1999-ben is jó volt Star Wars-rajongónak lenni. Soha nem felejtem el azt az időszakot, már csak azért sem, mert tökéletes volt az időzítés. 12 éves voltam, a klasszikus trilógián nevelkedtem, és jobban bíztam Yoda mester bölcsességeiben, mint bármelyik osztályfőnököm szavaiban. Mélységesen belezúgtam a Csillagok Háborújába és úgy éreztem, ez az én időm.
Már az ezt megelőző időszak is csodás volt, hiszen újra bemutatták a klasszikus trilógia felújított változatát, és ezzel végre alkalmam nyílt nagyvásznon - és életemben először - magyarul is látni azokat a képsorokat, amelyek meghatározták a gyerekkoromat. Bizony, a sötét 90-es években nekem egy német nyelvű, agyonmásolt VHS-kazetta hármasa jelentette az ultimate Star Wars-élményt, de ez inkább legyen egy későbbi cikk tárgya. Maradjunk a Baljós árnyaknál.
Nehéz összehasonlítani azt az időszakot napjainkkal, sokunk számára ez még tényleg az internet-éra előtti csendesség korszaka volt, amikor leginkább a mozimagazinok és a Pesti Est Junior jelentették a fő csatornát a filmekhez kapcsolódó hírekhez, így viszonylag keveset lehetett tudni az előzmény-trilógia első részéről.
Ettől függetlenül persze volt minden, amit el lehet képzelni. Kétórás exkluzív Star Warsos Fókusz Marsi Anikóval és Kolosi Péterrel, hatoldalas monstre cikk a Cinemában, akciófigurák, videojátékok, képregények, vadonatúj LEGO-szettek és még túl sok olyan dolog, amitől egy 12 éves fiúnak önkénytelenül is elkezd habzani a szája. Ugyanakkor vicces belegondolni, hogy az 1999-es marketing hadjárat eltörpül a mai mellett, de ugye ahogy mondani szokták, más világot éltünk akkor.
Az előzetest egy PC Guru (R.I.P.) CD-mellékletéről szerváltam, amit annak rendje s módja szerint megnéztem kismilliószor. A magyarországi bemutató ráadásul majdnem féléves késéssel érkezett, internet még a suliban sem volt(!), így ez a néhány perc és a fantáziám tartotta bennem a lelket egészen bemutatóig, ami nagyobb ünnep volt számomra, mint a karácsony, s aminek minden percére emlékszem.
16 évvel később
Most folytathatnám úgy, hogy 12 évesen életem élményében volt részem, hogy imádtam a filmet és boldogan jöttünk ki a moziból. Így is volt, tök igaz lenne. Azóta viszont felnőttem, és hiba lenne, ha az azóta felhalmozott élményeimet kihagynám, amikor a Baljós árnyakról beszélek, ezért most száműzöm a 12 éves fanboyt oda, ahonnan jött.
És az a vicc, hogy még így sem tudnám azt mondani, hogy a Baljós árnyak olyan bődületesen szar lenne, mint amilyennek manapság illik beállítani. Ettől függetlenül kár lenne elhallgatni a hibáit és háttérbe szorítani azokat a momentumait, amelyek működnek vagy nem teljesen ördögtől való koncepciók.
Tagadhatatlan, hogy a Baljós árnyak egy ambiciózus vállalkozás volt, és bármilyen ízléstelennek is tartják George Lucast, megpróbált valami úja hozni a világ ábrázolásában. Ez mindenképp dicséretes, hiszen az eredeti trilógia látványa is azonnal azonosítható, és Lucas ettől szándékosan eltért. A Baljós árnyak túlságosan is letisztult látványa, a színkavalkád és az egzotikusabb technológia szöges ellentétben áll azzal a világgal, amit az eredeti filmekben láttunk, és ez bátor húzás volt, ami akár működhetett is volna, mégis kapufának számít az ortodox rajongók szemében. Arra azonban mindenképp jó volt ez a kísérlet, hogy a Disney és J.J. Abrams biztosra menjen és a klasszikus utat választva csomagolják be az új Star Wars filmeket.
A Baljós árnyak karakterei nem túl eredetiek, de azért kaptunk egy Darth Mault is, aki kellően fenyegető volt ahhoz, komolyan vegyük, ráadásul dupla pengéjű fénykardja van, ami minden galaxisban menő. És ha már a karaktereknél tartunk: nem Jar Jar rontja el ezt a filmet. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem rontja el jobban, mint az ewokok a Jedi visszatért. A valódi problémák inkább ott keresendők a Baljós árnyakkal kapcsolatban, hogy igazából nem rendelkezik egy épkézláb történettel, nem tud vagy nem akar semmi újat elmondani.
