Vajon a Warcraft felér az előzetes elvárásokhoz? Egyáltalán megéri megnézni a filmet? A bemutatók alapján azt gondolhatjuk, hogy a kép már összeállt, a cselekmény egyértelmű, de vajon van-e benne kellő csavar ahhoz, hogy élvezetes legyen? Házi Warcraft szakértőinket kérdeztük, hogy tetszett nekik a film.

Masai: Egyetlen szóba bele lehet sűríteni a véleményemet a Warcraft: A Kezdetek című filmről: imádtam! Ekriven, neked mi a véleményed erről? …Azon kívül, hogy megalomán vagyok. Ami tény. Mint ahogy az is, hogy a film monumentalitása nagyon is megfelelt az ízlésemnek.

Ekriven: Még be sem mutatták a tömegeknek, amikor már megjelentek azok a kritikák, amik lehúzták a filmet. Ezeket gondosan elkerültem ugyan, de még így is kicsit tartottam tőle, hogy vajon mit sikerül kihozni a történetből. A Warcraft: A kezdetek kellemes csalódás volt szinte minden tekintetben. A látványvilága annyira jól sikerült, hogy kissé el is szomorodtam, amiért a játékban sok elem annyira kis egyszerű az itt látottakhoz képest.

Hogy mi az, amit nem fog nyújtani ez a moziélmény? A Warcraft történetének betűre pontos betartását, amivel kapcsolatban kicsit kettős érzéseim vannak. Egyfelől igazi hollywoodi giccs, másfelől viszont igazán érdekes fordulatot és nézőpontot ad a történetnek.

M: Igen, van ebben valami, valóban voltak olyan gondolataim néha, hogy “ez egy kicsit sablonszagú - amaz meg nem egészen úgy volt”. Viszont ezzel együtt az is eszembe jutott, hogy ha nem vitték volna bele az érzelmi töltéseket, akkor tulajdonképpen olyan lett volna az egész, mintha felolvasnánk egy történelemkönyvet a száraz tényekkel. Azt viszont emellett sem értettem, hogy pontosan miért volt szükség néhány “történelmi” tény megváltoztatására.

E: Ez felvet egy érdekes kérdést: Most akkor hogy is van a lore? Az eddigi hasonló helyzetekre nagyon figyeltek az alkotók, amikor pedig valakinek mégis sikerült előállni egy lorebuggal, azt a Blizzard kifejezetten ügyesen kezelte. Jó példa erre a “Red Shirt Guy” esete, akiből NPC lett, miután észrevett egy hibát.

M: Részemről sosem jelentett gondot, ha egy film nem tartja magát szó szerint a leírtakhoz, hiszen annyira más világ, más műfaj. Kell is, hogy különbözzön, pláne, ha egy ekkora mennyiségű “adathalmazt” kell feldolgoznia és belesűrítenie pár órába. Lényeg az élmény, s ez nekem maximálisan megvolt ebben a moziban.

E: Nézzünk meg néhány fontosabb karaktert anélkül, hogy a történetbe belemennénk: 

Anduin Lothar

E: Számomra kicsit sablonos figura, Travis Fimmel a Vikingek óta szomorúan szilaj nézésével viszi a kissé megtört, nagyképű vagy sokra hivatott (nézőpont kérdése) cinikus figurát. Ezt megspékelték a szokásos szuperhősfilmbe illő poénokkal, ami Deadpoolnak jól állt, de Azerothon elég furcsán veszi ki magát.

M: Nem is annyira “szomorúan szilaj”, sokkal inkább tenyérbemászó. A fenegyerekes poénjait én is kicsit zavarónak éreztem, legalábbis ahhoz képest, hogy maga a film elég komoly hangvételű volt. 

Durotan

E: Lothar ork változata, nem cinikus, egyenes, és legalább globálisabb problémák miatt néz úgy, mint aki sóhajtani készül éppen. Mindemellett szerethető karakter, és jól megtestesíti az általam kedvelt ork mentalitást.

