Az utóbbi időkben az asztali játékok - legyen szó társas- vagy szerepjátékokról - mintha elindultak volna a mainstream felé. Jó-jó, nem azt mondom, hogy kockázatmentes dolog bevallani egy első randin, hogy az ember néhanapján leül a barátaival fura kockákat dobálni, és képzeletbeli labirintusokban orkokat ölni, de az egészen nyilvánvaló, hogy sokat változott a helyzet a sötét 90-es évekhez képest.
Egyrészt minden fronton dúl a retróláz, a szentimentális múltba révedés. Játékok terén elég csak a Knights of Pen and Paper sorozatra gondolni, de mostanában a film- és a zeneipar is erősen épít a nosztalgiára. Ezzel egyébként nincs semmi gond, én legalábbis bírom az ilyesmit.
A Loot & Legends mobiljáték is a mostanában köröző nosztalgiavonatról szállt le, és a Knights of Pen and Paper 2-höz hasonlóan önironikusan, humorosan közelíti meg a szerep-, társas- és kártyajátékok világát. A hangulat mellé kapunk egy halál egyszerű, de egész jól működő játékmechanikát, amit nyakon öntöttek az asztali játékokra hajazó esztétikával és egy csomó jópofa utalással, ráadásul mindezt ingyen ránthatjuk le az AppStore-ról.
A Loot & Legends tényleg baromi egyszerű játék. Alapvetően minden karakterünk lehetséges akcióit különböző kártyapaklik határozzák meg, amelyek a játék során összeszedhető felszerelésekből generálódnak. Minél ritkább cuccokat tudunk bezsebelni, annál menőbb kártyákat használhatunk, tehát nem érdemes átlagos felszereléssel súlyosbítani hőseinket. A kártyák segítségével támadhatunk, varázsolhatunk, de még karaktereink mozgása is lapok segítségével történik. Ugyanezen elvek alapján működnek a játékbeli kalandmester által irányított ellenfelek is, akiket minden pályán körökre osztott csatákban kell kiirtanunk, hogy a következő pályán folytassuk kalandunkat.
És ezzel el is érkeztünk a játék legfőbb problémájához: baromi egysíkú az egész. Bár maga a játékmechanika jól működik, itt-ott kihívásokkal teli, és szükséges némi taktikázás, alapvetően ugyanazt kell csinálnunk mindenhol, és sajnos a “történet” sem nyújt túl sok érdekességet. Itt is van persze egy viccesnek szánt metanarratív szál, tele kiszólásokkal és önironikus felhangokkal, kacsingatásokkal, de nem ránt be annyira, hogy a hosszú távon kicsit unalmas harcokat sokáig daráljam, egyszerűen nem elég addiktív a játék, nincs meg a flow. Ettől függetlenül a bennem lakó kockacsörgető RPG-buzi azért jókat mosolygott egy-egy beavatottaknak szánt poénon, de azért ez mégiscsak kevés, még akkor is, ha egy mobiljátékról beszélünk.
A Loot & Legends legnagyobb bűne azonban nem a monotonitás vagy a lapos sztori. Sokkal nagyobb gáz, hogy a játék rengetegszer kifagy, instabil, ami miatt nem egyszer kénytelen voltam fájdalmasan felordítani, miközben a Blaha-Keleti-Bosnyák tengelyen való utazás unalmát egy kis játékkal próbáltam elütni. Szerencsére a 7-es busz utazóközönsége látott és halott már ennél cifrább dolgokat is, így gyakorlatilag észrevétlenül maradtam, de akkor is kár érte, mert a Loot & Legends nem lenne egy rossz játék. Ha szeretitek az asztali játékokat, jó a monotontűrésetek és értékelitek az old school szerepjátékos poénokat, akkor mindenképp tegyetek vele egy próbát!
-Cae
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
