Ahogy múltkori Vikingdoms-kritikámban kifejtettem, nem vagyok az absztrakt játékok feltétlen rajongója: alkalomadtán szívesen játszom velük, de magamtól szinte soha nem ezt a típust emelem le a polcról. Ettől függetlenül érdeklődve és a lehető legelőítéletmentesebben igyekeztem próbát tenni a Piatnik újdonságával, a Glüx-szel.

Szobákat bevilágításából játékot készíteni – lássuk be – bátor vállalkozás, hiszen jó eséllyel nem ez az a felvillanyozó téma, ami a potenciális gémert vásárlásra fogja ösztönözni. A Glüx pedig pontosan ezzel próbálkozik, ami kétségkívül már csak ezen egyedi témaválasztása miatt is megérdemli a figyelmet. Hogy ebből mi érvényesül a játékmenetet tekintve? Alább kiderül!

Elnagyolt minimalizmus

A Glüx egy 2-4 fő által nagyjából 30-40 perc alatt lejátszható absztrakt területfoglalós stratégiai játék, tervezője a kevésbé ismert Jakob Andrusch.

A játék nagy méretű (ám a megszokottnál némileg laposabb) dobozban érkezik, a borító grafikája pedig abszolút tükrözi a zsánerrel és a témaválasztással egyaránt összhangban lévő minimalizmust. A beltartalom terén sem kell túl sok mindenre számítani: a négyoldalas szabálykönyvön kívül egy négyrét hajtott kétoldalú és igen nagy (kb. Great Wester Trail méretű) táblát, a négy játékos számára szükséges kartonelemeket tartalmazó kinyomóívet és húzózsákot tartalmaz (ez utóbbiak rettentő módon megkönnyítik a játékmenetet, bár több kiadó gondolna erre!).

Ahogy fentebb említettem a játék megjelenése minimalista és egyben elnagyolt: a tábla kétjátékos oldalán a szélek a vékony pontozósáv kivételével gyakorlatilag kihasználatlanok, és igazából a játéktér is nagyobb annál, mint ami indokolt lenne, kisebb korongokat és négyzeteket feltételezve.

A tábla két oldala (bal: 2 játékos, jobb: 3-4 játékos)

A rövid szabályfüzet egyébként jól szerkesztett és példákkal gazdagon illusztrált, hosszából pedig nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egy abszolút könnyen tanulható darabbal van dolgunk.

A játék célja egyértelmű: a táblán lévő szobákat (értsd: világosabban jelölt területeket) mi világítsuk be a leginkább.

Ehhez a saját színű fénykorongjainkat fogjuk használni, amelyekhez húzózsákunkból juthatunk hozzá. A korongok kétoldalúak, és a dobókockák szemközti oldalának megfelelően tartalmaznak pöttyöket (1-6, 2-5, 3-4). A játék elején minden játékos meghatározott helyről kezd, ahova a játék elején egy véletlenszerűen húzott korongját tetszőleges oldalával felfelé lehelyezi, majd húz egy újabb korongot a kezébe.

Fényt adó korongok

Innentől kezdve mindenki köre két fázisból fog állni: a lehelyezésből és a húzásból.

A lehelyezésnél több dologra is kell ügyelnünk. A legfontosabb szabály, hogy mindig egy már lent lévő korongunk közelébe tehetünk csak le újat, méghozzá vízszintesen vagy függőlegesen pontosan olyan távolságra, amennyi pötty van a kiinduló korongon. Ezenkívül figyelnünk kell arra is, hogy a kiindulópont és a lerakási hely között nem lehet más korong (se a miénk, se a másé), ellenben már lent lévő korongra (függetlenül attól, kihez tartozik) pakolhatunk, feltéve, ha az adott helyen még csak egy korong van. Ez utóbbi a Glüx egyik lényegi eleme, ugyanis mindig csak a látható korongok számítanak, tehát egyrészt saját pozíciónkat is változtathatjuk, illetve könnyedén keresztbe is tehetünk a másiknak. Az egymásra rakás alól kivételt képeznek a kezdőhelyek: más kezdőmezőjére nem pakolhatunk, ellenben a sajátunkéra a játék során egyszer bármilyen – természetsen kézben lévő – korongot lehelyezhetünk.

Ha lehelyeztük a korongunkat, egy újabbat húzunk a zsákból, és a következő játékos köre jön.

A játék addig tart, amíg vagy el nem fogytak a korongok, vagy már nincs több lehetséges lépés. Ekkor jön a pontszámítás, amely során azt kell ellenőriznünk, hogy az egyes szobákban kinek hány pöttye van összesen. A legtöbb pöttyel rendelkező játékos 4 pontot kap egy szobáért, a második 2-őt (kivéve a tábla kétjátékos oldalán, ott csak az első helyezett kap pontot). Természetesen a legtöbb pontot szerző világítómester nyeri a játékot.

Nekem lámpást adott kezembe az Úr a Glüxben

A játék tehát nem bonyolult, sőt! Ez azonban csalóka, mert elég sok lehetőséget rejt eme egyszerűség.

