Én azok közé tartozom, akik szerették a 2014-es Lego-kalandot. Mondom ezt úgy, hogy moziban nem voltam hajlandó megnézni. Bár imádom és gyűjtöm a LEGO játékokat, egyszerűen hidegen hagyott a film, még annak ellenére is, hogy hihetetlen nyáladzás övezte. A szintén LEGO-fanatikus tesóim unszolására azonban a film bemutatója után néhány hónappal beizzítottuk a házimozi rendszert, és meglepődve tapasztaltuk, hogy az előbb említett nyáladzás – noha túlzás volt – nem is volt teljesen alaptalan. A Lego-kaland nagyon ügyesen egyensúlyozott az infantilis és elmés humor hajszálvékony tengelyén, ám az igazi erénye mégiscsak az, hogy volt benne szív, és képes volt túlmutatni azon, hogy történetesen egy megfilmesült LEGO-prospektusról beszélünk. A filmet jegyző Phil Lord és Christopher Miller nem is véletlenül ülhet most a jövőre érkező Han Solo-mozifilm rendezői székében.

Hiába a kellemes emlékek, a LEGO iránti rajongásom és az alapvetően optimista hozzáállásom, nagyon tartottam tőle, hogy a  Lego Batman – A film nem lesz képes hozni azt a szintet, amit a 2014-es elődnél láthattunk. A puding próbája azonban az evés, ezúttal pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy premier előtt  láthattam Lego Batman első mozifilmes kalandját. A történelem pedig ismételte önmagát, ugyanis a Lego Batman – A film baromi jól sikerült.

Bár Phil Lord és Christopher Miller ezúttal csak produceri feladatokat láttak el, a Lego-kaland szellemisége a Lego Batmanben is ott kísért. A sikerrecept alapvető összetevőin nem is változtattak, ugyanúgy megkapjuk a LEGO-kockákba ágyazott végtelen humorbombákat, ám ezúttal ugye Batman mitológiáját kockázták össze. Bármennyire is rossz ötletnek hangzott – legalábbis nekem –, mégis baromi jól működik ez a koncepció, ráadásul a készítők nem is bántak kesztyűs kézzel a rettegett Sötét lovaggal.

A film néhol kifejezetten gúnyosan birizgálja a mindig kegyetlenül szigorú szuperhős orrát, szinte ujjal mutogat a Batman-mítosz cikisebb fejezeteire, de mindezt jó érzékkel és kellő tapintattal viszi véghez. Egyébként jól is esik ez a fajta játékos kifigurázás, én legalábbis örömmel fogadok mindent, ami képes görbe tükröt tartani a napjainkban elképesztően divatos, és már-már hányingert keltő szuperhősfilmek elé.

A Lego Batman – A film pedig bátran csinál viccet a majd’ 80 éves mitológiából, és legfőképp a mindig mogorva Denevéremberből Batmanből, aki gyakorlatilag Christopher Nolan óta egyet jelent a hörghuruttal súlyosbított szemöldökráncolással. És bár elsősorban Gotham cityben járunk a film alatt, a Lego-kalandhoz hasonlóan sokkal tágabb ez a világ, amelyet a megszokott képregényes szürkeség helyett elsősorban a kreativitás és a mindent átható humor jellemez, de ez így is van jól.

És ha már humorról beszélünk: a Lego Batman – A film elsősorban gyerekeknek szól, ami a különböző gegekben is megmutatkozik. Szülőként vagy idősebb rajongóként sem kell azonban aggódni, hiszen számtalan olyan poén is helyet kapott a filmben, amely elsősorban számukra lesz igazán érthető és értékelhető. Ide tartoznak még a képregényes és filmes utalások, amelyek néhol egészen tolakodóan, néhol pedig finoman, visszafogottan kacsingatnak felénk.

A Lego Batman – A film azonban koránt sem tökéletes mozi. Elődjéhez hasonlóan meglehetősen gyengécske történettel bír, amit jobbára a perceként szállingózó poénok pofoznak előre. Tudom, tudom, én vagyok helikopter, de az okos poénok és utalások mellé én szívesen elviseltem volna egy okosabb, ne adj’isten bátrabb történetet is.

Verdikt

A Lego Batman – A film egy kiváló családi mozi, amely denevérmaszkban halad a 2014-es előd nyomdokaiban. Hozza is a Lego-kaland szintjét, ám megugrani már nem képes, ezzel együtt azonban egy kellően szórakoztató, és baromi vicces filmre sikerült Lego Batman első mozis kalandja.