Ezt valószínűleg George Lucas is tudta. Éppen ezért nyúlt vissza az eredeti filmhez, amelynek szerkezetét és ritmusát szinte egy-az-egyben átvette, ami talán olcsó megoldás, de szintén működőképes, már csak azért is, mert az Új remény egy önmagában is kerek egészet alkotó történet. A jó kisfiú megembereli magát, szembeszáll a gonosszal és legyőzi őket. A Baljós árnyak is erre a formulára épült, csak sajnos Anakin totálisan hiteltelen karakter, és nem csak azért, mert Jake Lloyd borzasztóan gyenge színész. Tulajdonképpen koloncként sodródik az árral, és természetesen győzedelmeskedik, hiszen ő a Kiválasztott.
Nem is jelzi jobban Anakin érdektelenségét, hogy a fő célközönségnél, a gyerekeknél is totálisan hatástalan figura volt. Persze ott volt nekik Obi-wan Kenobi hőspótlékként, de valójában ő is csak úgy “van”, mint mindenki más. Mestere, Qui-gon Jinn is inkább tűnik egy sarlatán harcművésznek, mint egy olyan bölcs jedinek, akit az eredeti trilógiában az idős Obi-wan és Yoda testesít meg. Ez különösen szomorú, hiszen Liam Neeson jó színész, ráadásul tökéletes állt volna neki a jedi mester szerep. Nem is véletlen, hogy nem nagyon szeret erről a filmről beszélni…
Egyébként a jedik - midi-chloriánok ide vagy oda - még ebben a filmben vannak leginkább rendben az előzmény filmek közül. Jó volt látni Yodát, a jedi tanácsot, és kifejezetten elegáns húzás volt Lucas részéről, hogy nem vitte el a tömeges fénykardparádé felé a filmet, és hogy a Jedi Rend valamelyest titokzatos maradt. Kár, hogy a jedi tanács tagjai - a fő karakterekhez hasonlóan - szintén csak súlytalanul evickélnek.
De mondom, nem az a gond, hogy a gyenge karakterek megfojtják a filmet. A gond éppen az, hogy nincs mit megfojtani. Nincs komolyan vehető konfliktus, helyette van egy Kereskedelmi szövetség, amely mit is csinál? Semmit. Blokád alá von egy bolygót. Hogy miért? Ne kérdezd. A galaktikus szenátust pedig ez annyira meglövi, hogy leváltják Valorum kancellárt, akinél impotensebb szereplőt keresve sem találunk a TELJES filmtörténetben. De komolyan, ez az ember hogy lett a galaxis vezetője? A zöldségeshez se merném jó szívvel leküldeni. Jó-jó, Palpatine biztos ügyködött, de akkor is! Ez a politikai alaphelyzet sajnos ugyanolyan kórházszagú, mint az Erő és midikloriánok kapcsolata, amely talán az új trilógia legperverzebb hozománya is egyben, de ezt úgyis tudjátok. Egyébként maga az ötlet, hogy komolyabb politikai hátteret kap a Star Wars, egy tök izgalmas szál is lehetett volna, és bízom is benne, hogy a későbbi filmek során ez egy jobban kidolgozott aspektusa lesz a cselekménynek.
Mindezektől függetlenül mégsem utálom ezt a filmet. George Lucasnak jó érzéke van a vágáshoz, ami a Baljós árnyakban is tetten érhető. Jó ritmusa van a filmnek, és ahogy arra korábban utaltam, olyan íven vezeti végig szereplőit, amely egy valid, önmagában értelmezhető történetet alkot. Az már más kérdés, hogyha valóban a Baljós árnyak lett volna az első Star Wars-film, akkor talán nem biztos, hogy eljut Luke Skywalkerig a történet.
Mindent összevetve a Baljós árnyakat egy magas labdának tartom, amit George bácsi elügyetlenkedett. Anakin Skywalker történetének első fejezete lehetett volna eredetibb, merészebb és “Star Warsosabb”, de a múltat nem lehet megváltoztatni. Így is nagyon kedves emlékek kötnek a Baljós árnyakhoz, amely bár soha nem lesz a kedvenc Star Wars-filmem, mégis élek minden alkalommal, amikor megnézhetem, és nem azért, hogy utána önmagam szórakoztatására utálkozzak, hanem mert ez is része annak történetnek, amit kölyökkorom óta imádok.
-Cae
A cikksorozat további részei:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
