Annak idején… sok-sok évvel ezelőtt a bátyámmal egy kocsmában arról beszélgettünk, hogy milyen fantasztikus lenne, ha az HBO sorozatot készítene a Trónok Harca könyvekből. Akkor végül úgy voltunk vele, hogy úgysem csinálják meg, túlságosan is merész befektetés lenne… Viszont fantasztikus sorozat lehetne az Amerikai istenekből is, ami közös kedvencünk volt. Ebben is egyet értettünk, főleg, hogy a Deadwood hangulatával, komolyságával és komorságával elképesztően jól tálalhatnák a dolgot…
Azóta eltelt pár év, mi rájöttünk, hogy vagy egy-egy mini-Nostradamus veszett el bennünk, vagy szimplán sikeres producerek lehetnénk Hollywoodban, mindenesetre mindkét álmunk valóra vált. Ugyan az Amerikai isteneket végül nem az HBO készíti, de legalább van egy masszív, és fantasztikusan jó kötődése a Deadwoodhoz mégpedig Ian McShane személyében…
A bejelentés óta pedig megint napok, hetek, hónapok teltek el és tegnap végre megpillanthattuk a sorozat trailerét. Bevallom, mivel az egyik kedvenc könyvem adaptációjáról van szó, a megszokottnál is kritikusabb szemmel álltam neki a rövid bemutatónak, de szerencsére a libabőr nem maradt el. De először inkább nézzetek rá Ti is a magyar feliratos trailerre, aztán belemegyek kicsit a részletekbe…
Az utóbbi idők egyik legjobb sorozata a BBC gyártású Hollókirály volt, azaz valódi címén Jonathan Strange & Mr. Norell. Ez az azonos című (és magyarul Hollókirályként megjelent) regényből készült, amit a nagyszerű Susanna Clarke írt, és maga Neil Gaiman az utóbbi 70 év (70!) legfontosabb fantasztikus könyvének nevezte. Nos, a sorozat valóban fantasztikus a maga nemében, azonban mivel eléggé rövid, nehezen sikerült 800 oldalnyi sűrű regényfolyamot belenyomorgatni, így a legendásan összetett és kidolgozott világnak csak a felszínét láthattuk, a mmélységeit nem. A képi világ elképesztő, (komoran cinikus és angolos) a színészek remekelnek, valami mégis hiányzik a teljesség varázsából…
Talán ez az egy, ami miatt aggódom az Amerikai isteneket tekintve, nem a hosszúság miatt (hisz jól tudjuk, hogy ha siker lesz, könnyedén bővelkedhet folytatásokban), hanem a leírt szöveg képernyőre adaptálhatóságának nehézségei miatt. Neil Gaiman legendásan jó tollforgató és egyedisége nem csak a karaktereiben és történeteiben, de a szavak és a nyelv mesteri használatában is rejlik (és szerencsére írásait kivétel nélkül nagyszerű fordításokban olvashattuk). Írásmódjában egyszerre érezzük egy vagány, bőrdzsekis laza srác szavait és egy nagy szakállú, öreg, kopott fotelben kuporgó bölcs öregember tudását és tapasztalatát.
A trailer letisztult és éles. Szinte metsző. A casting jó, átjönnek az energiák és sejteni, hogy a színészek közti kémiával sem lesz baj. A történet misztikumából azonban nagyon keveset kapunk. A trailer alapján szinte egy sima thrillerről is beszélhetnénk, nagyon keveset kapunk abból a rendkívül mély és zsigeri mitológiából (vagyis régi és új mitológiák keveredéséből), ami a könyv és a történet sajátja. Ez persze nem a sorozat hibája, csupán egy nagyon furcsa traileré, amit mintha inkább a könyvet ismerőknek készítettek volna, mint a nagyközönségnek. Ez jó… nekünk, azoknak akik ismerik a könyvet, viszont furcsa és félrevezető lehet azoknak, akik csak hallottak, vagy korábban egyáltalán nem is hallottak róla.
Aggodalomra mégsincs ok, hiszen a regény írója, Neil Gaiman (Sandman, Csillagpor, Sosehol, Coraline, As temető könyve, Óceán az út végén...) szerencsére a forgatókönyv megszületésétől kezdve valódi és aktív szerepet vállal a produkcióban, nemcsak a castingokon, de a forgatásokon is jelen volt. Aki ismeri a munkásságát ezt már elég biztosítéknak érezheti, azonban tény, hogy egy ilyen összetett történet és ennyire furcsa világ tv-re adaptálása még így is nagyon nagy falat lenne bárkinek. A regény ugyanis folyamatosan egyensúlyozik a nyers, kaparós, zsigerien tiszta és őszinte valóság és a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan és homályos misztikumok világa között.
A történet során be fogjuk járni Amerika legfurcsább helyszíneit és karaktereink elméjének legsötétebb zegzugait, miközben ősi mítoszok és a modern világ új istenei csapnak össze a kézzel fogható valóság fátyla mögötti rejtett világban. Főhősünk Árnyék az egyik legkülöncebb és legárnyaltabb protagonista akit valaha is volt szerencsém olvasni, ahogy Neil Gaiman Amerikája is pont ennyire érdekes és lenyűgöző. Szerencsére az első képek tanúsága szerint lesz alkalmunk komoly bepillantást nyerni ebbe a világba, még ha egész más módon is, mint a könyv lapjait olvasva tehettük...
Egy szó mint száz, nagyon várjuk és nagyon bizakodóak vagyunk, hisz a modern fantasztikus irodalom kétségkívül egyik legnagyobb klasszikusát várjuk a képernyőkre. És ha már itt tartunk, tudnék mondani 10 dolgot, hogy miért lesz jobb ez a sorozat, mint a Trónok Harca (még ha furcsának is tűnhet az összehasonlítás), de ez már egy másik történet és elmesélésére máskor kerül sor...
(talán egy elkövetkezendő cikkben megteszem…)
(talán…)
– Hé – mondta Árnyék. – Huginn vagy Munnin, bármelyik is vagy.
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szemmel Árnyékra meredt.
– Mondd, hogy “Soha már” – kérte Árnyék.
– Baszd meg – mondta a holló.
Amerikai istenek (részlet)
Varga Bálint Bánk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
