- Sziasztok, Emese vagyok, gémer.

- Hello, Emese.

- Azért vagyok itt, mert utálom a hosszú játékokat.…

- Ne haragudj, de mit értesz hosszú alatt?

- Hát, ami három óránál hosszabb, az nekem már szenvedés…

- Aha… Tünés innen!

A Korokon át - bizony hosszú. Nem három óra, négy fővel inkább az öt-hat órás játékidő felé közelít a játék, tehát elvből nem kéne szeretnem.

Hangsúlyozom, nem kéne.

Nehéz elvenni a kedvem egy játéktól, de a játékidő mégis kritikus pont nálam. A hosszú játékokkal nemcsak az a problémám, hogy viszonylag nagy darabot szakít ki a szabadidőmből, hanem a komplexitással együtt állva rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy a megfelelő minőségben tudjuk őket játszani.

Furcsán hangzik, tudom, de a társasjátékokkal kapcsolatban számomra elvárás, hogy szórakoztassanak, hogy kilépőként szolgáljanak a szürke hétköznapokból. Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a rengeteg gyakorlásra szánt időt belefektetni a játékélménybe, inkább szórakozásra fordítom. Érzékeltetésképpen, a  lélektani határom valahol az Agricola és az Eclipse környékén ér véget.

Megértem és tisztelem azokat a játékostársaimat, akik a maratoni  játékoknak hódolnak - de én nem tartozom közéjük.

A kivétel erősíti a szabályt

Felmerül a kérdés, hogy akkor miért is én írom ezt a cikket, amikor a hideg ráz a Korokon át hosszúságú játékoktól, és úgy tűnik, hogy nincs bennem elég türelem és alázat hozzá?

Mert ez volt az a játék, ami valamiért megfogott.

Nem a játékfejlesztő, vagyis a Fedőneveket megalkotó Vlaada Chvatil üdvös személye miatt, és nem is azért, mert Civilization-ön, és Age of Empires-ön nőttem fel, tehát már magam sem tudom miért kezdte el piszkálni az agyam.

Ezelőtt is hallottam a legendákat a Through the Ages-ről, egy időben érdeklődtem is iránta, de bevallom őszintén, hogy visszavetett tőle egyfelől az, hogy angol nyelvű (pedig általában nincs ezzel problémám) és hogy nagyon hosszú. Tehát, a magyar kiadás beharangozása lecsípte a kifogásaim felét és megadta a kellő lökést, totál be lettem sózva, és nagyon vártam a megjelenést .

Körökön át

A játék maga négy korszakra bomlik (antikvitástól napjainkig), ez alatt kell egy jól működő, és időnként megújulni képes motort felépítenünk ahhoz, hogy a végjáték felé közeledve az élmezőnybe jussunk. Erre a mechanikára komplett játékokat építettek fel (pl. Dominion, Thunderstone, Birodalmi Telepesek és még sorolhatnám) de a komplexebb játékokban is nagyon jól működik.

Rengeteg lehetőség és út áll előttünk, a játék maga pedig rá is kényszerít, hogy ne csak egy séma szerint haladjunk, szinte kiaknáztatja saját magát.

A Korokon át komplexitását nem a szabályok bonyolultságában kell keresni, hiszen azok viszonylag egyszerűek, hanem a lehetőségek számában, szövevényességében.

A nyersanyagok, a civil és katonai akciópontok, és a készletek kezelésének elsajátítása hirtelen elrettentőnek tűnhet, de az első (I.) korszak után annyira magától értedőnek számít hogy mit, mire lehet használni, hogy az agyégetés mellett a játékosok elkezdik élvezni a játékot.

Nagyon hálás dolog, amikor a játékosok ténylegesen építenek, fejlesztenek, a saját képükre formálnak valamit a játék során, Korokonátozás közben pedig megélhető a teremtés élménye.

A játékszabályok világosan rögzítik a tudnivalókat, érdemes belemélyedni a játék kipróbálása előtt, sőt angol nyelven kiváló szabálymagyarázat érhető el a következő linken. Külön öröm, hogy a kiadó megörvendeztet minket egy próbajátékmóddal és egy hozzá tartozó külön szabályfüzettel, aminek lejátszása során szórakozva megtanulható a játék mechanikája.