M: Számomra messze a legszerethetőbb figura az egész filmben, és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

Gul’dan

E: Egy igazi rohadék. A főgonoszok minden erejével, ármányával és sajnos beképzeltségével is. De legalább nem monologizál.

M: Igen, ezt mindenképp a javára írhatjuk. Igazi hatalommegszállott, aki egy idő után már a látszatát sem képes fenntartani annak, hogy az orkok javát akarja. Bár gyanús, hogy ekkora hatalom birtokosaként úgy érezte, erre már nincs is szüksége. 

Llane király

E: Kellemes meglepetés a karakter jelleme, viselkedése és reakciója, mikor új hírek érkeznek. Nem keménykedik, nem hiszi, hogy mindent jobban tud, hanem cselekszik. A színészválasztás érdekes, mert ilyen arcberendezéssel általában puhány, semmirekellő, vagy csúfos gyáva halált haló karaktereket szoktak játszani.

M: Nekem teljesen ellenszenves volt a színész, és talán ezért nem jött át, hogy Llane király valójában “jó fej”. Az oké, hogy tényleg értelmesen viselkedik, ha helyzet van, és ez olyasmi, ami filmekben ritkán fordul elő. Viszont ezzel a fejjel egy kosár kiscicát is ajándékozhatna árva gyerekeknek, akkor sem gondolnám róla, hogy nem egy negatív figura. 

Medivh és Khadgar

E: A két varázsló jól hozta a megfáradt mester és a “bukott”, de jó diák párosát.

M: Nekem Khadgar karaktere felejthető volt, sorsfordító tettei ellenére is. Medivh figurája viszont nagyon jól visszaadta a vívódó, kettős lelkiállapotot, a folyamatos belső küzdelmet.

Garona

M: Ő volt a “jó csaj”, aki önhibáján kívül sodródik az eseményekkel. Kicsit sajnáltam, nehéz élete volt. Megvan benne az orkok egyenessége és vadsága, talán ez teszi őt szimpatikussá az emberek számára.

E: Ha ork szemmel néznénk, egy nagyon ronda, nagy orrú nő lenne, és még nyeszlett is. De persze nem is nekik kellett, hogy tetsszen.

E: Amit külön jónak találtam, az az ork társadalom. Vad, erő alapú, ahol még a klánfőnököknek is szépen be kell állni a sorba, meghajolni, mikor a nagyobb hatalom vagy jobb harcos kerül velük szembe. Az egyenesség, a bátorság, hagyománytisztelet és a harci szellem átjárja az ork népet. A párbajok jó kinyúlások a játék felé, mikor a Duel során a harci zászló kitűzésre kerül.

M: Azért volt ott árulás is. Azt hiszem, ezt sosem bocsátom meg Orgrimnak. Viszont hordásként nem is mondhatnék mást, mint hogy sokkal érdekesebb az ork társadalom, mint az emberi. Nekem úgy tűnt filmnézés közben, hogy vannak azok az érdekesebb részek, amikor a hordát mutatják, meg “a többi”, ami már másodlagos. Elgondolkodtam, hogy vajon ezt az allisok is így érzik-e, csak fordítva?

Verdikt

Mindent összevetve csodálatos látványvilág és monumentalitás jellemzi a mozit. Ezzel párhuzamosan minden részlet: páncél, fegyver, tárgy és épület aprólékosan ki van dolgozva. Vannak jobb és felejthetőbb karakterek, de nincsenek túlbonyolítva, ahogy nem veszünk el a túl sok történetszálban sem. A film egyszerű és érthető, a klisék és ismétlődések ellenére is egy izgalmas történetet láthatunk, habár a kezdeti pörgés után időnként kissé ellaposodik. Ha pedig játszol vagy játszottál a Warcrafttal, akkor viszont “kötelező olvasmány”.

For The Horde!!!!!!!!!!!!

Masai & Ekriven

További Warcraft cikkeink Masai tollából:

A World of Warcraft és a nemek harca

A Warcraft-mozi és a frakciók dialektikája