Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Robinson Crusoe | társasjáték-ajánló
Túlélőparti a nappaliban

Robinson Crusoe neve egyet jelent a lakatlan szigeten való túléléssel. Daniel Defoe hőse hatalmas hatással van mai napig a popkultúrára, elég csak a tévékben futó különböző túlélési helyzeteket szimuláló valóságshow-ra és docureality műsorra gondolni. Ha jobban belegondolunk hajótörést szenvedni, és egy civilizáción kívül eső helyen tengődni nem lehet éppen mókás elfoglaltság, mégis van a műfajnak valamilyen egzotikus bája, ami miatt évszázadokon keresztül népszerű tudott maradni. Ezt a témát dolgozza fel Ignacy Trzewiczek Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten c. játéka is, amely frissen kapott magyar kiadást. Ja, és mellesleg a világ egyik legjobb társasjátéka.

A Robinson nem mai darab, első kiadása immáron 5 éve, hogy megjelent, és gyorsan meg is hódította a BGG öröklistájának felsőbb szféráit. Hiába a játék kifejezetten összetett szabályrendszere – amit az első kiadás egy szörnyen megírt és megszerkesztett szabálykönyvvel „támogatott meg” – és extrém nehézsége, ennyire pontosan és élethűen még egy játék sem idézte meg egy túlélős kaland viszontagságait, ezt pedig a gémerek szemmel láthatóan díjazták.

A játéknak azonban nagyon kellett egy második kiadás, ami kisebb dobozban, jobb komponensekkel és lényegesen jobban szerkesztett szabályfüzettel érkezik, és immáron a Gémklub gondozásában magyarul is elérhető.

Gratulálok, meghaltál!

A Robinson Crusoe: Kalandok az Elátkozott Szigeten (továbbiakban csak simán Robinson) egy 1-4 fő által játszható, 1-2 órás szórakozást nyújtó összetett kooperatív társasjáték, amit a lengyel Ignacy Trezwiczek tervezett (egyébként az ő műve a Birodalmi Telepesek című kiváló társasjáték is).

A játék egy normális méretű, négyzet alapú dobozban érkezik, amit megemelve is érezhető, hogy itt bizony szó szerint nehéz dolgunk lesz.

Ennek jó oka van, ugyanis a doboz tartalma: egy 40 (!) oldalas szabályfüzet, egy nagy méretű tábla, temérdek kártya, fa- és karton alkatrész, egy kis matricaív, 12 dobókocka, 4 karaktertábla, 4 kétoldalú küldetéslap és egy kicsi, de annál hasznosabb segédlet.

Az alkatrészek minőségiek, egyedül a kártyákon éreztem azt, hogy lehetnének egy picit vastagabb papírra nyomva, emiatt kifejezetten ajánlom a kártyavédők használatát. Ami a Robinson megjelenését illeti: a játék asztalra kipakolt állapotában ontja magából a hangulatot, az ember alig várja, hogy belevágjon a túlélőkalandba.

Kalandból pedig nincs hiány, ugyanis a játék hét, egymástól nagyon különböző küldetéssel érkezik, melyek közül az első alkalmakkor ajánlott az 1-es számú Számkivetettek cíművel próbálkozni.

Minden küldetéslap részletesen leírja, hogy az adott játék legfeljebb hány fordulón keresztül zajlik, mi kell a győzelemhez, milyen előkészületeket kell tenni, milyen speciális szabályok, események és tárgyak tartoznak az adott kalandhoz.

Ezen kívül minden játékosnak választania kell egy karaktert az elérhető négy közül, így belebújhatunk az ács, a szakács, a felfedező vagy a katona bőrébe is. Ez nem csak formaság, mindegyik szerep más-más tulajdonságokkal, elérhető fejlesztésekkel és kellő elszántság esetén különböző speciális akciókkal is rendelkezik.

Minden forduló hat egymást követő fázis végrehajtásából áll, melyek közül az első az eseményfázis, ami során kártyát kell húzni az ún. Eseménypakliból.

A választható karakterek, akcióbábuik és speciális megépíthető tárgyaik

Minden eseménykártya három fontos dolgot közöl. A kártya felső része leírja, hogy pontosan mi történik, illetve hogy ennek milyen hatása van a játékra. Ne legyenek illúzióink: ezek a történések leginkább a halálozási esélyeinket fogják növelni, mintsem hogy a győzelmünket segítenék elő. Ezen felül a kártya átkerül a tábla úgynevezett fenyegetésmezőjére, ahol a lap középső része választható akciómezővé válik, amit tanácsos kihasználni, amennyiben nem szeretnénk, hogy a lap alján található fenyegetés bekövetkezzen. Nagyon sok időnk nincs cselekedni, ugyanis csak két kártyának van hely, tehát az újonnan érkezők folyamatosan „lelökik” a régebben fent lévőket.

