Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Ekö – társasjáték-ajánló
Határtalan homoki háború – újra és újra.

eco_hero.png

Amikor egy új társasjáték kerül elém, mindig úgy érzem, hogy az asztalnál rajtam kívül helyet foglalók mellett, egy sokkal nagyobb ellenféllel kerültem szembe – ez pedig maga a játék. Számomra ilyenkor kevésbé a győzelem elérése, mintsem a játékmechanika és annak kitalálása mögötti gondolatmenet felfejtése a cél. Már az első körben pörögnek a „Mennyi szerepe van a figurák kezdeti elhelyezkedésének?” - „Honnan van esélyem a legtöbb nyersanyagot gyűjteni?” – „Mennyire fair hogy nem azonosak a játékosok speciális képességei?”, és az ehhez hasonló kérdések.

Talán önellentmondásnak tűnhet, de minél kevesebb ilyen kérdésre találom meg a választ, annál nagyobb eséllyel kerül majd be a saját gyűjteményembe az adott társas, hiszen újra és újra tudok benne valami mást felfedezni.

Sok mai játékújdonság esetén érzem úgy, hogy jóval nagyobb hangsúly került a témába illő hangulat megteremtésére, a grafikára vagy épp a minifigurák kidolgozottságára, mint magára a játékmenetre, emiatt pedig kiegyensúlyozatlan, monoton, túlbonyolított, vagy épp abszolút a szerencsén alapuló játékok születnek. Erre a jelenségre tudott nálam sikeresen rácáfolni a Sit Down! 2015-ös játéka, az EKÖ.

012.jpg

A 2016-os esseni kiállítás forgatagában feltűnően szép, letisztult dobozgrafikájával hívta fel magára már messziről a figyelmem a játék, amit közelebb érve már az éppen zajló bemutatójátékokon vívott csaták ragadtak meg olyannyira, hogy úgy döntöttem, magam is belemerülök ebbe az elsőre egyszerűnek tűnő absztrakt stratégiai játékba.

A szabálykönyv azonnal egy rövid kis kerettörténettel indul, amelyből megtudjuk, hogy egyike vagyunk az egykor élt dicső császár, Ekö négy gyermekének, akik azonban – ahogyan ez a mesékben lenni szokott – az uralkodó halála után véres háborúba kezdtek a hatalomért, ami lángba borította a vidéket, kies sivataggá változtatva azt. Ezt látva, Ekö szelleme örökké tartó háborúra ítélte őket, hogy az elpusztult birodalom romjai között újra és újra átéljék rég elvesztett csatáikat az idők végezetéig.

A játék tehát 2-4 fővel játszható, amely létszám azonnal meghatározza, hogy a hexagonális pályaelemeket milyen alakzatban állíthatjuk fel, mivel azonban a sorrend és az egyes darabok iránya tetszőleges, így már 2 játékos esetén is több 10 millió pályakonfiguráció lehetséges (és ebben még nincsenek benne az egyes játékváltozatokhoz szükséges elemek!). Ha ebből esetleg még nem érződne, hogy a tervező számára fontos szempont volt az újrajátszhatóság, a minimalista stílust idéző korong figurák teljesen véletlenszerű elhelyezése, majd az ezt követő ugyancsak random csapatszín választás garantálja, hogy egyetlen játszma se induljon úgy, mint egy korábbi.

013.jpg

A sorsolás után kézhez kapjuk saját csapatunk segédlapját, amelyen a dobozon már megismert stílusú karakter rajzok mellett rendelkezésre álló épületeink és majdan elhulló egységeink számára kijelölt mezőket, illetve néhány rendkívül lényegre törően ábrázolt pontozási és építkezési segédletet találunk, ami kezdő játékosoknak megspórolhat pár szabálykönyvért nyúló mozdulatot.

Ezen a marsi tájat idéző táblán az első önálló döntésünk, hogy az egyetlen más mintával ellátott korongunkat, amely a császárunkat hivatott jelképezni, kicserélhetjük egy tetszőleges azonos színű korongunkkal, ezzel védettebb, vagy akár offenzív stratégiát követve kedvezőbb támadópozícióba helyezhetjük azt.

Játékmenet

Az út a győzelemhez meglehetősen egyértelmű: 12 győzelmi pont egyidőben történő birtoklása, vagy a többi játékos korongjainak totális megsemmisítése. Ehhez a játékosok a megszokott módon, óramutató járásával megegyező sorrendben kerülnek sorra, és hajthatják végre a körük két fő fázisát egymás után: Akció és Erősítés.

