Végy két faék egyszerű játékmechanizmust, legyen mondjuk a draftolás (a lapok körbeadogatása) és a hand management (optimális sorozatot alkotni a választott lapokból), majd fűszerezd meg jópofa grafikával, tálald kalandoros stílusban - és meglásd, egy fantasztikus játékot fogsz kapni!
Ez a recept a Kincsvadász esetében biztosan működő képes, de lássuk, hogy mégis mi az oka a népszerűségének amellett, hogy maga a nagy Richard Garfield keze munkáját dicséri.
A játékot Richard Garfield tervezte, aki nem kevesebbről híres, mint arról, hogy az ő nevéhez fűződik a gyűjtögetős kártyajáték műfaja. A Magic: The Gathering a mai napig a műfaj koronázatlan királyának számít, rengetegen játsszák, és a mai napig súlyos összegekért cserélnek gazdát az igazán ütőképes lapok, hogy a gyűjtök kollekcióját illetve a versenyekre szánt arzenálját erősítsék. Emellett a mesternek köszönhetjük az Android Netrunnert is, ami az egyik legnépszerűbb LCG játék.
Ahol nincs arany középút
A játékosok célja az, hogy öt körön keresztül, körönként minél ütőképesebb kalandorokból álló keresőcsapatot hozzanak létre (felkészülési fázis), majd ezzel a csapattal (vagyis a kártyákkal) a kezükben a többi játékossal versengve megszerezzék a kincseket és egyéb javakat, és megakadályozzák azt, hogy a trollok goblinok minél inkább megkopasszák őket. A játékot az nyeri, akinek a legmagasabb pontja van (pénzből illetve kristályokból).
A felkészülési fázisban, mindenki kap kilenc lapot, ebből egyet kiválaszt magának, majd a többit a szomszédjának adja, a kapottakból szintén választ egyet, a maradékot tovább adja - ez a draftolás maga.
A kártyák között akadnak kalandorok három színben (kék, zöld, piros) akiknek az értéke 1-12 közé esik, őrzőkutyák (mancs értékkel és hűségponttal), pénzérmék, és módosítólapok, amelyek képesek befolyásolni a kártyák értékét, vagy pl. elijesztik a goblinokat.
A játék táblájára minden körben véletlenszerűen felkerülnek a varázslatos tárgyak, helyszínenként egy a minimummal és egy maximummal jelölt helyre, ezek lehetnek valóban kincset érőek, vagy épp átkozottak (tehát amik pontot hoznak, vagy épp azt szipkázzák el tőlünk). A helyszínek szintén színekkel vannak kódolva (kék, zöld, piros): Fagyott hegy, Sűrű Dzsungel, Láva Barlang - ezekre a helyekre csak olyan színű kalandor (vagy segítő állat) játszható ki, ami megegyezik a helyszín színével.
Tehát az összes játékos helyszínenként haladva, egyszerre játssza ki a kezében tartott ( és a helyszín színével megegyező) kártyákat, majd a kezdőjátékostól elindulva sorban van lehetőségük módosítani azt a többi játékos pontszámától, döntéseitől függően.
A játékosoknak valójában az a dolguk, hogy legalacsonyabb, vagy épp a legmagasabb pontszámmal megszerezzék a tárgyakat. Elképzelhető, hogy akár mind a két felkerült tárgy negatív hatású, ekkor mindenki próbálja elkerülni az adott helyszínt és kártyákat. Mivel a tárgyak előbb felkerülnek a helyszínekre, minthogy kiválasztanánk a kalandorokat, így van lehetőségünk előre tervezni.
Mi kerülhet a zsákunkba?
A harc a helyszíneken minimum illetve maximum értékre feltett tárgyakért folyik, amelyek kétfélék lehetnek Kincsek és Tekercsek.
