Dice & Sorcery

Az első Knights of Pen and Paperre egy igazán szerethető mobiljátékként emlékszem, amely kreatívan dolgozta fel a korszellemnek megfelelő retrohullámot azzal a csavarral, hogy egy olyan szerepjátékot játszunk, amelyben karaktereink klasszikus asztali szerepjátékot játszanak. Furcsa, mi?

Az érdekes alapötlet mellett a Knights of Pen and Paper egyszerű játékmenete, jópofa humora és a dicső 8-bites korszak játékait idéző hangulata nálam elegendő volt ahhoz, hogy a buszozással, vonatozással és budin töltött unalmas perceimet szívesen dobjam fel egy kis régimódi pixelkalandozással. Lényeg a lényeg a lényeg: szerettem a Knights of Pen and Papert.

Éppen ezért örültem, hogy folytatódik a pixelnosztalgia, ugyanakkor koránt sem volt biztos, hogy a Knights of Pen and Paper másodszor nem fog a torkomon akadni.

Az első és legszembetűnőbb dolog, hogy a Knights of Pen and Paper 2 audovizuális szempontból szintet lépve immár a 16-bites játékok és a 90-es évek világát idézi, így a nosztalgiafaktor garantált azok számára, akik ilyentájt már léteztek, és nem álltak meg a sárgakazettás Nintendónál. Szóval baromi jól áll a Knights 2-nek a 16-bit! Mostanában amúgy is gyakran pörgök az arcomon örömömben, hiszen az utóbbi időkben újra nem ciki a pixelgrafika és egyre több játéknál használják ki az első blikkre korlátoltnak tűnő esztétikai lehetőségeket. A külcsínt tekintve tehát mindenképpen jelentős az előrelépés.

Játékmechanikáját tekintve a Knights of Pen and Paper 2 keveset változtat a már bevált recepten, de miért is tenne másképp? Tulajdonképpen ugyanazzal a meta-rpg-vel van dolgunk, mint az első rész esetében, és ez így is van jól. Adott egy mesélő (vagy kalandmester, azaz KM, ha úgy jobban tetszik) és a játékosok, akik összeülnek, hogy régimódi asztali szerepjátékot játszva mártózzanak meg a geek szubkultúra talán legstigmatizáltabb tevékenységében. Nekünk egyszerre lesz feladatunk irányítani az összes játékos karaktert, illetve a mesélőt, aki meghatározza, hogy a különböző küldetéseknél hány darab és milyen fajta ellenfél támad kicsiny kalandozócsapatunkra.

Mint minden valamire való RPG, itt is a karakterek megalkotásával kezdjük a játékot. Baromi egyszerű dolgunk van, minden játékosnál meg kell határoznunk, hogy milyen középiskolai szociális csoport tagja, illetve hogy milyen fajba és kasztba tartozó karaktert szeretne irányítani. Ezen tényezők határozzák meg skilljeinket, tulajdonságainkat és a játék során követendendő taktikánkat, tehát fontos döntéseket kell meghoznunk. Érdemes elszöszmötölni vele, mert bár alapvetően a humor vezérli a játékot, elég jól lehet stratégiázni a különböző összetételű partikkal, így nem érdemes megállni az első blikkre királynak tűnő cheerleader törp tolvaj, hipster elf varázsló és gót ember harcos hármasánál. Szóval érdemes kísérletezni, na!

A harc egyébként ugyanazt a sémát követi, mint az első rész, bár az újonnan bevezetett statokkal valamivel szofisztikáltabbak lettek az összecsapások, maradt az egyszerű, körökre osztott csihi-puhi, aminek elsajátításához körülbelül 2 percre van szükség, tehát nem atomfizika ez. A fő nehézséget elsősorban a megfelelő taktika, illetve a szintlépésekkor választott skillek kiválasztása okozhatja, de a szerepjátékokban kevésbé jártas játékosoknak sincs okuk az aggodalomra, a Knights of Pen and Paper alapvetően egy könnyű és pörgős játék.

A történetet illetően már az első rész sem volt valami nagy szám, de ahogy ott is, a Knights of Pen and Paper 2 esetében is a humor, az asztali szerepjátékos toposzok és az általános feelgood hangulat adja a történések motorját. Rengeteg popkulturális, filmes és videojátékos utalás igyekszik összekacsintani a játékosokkal, ami egy ideig jó dolog, de hosszú távon olyan, mint az a srác a baráti társaságból, aki sörözéskor megállás nélkül löki a hol jópofább, hol végtelenül bárgyú poénjait, ami egy idő után meglehetősen fárasztó tud lenni.

A történet során egy Paper Knight nevű formát kell legyaknunk, aki piszok módon a játék (mármint a játékbeli szerepjáték) második kiadásának szabályai szerint játszik, ezzel megkeserítve a kalandmester és Paperos lakóinak életét, akik folyamatosan szenvednek a két kiadás közti különbségek okozta gebaszoktól. A mi csapatunk szent feladata tehát az, hogy helyreállítsuk a rendet és az egyensúlyt Paperos világában. Epic, ugye?

Bár a humorkoktél nem mindig ízlett, mégis ezt a vicces, kikacsintós jelleget nevezném a Knights of Pen and Paper 2 egyik legnagyobb erényének. Függetlenül a poénok milyenségétől és gyakoriságától, érezhető, hogy a készítőket fűti a megszállottság, és hogy imádják a szerepjátékok világát, ugyanakkor képesek azt iróniával kezelni. Ez nagyon emberközelivé teszi az élményt, és különös módon a nosztalgiára is ráerősít. Nem egyszer eszembe jutott játék közben, hogy jó lenne újra leülni, és szerepjátékozni a barátokkal úgy, ahogy a 90-es években tettük, amikor megismertük a hobbit, és suli után péntekenként egész este csak játszottunk. Ha másért nem, már ezért a nosztalgiafröccsért megéri kipróbálni a Knights 2-t. Ha szereted vagy valaha szeretted a kockacsörgés fenséges zaját, tuti el fogsz néhányszor mosolyogni!

De ha nem a hangulat és a nosztalgia, vagy az érzelmi érintettség mentén közelítjük meg a kérdést, a Knights of Pen and Paper 2 akkor is elég masszív csomagnak számít, pláne ha beleszámítjuk, hogy tulajdonképpen mobiljátékról beszélünk. Viszonylag nagy világot járhatunk be, kraftolhatunk, vásárolhatunk, és úgy általában egészen kompakt játékélménnyel van dolgunk. Alapvetően élveztem a pixeltájak bebarangolását, itt-ott értékeltem a pihent, néha kicsit szürkepólós humort és bírtam a pörgős csatákat, amelyek már az első részre is jellemzőek voltak, mégsem éreztem annyira átütőnek az élményt, mint az eredetinél.

Ettől függetlenül a Knights of Pen and Paper 2 nagyon király játék, és visszahozta a kedvem az asztali szerepjátékozáshoz is. Fel is hívom a cimborákat, hogy keressék elő a kockákat, nyomtassanak karakterlapokat, mert a hétvégén betámadjuk a konyhaasztalt!

Az írás a Knights of Pen and Paper 2 iOS verziója alapján készült, de a játék elérhető Androidon és Steamen is.

-Cae