Dice & Sorcery

Nők és gyerekek előre, KralleKralle kezd. 

Minden hétfőn Trónok harca-láz szedi áldozatait kicsiny országunkban, így eljött az ideje, hogy mi is nyilatkozzunk a témában, hogy a rajongóknak legyen mivel oltani a szomjukat a tartalmas rész után. Felcsapom a rózsaszín lencsés, szív alakú szemüvegem, hogy a címhez mérten női szempontból megközelítve tárhassam elétek a cukorszirupban ázó gondolataimat.

A hatodik évad negyedik része egy különleges ajándék a rajongók számára, ugyanis nem mással nyit, mint tömény romantikával - ami nem túl jellemző a sorozatra, így hát becsüljük meg ezt a gesztust. Pont emiatt rettenetesen nevetségessé válik az a jelenet, amikor a harcos Brienne, Tarth legmutatósabb gyémántja és a vörös üstökű vad Tormund több mint öt másodperc hosszáig szemeznek egymással. Számomra ezzel teljesen bedőlt Brienne karakterének a különlegessége, mert ezzel az öt másodperccel elmúlt az a keserű és végtelenül szomorú feeling, ami körbelengte őt. Ez a szerencsétlen, túlzottan férfias és kemény nő, akit a fegyverhordozója is sokáig Lordnak szólít, egy meleg és  csinos hercegbe volt ezidáig szerelmes, és most… Tormund.

Ugyanitt és ugyanekkor nagyon is megindító volt a testvérek (ha-ha-ha*) találkozása, de nekem hiányzik a tökös Havas Jon, bár kárpótol valamennyire, hogy az előző részben egészen kellemes volt a kigyúrt hátát nézegetni. Értem én, hogy új élet, új kezdet, eldobta a köpenyt, mert baromira csalódott a fekete testvéreiben, és nagyon örül Sansának - de na. Túl sok itt a kézfogás és a párás szemmel egymásra nézés a tesók között (ha-ha-ha**), de az már tényleg túlzás, hogy Jon annyira finomlelkű lett, hogy Ramsay Bolton levelét is képtelen végig hangosan felolvasni.

És, hogy mire fel a nagy röhögés? *, ** - simán rátenném a fattyúkardot (amit szintén szépen, alaposan kiemeltek az elején), hogy bizony Sansa és Jon nem testvérek. Erre az előző rész bőséges alappal szolgált, de már azelőtt is erős teória volt az, hogy Jonban bizony Targaryen vér csörgedezik. Emlékezzetek csak, ahogy az ifjú Ned Stark vív a torony alatt, amiben fogva tartják a húgocskáját azok a Targaryenek (bizony, bizony sárkány volt a páncéljukon), akiket a rajongók már közelebbről megismerhettek a Hét királyság lovagja című regényből. (Olvassátok el, ha eddig kimaradt volna, mert veszett jó.) Esélyes, hogy a Stark hugiban már ott pulzál a kis Jon Snow, hacsak épp nem frissen adott neki életet, mert elhangzik ugyanott, ugyanakkor egy keserves sikoly is, de hogy valóban így van-e, azzal várnunk kell - legalább Bran következő blokkjáig.

Visszakanyarodván a friss részhez - újra felpattintva a szív alakú, rózsaszín szemcsimet - szólni kell, arról a rettenetesen erős girlpowerről, amit Dany fitogtatott Vaes Dothrakban. Rajongólányok ezrei vártak már erre a pillanatra, mert Daenerys az utóbbi időben leginkább úgy viselkedett mint egy hisztis, picsogós kislány, aki nem tudja eldönteni, hogy kivel bújjon ágyba, miközben a felszabadított, majd csúnyán nyomorban hagyott gyermekei miatt aggódik.

Minden volt ő az utóbbi időben, csak éppen anyának, harcosnak vagy éppen királynőnek nem sikerült lennie, de most!

Most valamiért nem csapták őt le a tesztoszterontól fűtött dothraki legények, hanem hagyták magukat csúnyán megöletni, miközben az ezüsthajú szajha testében és ékesszólásában gyönyörködtek. Tűz, tömeggyilkosság, majd térdet hajt a nép az epikus záróképben, bravó Dany, üdv újra a rajongók szívében.

Uram? A Kettesszamujatekos következik. 

