- Sziasztok, Emese vagyok, gémer.
- Hello, Emese.
- Azért vagyok itt, mert utálom a hosszú játékokat.…
- Ne haragudj, de mit értesz hosszú alatt?
- Hát, ami három óránál hosszabb, az nekem már szenvedés…
- Aha… Tünés innen!
A Korokon át - bizony hosszú. Nem három óra, négy fővel inkább az öt-hat órás játékidő felé közelít a játék, tehát elvből nem kéne szeretnem.
Hangsúlyozom, nem kéne.
Nehéz elvenni a kedvem egy játéktól, de a játékidő mégis kritikus pont nálam. A hosszú játékokkal nemcsak az a problémám, hogy viszonylag nagy darabot szakít ki a szabadidőmből, hanem a komplexitással együtt állva rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy a megfelelő minőségben tudjuk őket játszani.
Furcsán hangzik, tudom, de a társasjátékokkal kapcsolatban számomra elvárás, hogy szórakoztassanak, hogy kilépőként szolgáljanak a szürke hétköznapokból. Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a rengeteg gyakorlásra szánt időt belefektetni a játékélménybe, inkább szórakozásra fordítom. Érzékeltetésképpen, a lélektani határom valahol az Agricola és az Eclipse környékén ér véget.
Megértem és tisztelem azokat a játékostársaimat, akik a maratoni játékoknak hódolnak - de én nem tartozom közéjük.
A kivétel erősíti a szabályt
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért is én írom ezt a cikket, amikor a hideg ráz a Korokon át hosszúságú játékoktól, és úgy tűnik, hogy nincs bennem elég türelem és alázat hozzá?
Mert ez volt az a játék, ami valamiért megfogott.
Nem a játékfejlesztő, vagyis a Fedőneveket megalkotó Vlaada Chvatil üdvös személye miatt, és nem is azért, mert Civilization-ön, és Age of Empires-ön nőttem fel, tehát már magam sem tudom miért kezdte el piszkálni az agyam.
Ezelőtt is hallottam a legendákat a Through the Ages-ről, egy időben érdeklődtem is iránta, de bevallom őszintén, hogy visszavetett tőle egyfelől az, hogy angol nyelvű (pedig általában nincs ezzel problémám) és hogy nagyon hosszú. Tehát, a magyar kiadás beharangozása lecsípte a kifogásaim felét és megadta a kellő lökést, totál be lettem sózva, és nagyon vártam a megjelenést .
Körökön át
A játék maga négy korszakra bomlik (antikvitástól napjainkig), ez alatt kell egy jól működő, és időnként megújulni képes motort felépítenünk ahhoz, hogy a végjáték felé közeledve az élmezőnybe jussunk. Erre a mechanikára komplett játékokat építettek fel (pl. Dominion, Thunderstone, Birodalmi Telepesek és még sorolhatnám) de a komplexebb játékokban is nagyon jól működik.
Rengeteg lehetőség és út áll előttünk, a játék maga pedig rá is kényszerít, hogy ne csak egy séma szerint haladjunk, szinte kiaknáztatja saját magát.
A Korokon át komplexitását nem a szabályok bonyolultságában kell keresni, hiszen azok viszonylag egyszerűek, hanem a lehetőségek számában, szövevényességében.
A nyersanyagok, a civil és katonai akciópontok, és a készletek kezelésének elsajátítása hirtelen elrettentőnek tűnhet, de az első (I.) korszak után annyira magától értedőnek számít hogy mit, mire lehet használni, hogy az agyégetés mellett a játékosok elkezdik élvezni a játékot.
Nagyon hálás dolog, amikor a játékosok ténylegesen építenek, fejlesztenek, a saját képükre formálnak valamit a játék során, Korokonátozás közben pedig megélhető a teremtés élménye.
A játékszabályok világosan rögzítik a tudnivalókat, érdemes belemélyedni a játék kipróbálása előtt, sőt angol nyelven kiváló szabálymagyarázat érhető el a következő linken. Külön öröm, hogy a kiadó megörvendeztet minket egy próbajátékmóddal és egy hozzá tartozó külön szabályfüzettel, aminek lejátszása során szórakozva megtanulható a játék mechanikája.
Ahol a mechanika és a tematika találkozik
A játék kívülről nézve rémesen unalmasnak tűnhet, 2-3-4 ember ül egy asztal körül, három táblán tologatnak föl-le színes jelölőket, miközben kék, sárga, fehér és piros kockákat pakolásznak fejvakarva ide-oda.