A páratlan sorszámú küldetések

Ha sikerült az eseménykártyák csapásait túlélnünk, a kezdőjátékos elszántságjelzőket kaphat (ezeket költheti karakterének megfelelő speciális akciókra) vagy veszíthet attól függően, hogy milyen a csapat éppen aktuális morálszintje. A hangulat sokmindentől függhet, elsősorban a meghozott döntéseink és átélt események, elszenvedett sérülések lesznek rá hatással. Nem érdemes nagyon elharapózni hagyni a rosszkedvet, ugyanis ha valaki nem tud már több elszántságjelölőt eldobni, fizikai sérülést szenved el.

Amennyiben ezzel megvagyunk, nyersanyagokat szerezhetünk a termelésfázis során. Termelni mindig az a hatszögletű szigetlapka fog, ahol éppen a táborunk van: a fa ikon értelemszerűen fát, a hal és papagáj ikonok pedig élelmet adnak.

Ezután következik a játék érdemi része, az akciófázis, ami során először megtervezzük, majd sorban végrehajtjuk az akciókat.

A páros sorszámú küldetések

A tervezés során a rendelkezésre álló akcióbábukat fogjuk lehelyezni a tábla megfelelő helyeire. Hogy mennyi bábunk van, az leginkább a játékosszámtól függ (minden karakter két bábuval rendelkezik, amennyiben nem szenved valamilyen negatív hatás következményeitől), de szert tehetünk még továbbiakra is például különböző eszközök megépítésével. Értelemszerűen minden akcióhoz legalább egy karakter bábujára szükség lesz – hogy is nézne ki, ha egy térképet meg egy kutyát küldenénk el felderíteni?

Minden akciónak más és más bábuigénye van, ez attól függ, hogy az adott cselekvésre mennyi időt és energiát kell fordítani.

Ahogy említettem, az egyik akciólehetőség az eseménykártyák okozta fenyegetések elhárítása. Itt a kártya mindig pontosan megmondja, hogy hány akcióbábut kell itt „elkölteni”, ami után a lapot némi jutalom begyűjtése után el lehet dobni.

Ha már kicsit sikerült felderíteni a szigetet (lásd későbbi akciólehetőségek), lehetőségünk van vadászni, amihez pontosan két akciókorongra lesz szükségünk. Ehhez nem árt némi fegyverzettel is rendelkeznünk, ugyanis a vadon állatai jó eséllyel nem adják olcsón a bőrüket. Szó szerint, ugyanis a vadászatból nemcsak élelmet szerezhetünk, hanem bőrt is, ami bizonyos eszközök megépítéséhez nélkülözhetetlen alapanyag.

A három legfontosabb akciólehetőség azonban az építés, a gyűjtögetés és a felderítés lesz.

Az építés segítségével rengeteg dologra tehetünk szert, amennyiben rendelkezünk a szükséges nyersanyagokkal (fa, bőr). Egyrészt bővíthetjük a tábort menedékkel (hogy ne sérüljünk éjszaka), tetővel (hogy ne szenvedjünk kárt az időjárás miatt) és kerítéssel (hogy védjük magunkat a vadállatok ellen). Másrészt készíthetünk fegyvereket, amire vadászatkor, illetve bizonyos kaland- és eseménykártyák esetén lehet szükség. Végül, de nem utolsó sorban a rendelkezésre álló tárgyak valamelyikét is elkészíthetjük, ha teljesítettük azok előfeltételeit. A tárgyak nélkülözhetetlenek a túléléshez, de mindet nem fogjuk tudni elkészíteni, így jól meg kell választani, hogy mire is fordítunk időt.

Felső sorban a kezdő felszerelések (kettő kerül játékba), második sorban a mindig elérhető tárgyak. A többi tárgyból mindig csak öt kerül egy parti alkalmával a táblára.

A gyűjtögetés segítségével a táborhellyel szomszédos, illetve az attól távolabb eső szigetlapkákról szerezhetünk fát vagy élelmet, amennyiben azok nem merültek ki valamilyen esemény vagy kaland nyomán.

A felderítés által rakhatunk le új hatoldalú szigetlapkákat a táblára az erre szolgáló pakliból. Mikor felfedezünk egy új helyszínt egyszerre több dolog is történik, azon felül, hogy újabb elérhető nyersanyagokat lehet róla szerezni a gyűjtögetés vagy – tábor költöztetése esetén – termelés során. Az adott lapka tereptípusa megnyithatja az utat bizonyos tárgyak elkészítése előtt, sőt adott esetben természetes menedéket is nyújthat, ha ide költöztetjük a tábort. Ezen kívül egy új helyszín új vadállatkártyát is adhat a vadászatpaklihoz, illetve felfedezésjelölővel is jutalmazhat – ezeken általában jó dolgok vannak, úgymint plusz élelem stb. Ha a szigetlapkán totemikon is található, akkor a küldetéslapon szereplő módon kell eljárni.

