A távoli dolgok találkozása mindig izgalmas, különleges élményekkel kecsegtet. Azt hiszem ez volt az első gondolatom, amikor a Heaven & Ale avagy Mennyei ser című játékról eljutottak hozzám az első hírek. Gamerként nagyon szeretem a mély stratégiai élményeket, nem áll távol tőlem a nyersanyagmenedzsment, a lapkalehelyezés, civilben pedig igencsak szeretem a jóféle söröket, leginkább meginni. Ezen két világ találkozása pedig tökéletesen harmonizált a fejemben, így fokozott lelkesedéssel vártam a játékot, ami egyébként a Piatnik gondozásában magyar kiadás formájában is megjelent.

A fantázia és a valóság azonban nem mindig úgy harmonizál egymással, ahogy szeretnénk, ez pedig a társasjátékok világában hatványozottan igaz.

Sörkorcsolyák  

Michael Kiesling és Andreas Schmidt játéka minden cseppjében magában hordozza a modern euró játékok sajátosságait. Bármennyire is erősnek tűnik a tematika, ne hagyjuk magunkat sörmámorba taszajtani; a Mennyei ser nagyon vékony szálakkal kötődik a sörfőzéshez. A játékosok szerezeteseket alakítanak, akik saját apátságukat fejleszgetve fáradoznak azon, hogy a játék végén megalkossák életük legjobban sikerült sörét, ami játékos nyelven annyit jelent, hogy a legtöbb győzelmi ponttal távozó játékosé lesz a hőn áhított mennyei ser. Jó, nem mondom, hogy nem találkoztam abszrtaktabb koncepciókkal játékos karrierem során, de mindenképp fontos volt megemlíteni, hogy a Mennyei ser tematikusan jóval kevesebb fogódzót kínál a játékosoknak, mint mondjuk egy Blood Rage vagy akár egy Pandemic.

A vékony sörréteg alatt azonban nagyon izmos és elegáns mechanika ketyeg, ami kellemes puzzle-élményt nyújt azoknak, akik nem riadnak vissza a matekosabb játékoktól. Bizony, a Mennyei serben nagyon sokat kell számolnunk, de ne szaladjunk ennyire előre! A játékban minden játékos rendelkezik egy saját táblával, ami apátságának madártávlati képét ábrázolja, annak napos és árnyékos oldalával, szépséges hexákra bontva. A játék során ide fogjuk pakolászni a központi tábláról beszerezhető nyersanyagokat és szerzeteseket. A saját tábla azonban más célt is szolgál: az egyes nyersanyagokat szimbolizáló hordók és a sörfőzőmester is itt található, egész pontosan a külső peremen található pontozósávon mozognak attól függően, milyen döntéseket hozunk a játék során. Minden nyersanyag más pontról indul, tehát a fejlesztésnél egyiknél-másiknál nagyobb utat kell bejárnunk, ami nagyban nehezíti az általános menedzsmentet, a sikeres végjátékhoz azonban nélkülözhetetlen, hogy ne koncentráljunk az összes hordóra, a sörfőzőmesterről nem is beszélve.

A végső pontozás ugyanis sörfőzőmester pontozósávon betöltött pozíciójának és a leghátsó hordójának a függvénye, ami számos nehézséghez vezethet.Tulajdonképpen maga a pontozás is furcsa élmény: a pontozósávon a sörfőzőmester végső pozíciója meghatároz egy aránypárt is, ami a hordókra vonatkozik. Ennek segítségével a legrosszabbul teljesített hordókkal araszolhatunk fölfelé a jobb pozícióban tanyázó hordókért cserébe, amelyekkel visszafelé kell lépkednünk egészen addig, amíg a sáv leghátsó hordóját nem lépjük át. Miután ezzel megvagyunk, az utolsó hordó pontértékét megszorozzuk a sörfőzőmester pozíciójából következő szorzóval és meg is van a végső pontszámunk. Nem volt könnyű követni, ugye? A gyakorlatba is furcsa volt áthelyezni, ám bármennyire különös is, mégis itt érzem leginkább a tematikai kapcsolódást, hiszen ez a pontozás valahol azt szimulálja, hogy a különböző minőségű nyersanyagok kiegyenlítik egymást egy tehetséges sörfőzőmester keze alatt.

