Valójában nagyon örülök, hogy megnéztem a VII. rész előtt a VI részt. Olyan alacsonyra tette a mércét, amennyire csak lehet. Azért különösen szomorú, mert mindannyian érezzük a nosztalgiát, amikor megszólal a zene és elhúznak a csillaghajók a képen, de a kor olyan tempóban haladta meg ezt a filmet, hogy szinte fáj az elmúló idő.
A Jedi visszatér egy rettenetes, vontatott katyvasz.
Mintha nem is használtak volna forgatókönyvet hozzá, csak leforgattak három nagy eseményt, a maradékot pedig kitöltötték kamunyelvű idegen szövegekkel és George Lucas idegesítő poénjaival és erőltetett cukiskodásával. Pedig Luke fekete ruhája azért vagány. Mégis összemocskolja a félbevágott vukik (ewokok) nyüszítése, a vak Han Solo paródiába illő gegjei és persze nagyjeleneteket elválasztó vontatott időhúzás.
Pedig látszólag minden adott volt ahhoz, hogy ez legyen a legnagyobb Star Wars film.
A Birodalom visszavág tökéletesen megágyazott egy nagyszabású lezárásnak, nem George Lucas ült a rendezői székben és visszatért Lawrence Kasdan mint forgatókönyvíró.
Az első furcsaság a jedivel kapcsolatban Richard Marquand, a rendező személye lehet. Gyakorlatilag teljesen ismeretlen figura, akinek a Tű a szénakazalban című filmjén kívül nem volt igazán nagy mozis sikere. Ez önmagában még lenne probléma, emlékezzünk csak Irvin Kershnerre, aki szintén nem számított top rendezőnek, mégis tető alá tudta hozni a Birodalom visszavágot. Marquand viszont nem volt tapasztalt filmrendező, ráadásul a speciális effektusokhoz se nagyon értett, így nem volt könnyű számára a forgatás, a rossz nyelvek szerint a kreatív kontroll valójában teljes mértékben Lucas kezében volt.
Egyébként az eredeti tervek szerint David Lynch rendezte volna a filmet, aki végül inkább a Dűnét választotta, amellyel elkészítette a 80-as évek talán legambiciózusabb sci-fi buktáját, de ez egy másik történet. Mindenesetre érdekes lett volna látni, hogy a szürrealista rendezőzseni mit hoz ki egy Star Wars moziból…
Helyette kaptunk cuki szőrös mackókat cirka másfél órában.
Előtte pedig Han Solo megszabadítását a Hutt karmaiból, ami jól kezdődik, érdektelenségbe fullad, aztán a galaxis legjobb fejvadászát Han véletlenül belelöki a homokszörny Sarlacc szájába. A teljes jelenet alatt szól a Benny Hill show ikonikus zenéje.
Ez a zene egyébként talán a teljes endori csatára jellemző lehetne, ahol az ewokok botokkal meg kövekkel gyepálják agyon a birodalmi rohamosztagosokat, ami nem hogy most, de a film 1983-as vetítésénél is kiverte a biztosítékot. A forgatókönyv teljesen alá lett rendelve a burleszkszerű történéseknek, az emberek különféle vicces módokon halnak meg, például légmotorjaikon köríves pályát véve csapódnak fákhoz, megbotlanak és lezuhannak vagy csak komikusan elesnek és egy csapat teddy mackó rájuk ugrik. A Halálcsillag I. történetének tökéletes lekoppintása és az események szolgai megismétlése pedig értelmezhetetlen. Méltatlan még az előzménytrilógiához is.
Mégis meg tudok bocsátani ennek a filmnek.
Mert azt, amit kellett, a gonosz megtestesülését, Darth Vader jó útra térését és belső vívodását egy fekete maszkkal is sikerült megjeleníteni a bálvány ledőlését. Alig szólal meg, mégis a mozgásával, a szavaival, a Császárral és Luke-kal folytatott párbeszédeiből olyan feszültség árad, hogy azt öröm nézni. A film pedig alájátszik ennek, hosszú snittekben bámuljuk az ikonikus sisakot és szinte látni a dúló érzelmi vihart. David Prowse-nak valahogy sikerült a mozgásával, James Earl Jones-nak pedig a hangjával miden pillanatot eltalálnia, valószínűleg ezt nem csak nekik, de a színész-koordinátoroknak is köszönhetjük. (Ne menjünk el a magyar szinkron, Kránitz Lajos és Hollósi Frigyes mellett sem.)
Az utolsó epikus összecsapás a jó és a rossz, apa és fia között szinte tökéletesen sikerült.
Ez a film valójában ebből az egyetlen történetből, ebből a konfliktusból állt, minden mást elhomályosít a tragédiája és jóért hozott áldozat valódi győzelme. Így hozta el Anakin Skywalker az egyensúlyt az Erőbe, a prófécia beteljesedett, és a történet véget ért. A bulit az ewokokkal meg felejtsük el.
-kettesszámújátékos
A cikksorozat további részei:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