Közös jellemzője az építésnek, a gyűjtögetésnek és a felderítésnek, hogy bizonyos fokig

mi dönthetjük el, hogy mennyi akcióbábut kívánunk rájuk költeni.

Ha két akciókorongot (illetve ha felderítés és gyűjtögetés esetén a tábortól messzebb merészkedünk többet) költünk, akkor garantáltan siker koronázza erőfeszítéseinket, és kalandba is csak akkor fogunk keveredni, ha valamelyik korábbi eseménylap erre utasít. Viszont az idő luxus, így sokszor a nagy sietség egyben extra kockázatot is jelent. Így ha kevesebb akciókoronggal próbáljuk ugyanazt a feladatot megoldani, dobnunk kell az adott akcióhoz tartozó három kockával:

  • A sérüléskocka azt fogja eldönteni, hogy fáradságos munkánk során szenvedünk-e fizikai sérülést.
  • A kalandkocka elárulja, hogy mennyire simán zajlanak a dolgok. Ha kalandba keveredünk, húznunk kell az akcióhoz tartozó kalandpakliból egy kártyát. Ezek a lapok nagyon hasonlóak az eseménykártyákhoz két szempontból is: általában valami negatív hatásuk van (igaz, néha a mi döntésünkön múlik, hogy valamilyen jutalom reményében bevállaljuk a következményeket), illetve sok esetben be is keverednek az eseménypakliba, hogy aztán újra lesújtsanak ránk.
  • A sikerkocka határozza meg, hogy sikerült-e egyáltalán az adott akciót végrehajtani. Bizony, simán előfordulhat, hogy sérülünk és kalandba keveredünk úgy, hogy még csak nem is járunk sikerrel. Ez esetben elszántságjelzővel kompenzál a játék.

A fentieken kívül lehetőségünk van tábort rendezni és pihenni is egy-egy akciókorong segítségével. Előbbi esetben elszántságjelzőt szerezhetünk, és növelhetjük a csapat morálját, utóbbi esetben pedig gyógyíthatjuk a karakterünket.

A felsorolt akciók megtervezése mindig együtt és egyszerre történik. Miután megegyezett a csapat a korongok akciók közti szétosztásában, a táblán sorban haladva végig kell őket hajtani.

Szigetlapkák és vadállatok

Ha ezzel végeztünk, a kalandlapnak megfelelően dobni kell az időjáráskockával, aminek az eredményét módosíthatják a különböző kalandok során szerzett időjárásjelölők. Az időjárás általában nem túl kegyes velünk: a csapadék nem megfelelő szintű tető esetén eláztatja a felhalmozott fát és élelmet, míg a hó miatt (további) fát kell eldobnunk (fűteni kell, ugyebár), a vihar pedig a kerítést tépázhatja meg. Ha ez nem lenne elég, ilyenkor támadhatnak a vadállatok is, ami miatt hol élelmet kell eldobnunk, hol a kerítés sérül, hol konkrétan harcolnunk kell a fauna ellen.

A forduló minden esetben az éjszakai fázissal zárul. Ekkor kell kis csapatunkat etetni (a nem tartós kaja megromlik), és dönteni a tábor költöztetéséről, illetve ekkor sérülnek a karakterek, ha a szabad ég alatt kénytelenek aludni. Ezután némi újrarendezés után következhet az újabb nap, újabb kihívásokkal.

A játék addig tart, amíg vagy nem teljesítjük az adott küldetés által előírt feltételeket, vagy el nem veszítjük a játékot. Utóbbi bekövetkezhet bármelyik csapattag halála, az idő lejárta, illetve a tábor megközelíthetetlensége esetén.

Társasjáték svájci bicska módra

Nem akarok zsákbamacskát árulni:

a Robinson szabályainak elsajátításánál csak győzelmet aratni nehezebb.

Tehát ha nehezen viseled a kudarcot, ajánlom, zárd be ezt a cikket, és felejtsd el, hogy valaha is hallottál erről a játékról.

Ha viszont nem rettensz meg a kihívástól, és a játék öröméért játszol, ahol a győzelem „csak” egy kis szükséges plusz, a Robinsont neked találták ki.