Kincsek, átkozott tárgyak
Gyönyörű grafikával ellátott kemény karton kártyák, amelyekért vagy győzelmi pont kapható (arany-bronz hátterű), illetve veszthető (türkiz-kék hátterű). A kártya mindig egyértelműen jelzi az értékét pl. 16 pont, vagy -5 pont.
Varázstekercsek
A sárga vagy szürke hátterű varázstekercsek kiértékelés első pillantásra nem olyan egyértelmű, mint a kincseké. Aki a tekercseket viszi el, annak onnantól kedzve a tekercs útmutatását követően kell a kártyákat vagy egyéb tárgyakat gyűjtögetnie, ezzel söpörve be a győzelmi pontokat.
A sárga tekercsek egy szabadon választott forduló végén válthatóak be győzelmi pontra, egyszer használható fel, utána kikerül a játékból.
A szürke tekercsekért járó pontokat a játék legvégén az értékelésnél kell lelépni.
A táblán még helyet kap három goblincsapat is, akiknek a célja az, hogy a kalandorcsapatnak minél kevesebb tallér maradjon a zsebében. A goblincsapatokkal minden játékosnak egyenként kell megharcolnia és megvédenie a javait, ha ez nem sikerül, akkor be kell fizetni a goblinok által kívánt sarcot. A legerősebb játékos legyőzi a goblinbandákat és megkapja a többiek által befizetett tallérokat is. Goblinok ellen kutyákkal lehet harcolni, illetve a goblinijesztő kártyával abszolút meg lehet úszni az összetűzést, ám ekkor a lehetséges nyereménytől is elesünk.
Az ötödik kör után a táblát megfordítva a játékosok összeszámolják a pontjaikat és lelépik a pontozósávon.
A Kincsvadász a dobozon lévő ajánlás szerint 2-6 játékossal játszható, 8 éves kortól - a kétjátékos mód valóban megoldható, kisebb szabályváltozásokkal - de igazán három főtől működik jól a játék, ráadásul a tapasztalat szerint különböző játékosszám esetén képes arra, hogy más-más arcát mutassa.
Három játékos esetén egy könnyed, ugyanakkor rendkívül nagy előretekintést kívánó játék kerül az asztalra, amiben sok a taktikai lehetőség, de a szerencse szerepe bőven megmarad. Az érdekessége, hogy így ebben a felállásban a legtöbb körnek lesz egy “abszolút vesztese”.
Öt-hat fővel játszva a játék jóval kiszámíthatatlanabbá válik, szinte partyjáték jelleget kap, és ennyi fővel okoznak igazán nagy felfordulást a módosítólapok, amelyek képesek nagy derültséget és izgalmat okozni.
A játék tesztelése során gyenge pontjaként felmerült, hogy könnyedségéhez képest kissé elnyúlik, hiszen öt körön keresztül draftolunk és indulunk kalandozni. Összehasonlításképpen a draftolós családba tartozó 7Csoda három korszakot ölel fel, az abszolút partijátékként funkciónáló Sushi Go! szintén. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy kisebb gyerekekkel alkalmanként játszva jogos az öt kör, hiszen így van idő ráérezni a játék mechanikájára.
A Kincsvadász grafikája igazán szépre és jópofára sikerült, a kártyákon található karakterek neve is szórakoztató, abszolút idézi a kalandoros könyvek világát - ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ezek a magyar kiadású dobozban is angol nyelven maradtak, de ennek a játék hangulatának fokozásán túl semmilyen szerepe nincs.
Verdikt:
A jópofa grafika és az egyszerű (ugyanakkor csavaros) játékmenet miatt a társasjátékoktól tartó ismerőseink is könnyedén bevonhatóak. Akár a családdal, akár a barátokkal szeretnénk egy játékos estét eltölteni, a Kincsvadász egyaránt jó választás. Kifejezetten jó belépőjátéknak is, de a sokat próbált játékosokat is képes lefoglalni a maga kb. 45 perces játékidejére.
-KralleKralle
A játékot a Piatnik Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre, de ez a cikk írójának véleményét egyáltalán nem befolyásolta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