Sörben az igazság

A pontozásig azonban el is kell jutni, ez pedig a Mennyei serben egy roppant addiktív, szórakoztató és pörgős folyamat. A játékosok egymás után haladnak a központi táblán, ahol nyersanyagokat, szerzeteseket és pontozókorongokat vehetnek fel. A táblán való haladás viszonylag egyszerű, csupán annyi a megkötés, hogy folyamatosan előre kell lépni, ennek mértéke azonban nem korlátozott, annyit haladunk, amennyi jól esik. A nyersanyagokat meg kell vásárolni, áruk pedig a hozamukból (a lapkán látható számokból), illetve abból következik, hogy hova kívánjuk lehelyezni őket apátságunkban. Amennyiben a napos oldalt választjuk, a hozam dupláját kell befizetnünk, míg ha az árnyékos oldalt, csupán a feltüntetett hozam mértékétől kell megválnunk. Adódik a kérdés, hogy mi a különbség a kettő között. A napos oldalon található lapkák aktiválása nagyon értékes, ugyanis ezek segítségével haladunk előre az egyes hordókkal a pontozósávon, ezzel szemben az árnyékos oldalon lévő lapkák aktiválása pénzszerzéssel kecsegtet. Ebből következik, hogy ügyesen kell menedzselni a vásárlásokat, hiszen a napos oldalra történő építkezés nagyon drága, pénz nélkül pedig nem igazán tudunk haladni. Az első játékok során ennek kitapasztalása lesz a fő házifeladat.

A nyersanyagok mellett szerzeteseket is pakolászhatunk saját táblánkra, az ő esetükben is hasonló módon történik a lehelyezés, mechanikai szempontból azonban másképp működnek. Amennyiben aktiválunk egy szerzetest, a velük szomszédos lapkákat is aktiváljuk, tehát ügyesen kell kitalálnunk, hova helyezzük őket. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a szerzetesekkel szomszédos szerzetesek másképp működnek aktiváláskor, ilyen esetben a sörfőzőmesterrel haladunk előre a pontozósávon.

Bár nehéznek hangzik, a Mennyei ser játékmenete egyáltalán nem az, inkább szokatlan a ritmusa, ugyanis a lehelyezett lapkák nem azonnal aktiválódnak, hanem akkor, amikor az aktiválókorongok segítségével kiválasztjuk a megfelelő nyersanyagokat. Ez eleinte nagyon nyűgös dolog, a tapasztalat azonban sokat segít, ráadásul mélyíti a stratégiai lehetőségeket, de az tény, hogy hozzá kell szokni ehhez a sajátos ritmushoz, amit a játék, illetve játékostársaink kínálnak.

A Mennyei ser egyébként nagyon szépen skálázódik, volt alkalmam kipróbálni minden lehetséges módon, és egyik esetben sem kellett csalódnom. Kiválóan működik két játékossal, de a legjobb élményt talán három játékossal tapasztaltam.

Az első korsó keserűsége

A Mennyei ser nehezen adja meg magát. Ismerős ízekkel dolgozik, az élmény azonban más a megszokotthoz képest, ami a gyakorlottabb játékosok számára is okozhat nehézségeket. Éppen ezért fontos a türelem (magunkkal és társainkkal szemben egyaránt), mert ha sikerül legyőznünk az első próbálkozások keserű mellékízét, a következő kortyoknál egyre kellemesebb, zamatosabb élményben lesz részünk. Ehhez persze rá kell éreznünk a játék ritmusára, a mechanizmusok harmóniájára és játékostársaink stílusára is. Bár kegyetlennek tűnik a játék pontozása, számos lehetőségünk van gyarapítani pontjainkat. A központi táblán tulajdonképpen egy miniverseny van a játékok között, amit a középen elhelyezkedő hordókért folytatnak. Ezek a hordók jutalompontokat rejtenek, amit a játékban elért haladásért, fejlesztésekért kaphatunk meg.

A hordó vége

A Mennyei ser nem kifejezetten nehéz játék, mégsem adja meg magát könnyen. Az első játékoknál tapasztalható mechanikai vakság játékról játékra oszlik el, aminek köszönhetően minden parti egyre élvezetesebb, gazdagabb élményt kínál, a vékony tematika és a lassú tanulási ív azonban sokakat elriaszthat attól, hogy komolyabban elmélyedjenek ebben a nagyszerű játékban. Én mindenképpen ajánlom a próbálkozást, mert ha sikerül magunkat hozzászoktatunk ehhez a különös ízhez, azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra el akarunk benne merülni, és mi alkothassuk meg azt a pontszámokba kódolt mennyei nedűt, amire még a legszigorúbb szerzetes is elégedetten csettint.