Elrettenteni azonban nem akarok senkit: igaz, hogy nehéz dió a játék, de egyrészt lehetőség van valamelyest könnyíteni a kihíváson, másrészt pedig némi gyakorlat után egyáltalán nem lehetetlen győzelmet aratni a játék felett. Ettől függetlenül veszíteni is rég volt ennyire élvezetes, a siker pedig már-már katartikus élmény. Bármelyik eset is álljon fenn, a Robinson egy olyan közösségi élményt nyújtó társasjáték, amiből nagyon kevés van a piacon (pláne magyar nyelven), így szerintem kihagyhatatlan darab.

Hogy miért is? A legfontosabb, amit egy tematikus, történetet elmesélni akaró játék adhat, az maga a hangulat, ezt pedig a Robinson ezüsttálcán kínálja. Itt nem csak a komponensek külső megjelenésére gondolok, hanem leginkább arra, hogy a különböző játékmechanikák mennyire jól kiszolgálják a történetet. Minden kis hatásnak van tematikus értelme, így a játék bonyolultsága nem csap öncélúságba, egyszerűen szükség van rá, hogy minél jobban átjöjjön a sztori.

Mindezt nagyon jól árnyalják a különböző kártyákon előforduló hangulatszövegek. Ebből pedig rengeteg van, és mivel egy parti során csak a töredékével fogunk találkozni, így kizárt dolog, hogy kétszer ugyanúgy éljünk át egy kalandot.

Típusonként 30-30 kalandkártya és 73 eseménykártya gondoskodik a változatosságról. Az alsó sorban a rejtélykártyák (ezeken lehetnek kincsek, csapdák vagy szörnyek).

Ez azonban nem elég a Robinsonnak, ó nem: a doboz hét (!) teljesen eltérő küldetéssel érkezik, így gyakorlatilag majdnem olyan, mintha

7 játékot vennénk egy áráért,

vagy legalábbis egy kiegészítőkkel nagyon gazdagon megpakolt játékcsomagot vehetünk birtokba 15-16 ezer forintért. A szcenáriók nem csak a felszínen különböznek, teljesen más játékszellemet kíván például hatalmas máglyát készíteni, hogy egy később arra közeledő hajó legénysége megtaláljon, és kimentsenek minket a szigetről, vagy hogy kincsek után kutassunk egy dühöngő vulkán által uralt szigeten, vagy hogy beletörődvén a sorsunkba letelepedjünk, és családot alapítsunk az Elátkozott Szigeten. Ily módon tehát az újrajátszhatóság a végtelenhez közelít.

Ami a játékosok ideális számát illeti: minél többen élitek meg az élményt, annál jobb, de ez abszolút „csak” a hangulat miatt van így. Maga a játék nagyon jól tud működni akár párban is, sőt ez egy tipikusan olyan darab, ahol a szóló játék sem teljesen ördögtől való dolog.

Összefoglalás

Szerencsére egyre több témagazdag, erősen nyelvfüggő társasjáték jelenik meg magyar nyelven (lásd Eldritch Horror és Star Wars: Lázadás kritikáinkat), a Robinson is ezek sorát gyarapítja. Egy kiemelkedően nagyszerű társasjátékról van szó, aminek magyar nyelvű megjelenése szerintem nagyon fontos mérföldkő lehet a hazai társasjáték-kultúra fejlődésének szempontjából.

Éppen ezért gyakorlatilag bárkinek merem ajánlani, aki akár csak egy kicsit is jártas ebben a világban, vagy ha érez magában elég kitartást, hogy megtanuljon egy ilyen kifejezetten komplex szabályrendszert. Szerintem minden erőfeszítést megér, mert egyedülálló élményt nyújtó játékról van szó, ami akár baráti, akár családi környezetben nagyon jól tud működni, feltéve ha van a résztvevőkben affinitás az ilyesfajta szórakozás iránt.

Röviden tehát a Robinson egy hangulattal nagyon mélyen átitatott, tartalmas és változatos társasjáték, ami feledhetetlen élményt képes nyújtani a vele játszóknak. Lehetne kívánni ennél többet (mondjuk karácsonyra)?

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr4113516451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bérgyilkos Bohóc 2017.12.21. 14:43:12

Az Arkham Horrorhoz képest mennyire könnyen tanulható? Tudom, hogy egészen más téma, de ott frászt kaptam, hogy tízszeri elolvasás után sem volt egyértelmű, és amikor nagyjából letisztult, akkor is jött még vagy 20 kérdés, amit a szabálykönyvből egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett kihámozni.

kovacs.lehel 2017.12.21. 16:23:57

@Bérgyilkos Bohóc: Az új kiadás szabálykönyve nagyon felhasználóbarát ahhoz képest, mennyire komplex játék. Ez az Arkhamnál jóval modernebb, áramvobalasabb játék.

Bergyilkos Bohoc 2017.12.22. 09:14:29

@kovacs.lehel: köszi. Szerencsére a szabály letölthető, úgyhogy első körben abba belenézek :)

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása