A Sims generáció gyermeke vagyok, esténként lecóírás után helyett rengeteg időt töltöttem a családommal. Illetve családjaimmal, sőt valójában a házaimmal, vagyis inkább azok építésével.

Tehát , azok közé tartoztam, akik miután lecsukták a képernyőtől fáradt szemeiket a fülükben még ez a muzsika csengett:

Imádtam házakat tervezni, építeni és berendezni, az a típus voltam, akit a Gazdálkodj okosan is csak azért vonzott, mert hát volt benne egy ház, amit meg kellett tölteni tárgyakkal.

A hobbit az évek jótékony múlásával elhagytam, de még mindig jóleső érzés fog el, ha visszagondolok rá, így amikor megjelent a Dream Home tavaly, megdobbant a szívem. Aztán még nagyobbat dobbant, amikor idén a Gémklub kiadásban is forgalomba került magyar nyelven Álomház néven.

A magyar kiadás ezesetben nem csak magyar címet, dobozt, játékszabályt és egy pontozófüzetet jegyez, hanem teljes fordítást, ugyanis a játék nyelvfüggő (lásd: kártyák). Így tehát szerencse, hogy magyarul is piacra dobták, hiszen az Álomház egy ízig-vérig családi játék, gyönyörű illusztrációval, egyszerű játékmenettel és egy házzal, amit be kell rendezni – anélkül, hogy szövetkezeti lakásépítésre vagy szerencsekártya húzására adnánk a fejünket.

Igen, nagyon remélem, hogy ha már bárki lakásberendezős játékot szeretne venni a gyerekeknek, akkor nem az ósdi Gazdálkodj okosant (igen akkor is ósdi, ha mögötte van, hogy „napjainkban”) választja, hanem ezt a játékot.

Ki mint rendezi házát

A játék menete a következő: minden játékos kap egy-egy üres házat, a játéktáblán pedig kétféle pali kap helyet, egy szoba- és egy erőforráspakli. Minden körben felkerülnek a kártyák, amikből a játékosok egy oszlopot választhatnak maguknak ami egy szoba és egy erőforráskártyát tartalmaz (ha valaki a kezdőjátékos opcióját választja, ott csak szobakártya jár, és a nagy ház jelölő).

A szobákat rögtön be kell építeni a házba a, a szerszám/segítő eltehető későbbre, de felhasználhatóm azonnal is, a dekorációnak rögtön helyet kell találnunk, a tetőkártyákat (négyféle) pedig képpel lefelé fordítva kell gyűjteni.

A forduló végén a táblán maradt kártyákat le kell söpörni, és teljesen új kártyák kerülnek fel a következő kör elején.

12 forduló áll a játékosok rendelkezésére, hogy minél szebben és használhatóbban rendezzék be álmaik otthonát. A szobakártyáknak három fajtája van:

• általános szoba (felső két szintre pakolható, tíz mezőnyi helyre)
• egyedi szoba szintén a felső két szintre játszhatóak ki, különleges pontozásúak
• alagsori szobakártyák – csak a legalsó szintre játszhatóak ki

A szobák nem lóghatnak a levegőben, tehát, csak akkor tehető le egy kártya, ha az alatta lévő üres hely már be van építve. Fontos, hogy a szoba maximális méretét nem lehet meghaladni, és csak vízszintesen bővíthetőek. Alapvetően a szoba a játék végéig ott marad, ahova a játékos először letette, átpakolni, megcserélni csak segítő vagy szerszám segítségével lehet.

A házakat a játék végén pontozzuk le, pontot érnek a kártyákon lévő számítás szerint a szobák, a dekorációk. Pont jár a ház használhatóságáért, vagyis ha emeletenként van legalább egy fürdőszoba, illetve azért ha egyszerre található enne fürdő, konyha és háló is.

Ha legalább négy tetőkártya összegyűlik azért már pont jár, amennyiben nem egységes 3 pontot ér, ha egységes, akkor 8-at.

Mindenkinek van egy álma

A fentiekből egyértelmű, hogy az Álomház egy faék egyszerűségű játék, amit már olvasnitudástól könnyedén el lehet sajátítani. A szabályok világosak, magától értetődőek, a kártyákon ott van minden információ, amire szükségünk lehet. Egy parti nagyjából fél óra lemegy, nem kell félni attól, hogy elhúzódik.

A játék az elejétől fogva élvezetes, az illusztrációk gyönyörűek, a kártyákon rengeteg apró történet bújik meg, ami könnyedén megmozdítja a gyerekek fantáziáját. Szuper ötlet, hogy a megosztott győzelem esetén, az a játékos nyer, akinek több gyerek bújik meg a kártyáin – őket megtalálni is nagy élmény, minijáték a társason belül :)

Ha már minijáték, akkor a tetőkártyák gyűjtésében ott a csavar, hogy a játékos nem nézheti meg a saját tetőpakliját, vagyis memóriafejlesztésént fejben kell tartania, hogy mit gyűjt (sőt, akár azt is, hogy a többiek mit gyűjtenek) és hány darabnál tart.

A játékosok között valójában nincs interakció, mindenki a saját házát (sz)építgeti, a gyakorlottabb játékosok azt tudják figyelni, hogy kinek mire lehet szüksége, vagy éppen milyen tetőt gyűjt – ezzel némi bonyodalmat, nehezítést okozva a másiknak. A segítők és szerszámok pedig képesek kifordítani a házat a négy sarkából.

Jó hír, hogy megjelent a kiegészítője is 156 Sunny Street címen, ami egy fokkal összetettebbé teszi az alapjátékot. Reméljük, ez is megjelenik magyarul.

Verdikt

Az Álomház egy olyan játék, amivel ha leül a felnőtt és gyerek játszani, egyiknek sem kell megalkuvónak lennie. Egyszerű szabályai mellett érdekes döntési helyzetek vannak benne, gondolkodásra késztet gyereket és felnőttet egyaránt. Tökéletes arra, hogy megdöntse a szülők „kényszerből játszunk a gyerekkel” látásmódját és megmutassa, hogy igenis vannak jó családi- és gyerekjátékok a piacon (például ez és ez).