Nem mondom, hogy az ember szeret gyilkolni, az ilyen nagyívű, kicsit semmitmondó kijelentések pikk-pakk füstté válnak a valódi érvektől. Az viszont tény, hogy a halál genetikailag kódolva foglalkoztat minket, a túlélés pedig, hála a csodálatos természetnek, egy mocskos, véres és brutális harci zóna. A milliárd évnyi ránk rakódott halál nem múlt el nyomtalanul, így a világ civilizáltabb felén, amikor nem gyilkolunk, akkor nézzük, olvassuk, figyeljük a híradóban és játékokban, újraéljük, nap, mint nap.

Menj fel a Steamre és számold össze, hány olyan játékod van, amiben nem kell kivégezni valakit, valamit, valamiért.

Ölni könnyű, de élni vele nehéz. (?)

Képzeletbeli, virtuális és filmes mészárlásainknak megfelelő áldozatokra volt szüksége. Az elmúlt hetven év hollywoodi filmtermésén követhető az aktuális szabadon és lelkiismeret-furdalás nélkül pusztítható célpont: a náciktól az oroszokon át vietnámig, furcsán kiabáló arabokig, afgánokig, kínaiaikig, hogy aztán újrakezdődjön a kör. A vérfürdő koronázatlan királya, a gyökértelen, hovatartozás nélküli zombi lett.

A zombi tökéletes áldozat. Majdnem ember, de mégsem az, nincs lelke, nincs személyisége ezért szabadon trancsírozható.

A nácik viszont nem zombik voltak, hanem emberek.

A Wolfenstein - The Old Blood egy olyan témát feszeget, amiről nem igazán illik beszélni, de ha fel is tűnik, úgy teszünk, mint ha nem lenne ott.

A New Order-ből megismert William Joseph B.J. Blazkowicz visszatért nácikat gyilkolni, ezúttal az ikonikus helyszínen, Wolfeinstein várában. Teszi azt olyan brutális meggyőződéssel, hogy az egy idő után zavaróvá válik. Az ellenfelek vére fröcsög, zubog, néha égnek, felrobbannak vagy csak meglepődve néznek, ahogy a jó öreg BJ egy vascsővel épp egy másikat kalapál a koponyájukba. A játéknak története nem igazán van, ami csak azért szomorú, mert a New Order-nek kifejezetten hatásos sztorit raktak össze.

Története nincsen, de üzenete van.

Az elpusztítandó nácikat a készítők elképesztően esendőre és emberközelire alkották meg. Még a névtelen katonák is beszélgetnek, mindig mást, a gondjaikról, a félelmeikről vagy a szeretteikről. Leveleket találunk a hozzátartozóiktól, amikben aggódó anyák írnak náci tiszt gyermekeiknek. Főgonosz Helga is gyermeki örömmel az arcán hal meg. (Spoiler? Ááá, nem.)

Blazkowicz-nak viszont nincs senkije. A halál groteszk angyalaként vág rendet közöttük, szinte mindig egyedül, determináltsága a játék vége felé abszurditásba fordul. Amikor rádión megkérik, hogy az adott helyszínen talán ne mészároljon le mindenkit, akkor viccelődve eljátssza, hogy megszakad a vonal, majd kérdi, hogy talán rosszul értette: öljön meg annyit, amennyit csak lehet?

Nem egy jó poén. Nem is nevetsz.

A játék második felére Blazkowiczot is kezdik megtörni az események. Néha magában monologizál, régi, szomorú, amerikai emlékeket idéz fel, de vagy odaillenek vagy nem. Elképesztő a készítők zsenialitása, ahogy az idő előrehaladtával a rémálomszerű események egyre dermesztőbbé és rettenetesebbé válnak. Blazkowicz néha álomra hajtja a fejét és olyankor megelevenedik az első Wolfensten kastély pixeles képe, ahol értelmetlenül mehet előre és gyilkolhat egyforma helyeken, egyforma náci katonákat. Kietlen, üres, értelmetlen.

A játék mocskosul látványos, de én nem ezért szerettem.

Természetesen mások, máshol, más művekben megpróbáltak már egy dehumanizált ellenséget újra humanizálni, a felelősségek elkenése nélkül. A vérontás embereken, nemzeteken és kontinenseken átívelő rettenetéről beszélni. Amerikának saját külön gyűjteménye van vietnám és a közel-kelet feldolgozására, Sivatagi cápák, Apokalipszis Most. A náciknak, a Második Világháborúnak, a Holokausztnak saját, külön, veszélyesen összefonódott, aknákkal teleszórt terhes tematikája. Ezért tabu. A Wolfenstein - Old Blood olyat merészel, egy olyan oldalról megközelíteni, amit eddig kevesen. Persze nem kockáztat sokat, de talán korai is lenne. Talán csak én látom bele. Nekem az a pár ember náci is elég, egyelőre.

PS.: Az élmény fokozásához nézd újra Tarantinótól az Inglourious Basterds-et és ámulj. 

- Kettes számú játékos