Ahol a mechanika és a tematika találkozik

A játék kívülről nézve rémesen unalmasnak tűnhet, 2-3-4 ember ül egy asztal körül, három táblán tologatnak föl-le színes jelölőket, miközben kék, sárga, fehér és piros kockákat pakolásznak fejvakarva ide-oda.

A játékosok eközben egyszerre érzik magukat hadvezérnek, stratégának, és szellemi vezetőnek - és törekednek arra, hogy kiaknázzák a pillanat adta lehetőségeket, miközben próbálnak hosszú távon is gyümölcsöző döntéseket hozni.

Ugyan a játék java része abból áll, hogy a játékosok a saját tablójukat építik, és bővítik azt különböző kártyákkal, mégsem passziánsz-szerű a helyzet. Két játékos esetén 1 v. 1 harccal fűszerezett, őrült verseny alakul ki a felek között, három játékostól pedig paktumok fokozhatják a nemzetközi helyzetet.

A paktumok egyfajta megállapodások, amik olykor egyaránt kedveznek mind a két játékosnak, máskor pedig jobb elfogadni őket, mint elutasítani és a későbbiekben elszenvedni a bosszút.

Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy a játékosok között meginduljon az egyezkedés, és valóban felboruljanak vagy éppen kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.

A Korokon át ízig-vérig civilizációépítős játék, ahol a technológiák, a katonaság, a csodák mellett  karizmatikus vezetőkkel is megtámogathatjuk a népünket, és tematikusabbá tehetjük a játékot.

Gandhi például hiába termel két kultúrapontot, ha egy katonáskodó állam élére állítjuk, akkor a vezető leváltásáig csupán passzív módon háborúskodhatunk.

A játék során a tudomány- és kultúrapontokat egy-egy számlálósávon követhetjük, de ez nem a rögtön leléphető győzelmi pontokat jelöli, csupán azt a célt szolgálja, hogy nyomon követhessük a “motorunk” működését. Minden kör végén le kell lépni a tudománypont és győzelmi pont sávján keletkezett pontokat, a tudománypontok száma a következő körben rendelkezésre álló kreditet mutatja, a kultúrapont pedig tényleges győzelmi pontot jelent.

A győzelmi illetve kultúra pontokat, tehát nem csak a játék végén zsebelhetjük be, hanem már egészen a kezdetektől fogva gyűjtjük őket. Ez tulajdonképpen  visszajelzésként is szolgál, hogy megfelelően építjük-e a civilizációnk motorját.

A Korokon át díjazza a  hasonló “témájú” kártyák halmozását amelyekkel sok kultúrapontra tehetünk szert, pl. ha az államforma igazodik a csodához és vezetőhöz is, az abszolút jackpotként hat. Ugyanakkor érdemes több lábon állni,  sőt figyelni kell, arra is, hogy alkalomadtán a játékostársak “kárára” építkezzünk.

Kattints a képre, hogy megtekintsd a galériát!

Verdikt

Kimondható, hogy a Korokon át a civilizációépítős társasjátékok királya, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Board Game Geek-en kivívott harmadik helyezés.

Semmiféleképpen nem nevezhető kezdőjátéknak, de egyaránt ajánlott régimotoros társas-arcoknak és a 90-es évek pc-s hardcore gémereinek. A játék gyenge pontjai mértani pontosággal esnek egybe a legerősebbekkel - elhúzódó, mély, agyégető, stratégiai játék - amiért ugyanúgy lehet rajongani, mint viszolyogni tőle.

Külön plusz pont, hogy magyar kiadás bevárta a játék külső-belső megújulását, ami rendkívül jót tett a már amúgy is népszerű darabnak.

A kártyák hangulatosak, szépek, a játék mechanizmusa pedig magától értetődő és következetes. Egy tanulójáték után már élvezetesen és taktikusan vághatunk bele a második, maratoni menetbe.

- KralleKralle

A játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésünkre, de ez a véleményünket egyáltalán nem befolyásolta.

A fotózáshoz a helyszínt a Barcraft 2 biztosította.