Az évad harmadánál járunk, és az írók szerencsére nem húzzák az időt, nem úgy, mint Martin mester és a lélekölően szétírt, soha el nem készülő, a vége felé vállalhatatlan minőségű könyvsorozata. Az új részben ismét lecsap a középkori soft-gore pornó véres kardja, az írók rendületlenül kaszálják a felesleges szereplőket. Kezd nagyon hasonlítani egy slasher mozira, soha nem tudod ki lesz kipörgetve a halállottón, de biztos vagy benne, hogy nem a legnagyobb rohadékok.

Ha az epizódnak volt is valami íve, én nem vettem észre, még a címe alapján sem: Az Idegen könyve.

Lehet, hogy elbújt a hét(!) helyszín egyikében, ahol jártunk, mert hiába a szereplők folyamatos kihúzása a plotból, még mindig olyan széttartó a történet, hogy nem látom a végét. Hála a gyors tempónak Jon Snow és Sansa egymásra talált, de ismerve a westerosi szokásokat kicsit féltem tőle, hogy túlságosan is örülni fognak. Szomorúan rövid volt a pillanat, amikor Eddard Stark után a második legférfiasabb karakter, Brienne Tarth közölte a Hagymalovaggal és a Vörös asszonnyal, hogy kivégezte Stannist. Az azt követő csöndért és tekintetekért éri meg követni ezt a sorozatot.

Királyvárban sikertelenül próbálják meg velünk elhitetni, hogy történik valami, valójában az ottani karaktereknek ugyanaz a sorsa, mint Stannisnek. Kit érdekel már, hogy ki fia-lánya-borja van bezárva a klerikális reakció penitencia börtönébe. Natalie Dormer mondjuk még egy koszos csuhában is eszetlenül jól néz ki. Minden tiszteletem a sminkeseknek.

Vége az unalmas részeknek, jöjjön a soft-gore pornó! 

Ramsay Bolton megöli azt a nőt, akiről szerintem sokan nem tudják, hogy kicsoda, és hogy egyáltalán hogy került a képbe. Oshát régen láttuk már, a hatékony vad asszony némi kézimunkázás közben megpróbálja ledöfni az aktuális főgonoszt, persze sikertelenül. Galád kísérletének kivérzés lesz a sorsa a padlón. Ennek az egész Bolton-ügynek akkor és csak akkor van értelme, ha Ramsay Boltonról a végén kiderül, hogy ő a jégzombiölő kiválasztott.

Fehér hajú hercegnőnk szálán négy részt kellett várni, hogy történjen valami. Kezdem azt gondolni, hogy Daenerys szuperképessége az, hogy mindig meglepetésszerűen tud nagyon sok embert megölni. Megint. Nem tudom mire vélni azt a pillanatot, hogy a keleti kontinens tucatnyi legkeményebb fegyverforgatója, a khalok és vérlovagjaik, kislányként sikoltozva rohangálnak pár feldöntött parázstartó edény miatt.

Bizonyára magic, mert fegyver az nem volt náluk ugyan, de ez nem kellett volna, hogy megakadályozza őket azoknak a válogatott fenyegetéseknek a beváltásában, amivel a khaleesit illették. Gratulálok az íróknak, az alpárian altesti taplóhumor olyan mélységeikbe ereszkedtek le, hogy egy pontig én is röhögtem.

Ezután Daenerys Targaryen anyaszült meztelenül kisétál Vaes Dothrak népe elé a lángokból.  

Megint. Olyan sokáig mutatják a melleit, hogy teljesen dekonstruálja a szexualitását, először érdekes, aztán inkább már csak úgy vannak. Mintha olvastam volna valami feminista kiáltványban, hogy ez cél, szóval sikerült. Nem néz ki rosszul, láttuk is már, most biztos tucatjával születnek a cikkek, milyen fontos, hogy érdekes, deszexualizált női karakterek szülessenek a mainstream médiában. Látványosan figyelmen kívül hagyva a részt, amikor hosszan svenkelünk a dothraki random orgia kéjbe fúló képein.

Sok egyéb mellett Meeren szálát Tyrionnal kihagyom, mert egyszerűen szégyen, hogy már a könyvekben is unalmas piramisvárosi vonal még a vicces-tragikus törpe karakterét is simán kinyírta. Tökéletesen érdektelen események, egyedül a felszabadított rabszolgalány jól sikerült ruhája és vonalai miatt érdemes megnézni. Mondjuk azokért nagyon is.

Jövő héten újra itt, egy újabb párbajjal, más szemszögből. Legközelebb még keményebbek leszünk, ígérjük!

- KralleKralle & kettesszamujatekos