milyen stratégiát követnek a többiek. Ugyanannyi szerepe akad szerencsének (amikor kikerül fordulóként az X-X darab kártya), mint a stratégiának, vagy épp a játékostársak gonoszkodásának.

Akinek nem ízlik, az pont a játék (szerintem) erősségét tartja a gyengeségének, panasz érkezett a nagy szerencsefaktorra és arra, hogy hősünk úgy érzi a játék megtörténik körülötte és neki nincs rá befolyása.

Verdikt

A játékmenet nagyon egyszerű, percek alatt elsajátítható egy parti nagyjából negyed óra alatt le is megy, a repeta garantált. A kártyák aranyosak, informatívak, a doboz méretéből fakadóan bárhol, bármikor bevethető darabról van szó. Tökéletes választás nem vagy kevésbé játékos népeknek, családoknak de gémereknek is, ha két komolyabb társas között szusszanának egyet.