Akciófázisban lehetőségünk van egy tetszőleges korongunk mozgatására. Ennek célja lehet üres mezőre mozgás, csatlakozás saját csapatunk korongjaihoz, vagy az ellenfél megtámadása. A csapatok legfeljebb 4 korong magasságig egymásra helyezhetők csatlakozás esetén, amely azért lényeges, mivel csak akkor támadhatunk vele ellenfelünkre, ha az ő a mezőjén kevesebb korongból álló kupac található. Ezen szabály alól két kivétel van: Egyik a császárunk, aki megegyező számú kupacot is legyőz, illetve a kamikaze, amely bármelyik 1 korongból álló csapatunk lehet, ha azt egy 4 korong magas ellenséges kupacra küldjük, megsemmisítve ezzel mind az ő, mind saját részvevő egységeinket. A legyőzött egységek visszakerülnek az ellenfél segédlapján kijelölt tartalékos mezőre, kivéve persze, ha köztük egy császár található, amelyet ekkor saját lapunkon található börtönünkbe helyezünk. A császár innen csak úgy szabadulhat, ha annak tulajdonosa szintén fogságba ejti bármelyik császárt, ekkor mindenféle akció nélkül kicserélheti, és sajátját a tartalékos mezőbe helyezheti.

004.jpg

Ha nem szeretnénk mozogni az adott körben, korongjaink feláldozásával lehetőségünk van házat építeni a pálya nem bejárható szomszédos mezőire, illetve meglévő házunkat az alapot biztosító mező típusától függően toronnyá, majd akár kastéllyá fejleszteni. A felépített házak persze egyáltalán nincsenek biztonságban, ha egy ellenfelünk megfelelő számú koronggal fizet, saját táborára cserélheti ezt, ezzel pedig nemcsak saját magának szerez győzelmi pontokat, de minket is megfoszt az építkezéssel megszerzettektől.

A csata során sorsdöntő lehet az a játékelem, amit a szabálykönyv erőltetett menetként említ, ez ugyanis megengedi, hogy körönként egy alkalommal három korongunk feláldozásáért cserébe egy újabb akciót hajthassunk végre. A próbajátékok során többször előfordult, hogy erről a lehetőségről teljesen megfeledkeztem, mikor ellenfeleim reakcióját próbáltam megjósolni, és épp ezt a hibámat sikerült kihasználniuk.

009.jpg

Az akciófázisból már sejthető, a játék elég sűrűn követeli meg, hogy saját egységeinkkel fizessünk egy-egy építkezésért, vagy kamikaze akcióért, amire a kezdeti 16 korong módfelett kevésnek bizonyulna. Épp ezért, körünk második - Erősítés fázisában, ha a feltételek megengedik, kötelező visszahelyeznünk a táblára legalább egyet a kikerült korongjainkból. Ennek szabályai:

  • Nem kerülhet üres mezőre, azaz csak már a pályán lévő koronghoz adhatjuk hozzá – a csatlakozás szabályai szerint, legfeljebb 4 korong magasságig.
  • Az összes visszahelyezendő korongnak egy mezőre kell kerülnie.
  • Nem kerülhet olyan mezőre, amely szomszédos egy ellenfél épületével.

Ha mindkét fázist végrehajtottunk, átadhatjuk a kört a következő játékosnak, figyelve hogyan reagál lépésünkre.

Mivel üres mező feltöltésére a játék semmilyen lehetőséget nem biztosít, így elkerülhetetlenül egyre több ilyen lesz, ami folyamatosan növeli korongjaink mozgásterét, hiszen a mozgás jellegű akciókkor nemcsak szomszédos mezőt célozhatunk, hanem bármelyiket, amihez egy folytonos üres mezőkből álló útvonalon eljuthatnánk. A körök múlásával tehát folyamatosan nagyobb és nagyobb kockázattal kell számolnunk egy-egy stratégiai döntésünk meghozásakor, mivel tökéletes védelmet gyakorlatilag lehetetlen felállítani.

003.jpg

A győzelmi pontokat saját épületekből és ellenfeleink császárjainak foglyul ejtéséből szerezhetünk, így ezek védelme kiemelkedően fontos, amennyiben ilyen típusú győzelem a cél.