Az absztrakt játékokra ritkán jellemző a területfoglalás, így a Glüx ezen a ponton üdítően egyedi (végre nem egy újabb sakk-klónnal van dolgunk!). Habár jelen van a zsákból húzás általi szerencse, mivel össz-vissz három féle korong van, mégsem szerencsejátékról van szó. Sőt, első olvasatra a folyamatos koronghúzás is taktikai játékmenetet vetít előre, mégis sokkal fontosabb szerintem a hosszabb távú stratégia.

A tábla hamar megvilágosodik

Egyrészt a korongok két oldala mindig kínál választási lehetőséget, rossz húzás pedig gyakorlatilag nincs, mert minden szám másra jó: az alacsony értékűekkel jól lehet utat építeni a szobákban és azok felé, a nagyok pedig a területfoglalós résznél fontosak. Ezen kívül ahogy egyre több korongunk van lent, annál több felé terjeszkedhetünk, igaz, ahogy egyre inkább tele lesz a tábla, annál kevésbé tudjuk ezeket a kiindulópontokat kihasználni. A stratégia fontossága mégis a játék végén mutatkozik meg, hiszen csak és kizárólag a szobákban lévő korongok számítanak a pontszámításnál, így egy-egy lépésnek önmagában nincs feltétlen nagy jelentősége.

Játékosszám tekintetében a Glüx mind 2, 3 és 4 fővel jól működik. A kétjátékos mód egy külön erre a célra kialakított kisebb területen zajlik, és ekkor ugye csak a többséget szerző játékos kap egy adott szoba után pontot. A 3-4 fős játéktér természetesen nagyobb, de itt a második legtöbb pöttyel rendelkező játékos is kaphat pontot (igaz, kevesebbet). A játékosok közti interakció azok számával egyenesen arányosan nő, a legszembeötlőbb különbség az azonos pályán zajló 3 és 4 fős partik közt van. Vigyázat, a Glüxtől egyáltalán nem idegen a másikkal való direkt kitolás, ami területfoglalós jellege révén nem meglepő, de fontos megjegyezni erre érzékenyebb játékostársaink kedvéért!

Tehát a játék egyedi, izgalmas, gyorsan pörög, és kifejezetten élvezetes.

De…

A Glüx nem való mindenkinek. A játék egyszerűsége ellenére gondos számolgatást, térlátást és előre tervezést igényel, aki pedig nem feltétlen ezeket keresi egy társasjátékban, valószínűleg csalódni fog. Ez önmagában még nem probléma, de fontos róla megemlékezni.

Ami viszont szerintem probléma, az nem magából a játékmenetből fakad, hanem a játék megjelenéséből: egyszerűen

túldizájnolt.

Mit is értek ez alatt?

A Glüx egy pofonegyszerű, kevés komponenssel operáló, gyors absztrakt játék. Milyen formában szoktak az ilyen játékok megjelenni? Kis dobozban. Ehhez képest mit kapunk? Egy nagydobozos játékot, ahol a játéktábla kínosan nagy (a kétjátékos oldala egyenesen nyomasztó mértékben), a komponensek (értsd: karton lapkák) pedig habár rendben vannak, de egyáltalán nincs sok belőlük, ami pedig van sem képvisel semmi különlegeset sem grafikai szempontból sem minőségi oldalról, pedig a korongok akár lehettek volna áttetsző színezett műanyagból készült darabok is (még a témába is vágna). A játéknak gyakorlatilag nincs művészeti értelemben vett illusztrációja, minden minimalista és funkcionális, ami absztrakt játék lévén teljesen helyénvaló is lenne, ha egy fele ekkora dobozban és fele ekkora áron érkezne. Hasonló árkategóriában viszont már olyan játékokat is vásárolhatunk, mint a szintén friss Piatnik-megjelenés Century: Fűszerút vagy Vigyázat, Vadnyugat!, néhány ezer forinttal többért pedig már egy jól telepakolt doboz Agricolát is kaphatunk. Persze értem én, hogy teljesen más jellegű játékokról van szó, de itt most csak a külső megjelenét és a komponensek mennyiségét és minőségét próbálom kontextusba helyezni.

A Glüxnél tehát egyszerűen végig az az érzésem volt, hogy az eredeti kiadó Queen Games minden áron egy nagydobozos játékot akart a belőle csinálni, és ez engem rettenetesen idegesített, olyannyira, hogy ez befolyásolta a játékélményt is. Kár érte.

Verdikt

Mindent összevetve tehát a Glüx egy jól eltalált, egyszerű szabályokkal operáló, egyedi és izgalmas absztrakt játék, ami gyorsan pörög, és akár négyen is játszható, tehát aki ilyen játékot keres, annak kifejezetten ajánlott. Feltéve, ha hajlandó lenyelni azt a békát, hogy egy nagydobozos játék árát kell kicsengetni a kasszánál, holott erre semmi szükség nem lenne.

A játékot a Piatnik Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre. A képek forrása: BoardGameGeek.com