A játékosok eközben egyszerre érzik magukat hadvezérnek, stratégának, és szellemi vezetőnek - és törekednek arra, hogy kiaknázzák a pillanat adta lehetőségeket, miközben próbálnak hosszú távon is gyümölcsöző döntéseket hozni.
Ugyan a játék java része abból áll, hogy a játékosok a saját tablójukat építik, és bővítik azt különböző kártyákkal, mégsem passziánsz-szerű a helyzet. Két játékos esetén 1 v. 1 harccal fűszerezett, őrült verseny alakul ki a felek között, három játékostól pedig paktumok fokozhatják a nemzetközi helyzetet.
A paktumok egyfajta megállapodások, amik olykor egyaránt kedveznek mind a két játékosnak, máskor pedig jobb elfogadni őket, mint elutasítani és a későbbiekben elszenvedni a bosszút.
Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy a játékosok között meginduljon az egyezkedés, és valóban felboruljanak vagy éppen kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.
A Korokon át ízig-vérig civilizációépítős játék, ahol a technológiák, a katonaság, a csodák mellett karizmatikus vezetőkkel is megtámogathatjuk a népünket, és tematikusabbá tehetjük a játékot.
Gandhi például hiába termel két kultúrapontot, ha egy katonáskodó állam élére állítjuk, akkor a vezető leváltásáig csupán passzív módon háborúskodhatunk.
Civilization - Egy játék, amely kiállta az idők próbáját
Sid Meier kultikus játéksorozata, a Civilization teljességgel megkerülhetetlen, ha civilizációépítős játékokról beszélünk. A körökre osztott számítógépes stratégiai játék első része pont 25 éve jelent meg, idén pedig a hatodik részéhez érkezik a széria. Bár videojátékról van szó, a Civilization igen jelentős társasjátékos gyökerekkel rendelkezik; Sid Meierék a cím mellett többek között a technológiai fa koncepcióját az eredetileg 1980-ban megjelent Civilization című társasjátékból kölcsönözték, amely egy igazi maratoni játék volt a maga 3-12(!) órás játékidejével. A Civilization játéksorozat hatása a Korokon át-ban is érezhető, sőt, maga Sid Meier is szerepel a játékban, mint vezető. Menő kis easter egg, mi?
A játék során a tudomány- és kultúrapontokat egy-egy számlálósávon követhetjük, de ez nem a rögtön leléphető győzelmi pontokat jelöli, csupán azt a célt szolgálja, hogy nyomon követhessük a “motorunk” működését. Minden kör végén le kell lépni a tudománypont és győzelmi pont sávján keletkezett pontokat, a tudománypontok száma a következő körben rendelkezésre álló kreditet mutatja, a kultúrapont pedig tényleges győzelmi pontot jelent.
A győzelmi illetve kultúra pontokat, tehát nem csak a játék végén zsebelhetjük be, hanem már egészen a kezdetektől fogva gyűjtjük őket. Ez tulajdonképpen visszajelzésként is szolgál, hogy megfelelően építjük-e a civilizációnk motorját.
A Korokon át díjazza a hasonló “témájú” kártyák halmozását amelyekkel sok kultúrapontra tehetünk szert, pl. ha az államforma igazodik a csodához és vezetőhöz is, az abszolút jackpotként hat. Ugyanakkor érdemes több lábon állni, sőt figyelni kell, arra is, hogy alkalomadtán a játékostársak “kárára” építkezzünk.
Kattints a képre, hogy megtekintsd a galériát!
Verdikt
Kimondható, hogy a Korokon át a civilizációépítős társasjátékok királya, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Board Game Geek-en kivívott harmadik helyezés.
Semmiféleképpen nem nevezhető kezdőjátéknak, de egyaránt ajánlott régimotoros társas-arcoknak és a 90-es évek pc-s hardcore gémereinek. A játék gyenge pontjai mértani pontosággal esnek egybe a legerősebbekkel - elhúzódó, mély, agyégető, stratégiai játék - amiért ugyanúgy lehet rajongani, mint viszolyogni tőle.
Külön plusz pont, hogy magyar kiadás bevárta a játék külső-belső megújulását, ami rendkívül jót tett a már amúgy is népszerű darabnak.
A kártyák hangulatosak, szépek, a játék mechanizmusa pedig magától értetődő és következetes. Egy tanulójáték után már élvezetesen és taktikusan vághatunk bele a második, maratoni menetbe.
- KralleKralle
A játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésünkre, de ez a véleményünket egyáltalán nem befolyásolta.
A fotózáshoz a helyszínt a Barcraft 2 biztosította.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.