Élmény

A szabályok megértése után kissé zavartan ültem le az első játszmámhoz, ugyanis ötletem sem volt mi lenne az igazán célravezető taktika. Jó pár játszmába beletelt mire végre rájöttem…

...nincs tökéletes stratégia

Az Ekö számomra egy rendkívül izgalmas reakciójátéknak bizonyult, amit – hacsak nem sikerül valahogy rengeteg kupacnyi korongot gyors egymásutánban elvesztenünk – a meccs bármelyik szakaszából lehetséges megfordítani. Egy jól eltalált erősítés, vagy egy nem várt erőltetett menet az ellenféltől, és máris buktuk a császárunk, amivel épp nyerni készültünk. Eddig minden alkalommal úgy sikerült felállnom az asztaltól hogy egy újabb ötlet vagy hadicsel megvalósulásának voltam tanúja, amit még magasabb dimenziókba emelnek a dobozban található és az esseni különlegességként kapott extra pályaelemek, amivel további variációs lehetőségekkel bővíthetjük a játékot pl.: pálya széleinek összekapcsolása portálokkal, elfoglalható speciális mezők.

Kevés igazán egyedi játékelemmel találkozhatunk, az Ekö sok másik klasszikus és modern stratégiai társasjáték válogatott elemeit vegyíti, ügyelve hogy mindenhonnan csak a bevált mechanizmusokkal dolgozzon, és ezeket egymással is összecsiszolja. A játékban szereplő jó néhány kivételszabály is ezt az utólagos - a játék egyensúlyának megteremtésébe vetett - munkát igazolja.

014.jpg

A szabálykönyv kellően tömören fogalmazza meg amit tudni érdemes, de minden esetben részletes példákkal mutatja be, hogy milyen lehetőségeink vannak a játék egyes állásaiban. A füzetkét 3 nyelven, angolul, németül és franciául mellékelik a dobozban, de egy tapasztalt játékostól ennek elolvasása nélkül is 5-10 perc alatt megtanulhatók az alapok, így a játék során már nincs is igazán szükség nyelvtudásra.

Amit negatívumként lehetne felhozni, azt az Essenben kapott kis kiegészítő csomag részben már orvosolta is, mivel az első kiadásban található fehér-szürke és fa-lila színű csapatok épületeit rosszabb megvilágításban elég nehéz volt ránézésre megkülönböztetni, így az utóbbiak helyett már lila színű figurákat is kaptam a doboz mellé (A kiadó honlapján is lehet ilyet kérni ha valakinek ez a kiadás kerül a kezébe). A másik problémám a doboz belső elrendezése, pontosabban ennek hiánya. A doboz hasznos térfogatát majdnem felére szűkítő papír insert kapott csak helyet benne, amiben a pályaelemek még így is csúszkálnak, zörögnek szállításkor és nincs lehetőség a rendezett elpakolásra játék után. Remélem, a dobozt csak azért sikerült így túlméretezni, mert még sok-sok kiegészítőt várhatunk hozzá, aminek bele kell majd férni.

Verdikt

A játékot 4 fővel érdemes kipróbálni – legalábbis első alkalommal. Egyetlen játékos ellen kicsit vontatottá tud válni az Ekö, hiszen a játszma felétől, az esetek 80-90 százalékában egyértelműen látszik, hogy mi lenne a logikus következő lépés az ellenféltől és csak azon múlik a végeredmény, hogy ki hibázik előbb, vagy kihez van közelebb minél több beépíthető mező.

A beígért 45 perces játékidőn csak 4 fő esetén sikerült olykor-olykor túllépnünk, az üres mezők feltölthetetlensége sikeresen megakadályozza, hogy az unalomig nyújtsuk a csatát, így akár ugyanazon este egy sor taktikát és variációt módunkban áll tesztelni.

Végezetül tehát, akik soha, még csak kicsit sem élvezték a sakkot, a malom- vagy a dámajátékot, azoknak kevésbé tudnám ajánlani, mint azon olvasóinknak, akik nem vetik meg ha nem a szerencse, hanem inkább saját taktikusi rátermettségük és ravaszságuk alapján jutalmazza meg őket a játék. Az Ekö nem csupán stílusában absztrakt, de hasonlóan elvonatkoztatott stratégiai gondolkodást, folyamatos helyzetanalízist és kockázatelemzést igényel. Egyszerű szabályai ellenére számtalanszor újrajátszhatónak bizonyult, anélkül hogy véglegesen kiismerhetővé válna, így nálam biztosan a társasos polc állandó vendége marad.

 -Glázer Ádám-

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr8912176122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása