Az utóbbi időkben mintha a világ újra felfedezte volna a vikingeket és a hozzájuk köthető történeteket, mondákat. Ennek persze csak örülhetünk, hiszen az északi mitológia rengeteg érdekes és izgalmas történetet tartalmaz, maguk a vikingek erőszakos történelme pedig jó táptalajt biztosít mind a filmekhez, képregényekhez és természetesen a különböző asztali vagy videojátékokhoz is.

Maguk a vikingek egyébként két falu felgyújtása és kifosztása között előszeretettel görnyedtek különböző táblás játékok fölé, amelyeket annyira nagyra tartottak, hogy még a túlvilágra is magukkal vitték őket, ezzel pedig ők lehettek a a világtörténelem első társasjátékos geekjei, de még mielőtt jobban elragadtatnám magam, inkább rátérnék a cikk tárgyára, a Blood Rage-re, amely angol nyelven 2015-ben hozta el a világ konyhaasztalaira a Ragnarököt, ám észak istenei (és a Delta Vision munkatársai) úgy akarták, hogy idén magyar nyelven is váljon elérhetővé Eric M. Lang kickstarteres sikerjátéka.

Egy kis zenei aláfestés a vikinges game nightokhoz

Vérdüh

A Blood Rage nem szarral gurigázik. A társasjáték az északi mitológia Ragnarök nevű eseményét, azaz az összevikingezett világvégét dolgozza fel három felvonásban, amit különböző korok jelképeznek. Ezekben a vészterhes időkben a világ – amit egy visszafogott, mégis gyönyörű tábla jelképez – szép lassan elpusztul, miközben különböző viking klánok hadakoznak egymással, illetve az északi mitológia ismert és kevésbé ismert teremtményeivel.

Bár úgy tűnik, hogy könnyű dolgunk van, amikor a Blood Rage-et kategorizáljuk, mégsem olyan egyszerű a masni, mint elsőre tűnik. A gyönyörűen kidolgozott és frakcióspecifikus minifigurák láttán akár ráaggathatnánk a harci stratégia bélyeget, de Eric M. Lang szokásához híven addig csavargatta a potmétereket, amíg egy terültfoglalós-draftolós-harci játékká formálta a vikingek vérgőzös dühében párolt szeretetcsomagot.

A játék kidolgozása és erős tematikai hátszele óhatatlanul eszünkbe juttatja a mester mára kultikus (és sajnos szinte beszerezhetetlen) Chaos in the Old World című warhammeres játékát, ám a Blood Rage máshonnan indul és másmerre is tart, és függetlenül az erőszakos máztól, minden szempontból befogadhatóbb játék, mint a korábbi FFG-s ámokfutás. Ez az egyszerűség egyébként nem véletlen: a Blood Rage abból a Rizikóból is merített némi ihletet, amit a modern társasjátékos világban kevésbé jártasak is jól ismerhetnek. No, de nézzük, mivel is van dolgunk pontosan!

Gazdálkodj okosan (a dühöddel)!

A Blood Rage alapverziójában négy különböző frakció feszül egymásnak három koron keresztül, céljuk pedig a lehető legtöbb dicsőségpont (avagy győzelmi pont) összegyűjtése. A medve, a farkas, a holló és a kigyó klán irányítása pedig roppant szórakoztató elfoglaltság, és nem pusztán azért, mert elképesztően részletesek a minik, amelyekkel megszórhatjuk a jobb napokat is megélt világot.

Még mielőtt azonban ez megtörténne, kártyáink is lesznek, amelyeket a három kor (tulajdonképpen kör) elején szerzünk meg egy kellemes draftolási fázisban, azaz körbeadogatjuk a kártyákat, és igyekszünk begyűjteni a stratégiánkhoz legjobban passzoló darabokat. Bár alapvetően nem vagyok oda ezért a játékmechanizmusért, a Blood Rage-ben kifejezetten élveztem, amikor a menőbbnél menőbb kártyák közül kellett választanom, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy jó néhány játékot le kell ahhoz nyomni, hogy megismerjük az egyes lapokat, amelyekből típus szerint háromféle van: csata-, küldetés- és fejlesztéskártyák fognak forogni a kezünkben.

Ezek megfelelő kiválasztása lesz az elsődleges feladat, de legalább ennyire fontos lesz a játék egyetlen „nyersanyagának” a dühnek a megfelelő menedzsmentje is, hiszen akciónkhoz dühpontjainkat fogjuk költögetni. Ezen felül harci erőnket (fejsze), a játéktáblán felhasználható figuráink számát (szarv), valamint a győztes csaták után járó dicsőség mértékét (fejsze) meghatározó szeretet csomagok szinten tartására is ügyelnünk kell, ha kellemes emlékeket akarunk őrizni a világvégéről.

Ezeket a paramétereket egyébként az egyes klánokhoz tartozó játékostáblán tartjuk számon, és bár a játék kezdetén minden fél ugyanolyan körülményekkel indul, az idők múlásával változni fognak a mértékek, ugyanis az egyes jellemzőket növelhetjük, amennyiben a játéktábla megfelelő részeit képesek vagyunk elfoglalni.

Első blikkre talán bonyolultnak tűnhet, de a helyzet az, hogy a Blood Rage egy baromi egyszerű és pörgős játék, nagyon könnyen adja magát a működése. A három nagy kör folyamán minden esetben a kártyahúzás, illetve az akciók kijátszására, konfliktusok lebonyolítására szorítkozik a játék. Nehéz elkalandozni, hiszen a különböző fázisokban meglehetősen egyértelmű feladatok előtt állunk, és viszonylag könnyen tarthatjuk is magunkat a terveinkhez – feltéve ha ismerjük már annyira a játékot és annak kártyáit, lehetőségeit, hogy ügyesen válogassuk össze lapjainkat, ügyelve a jó érzékkel megválasztott küldetéskártyákra, amelyek jelentősen befolyásolhatják a dicsőségpontok áramlását.

Világvége-hangulat

Eric Lang többek között azért korunk egyik legsikeresebb játékfejlesztője, mert az általa feldolgozott témákhoz kegyetlenül ügyesen válogatja a játékmechanizmusokat, illetve jó érzékkel is adagolja őket. A Blood Rage nem bonyolult játék, viszont a benne kattogó fogaskerekek mind tökéletesen körvonalazzák az északi mitológia epikus zárószámát, ahol bizony rengetegen meghalnak, ami alapesetben szomorú, társasjátékos nyelven ráádásul veszteséget is jelent, de ne feledjük: ebben a játékban a dicsőségért küzdünk, és adott esetben, megfelelő kártyákkal a kezünkben lehet, hogy éppen az a legjobb, ha a mi csapatunkból hullanak el a legtöbben.

Ez a fajta kaotikus jelleg eleinte talán zavaró lehet azoknak, akik mondjuk a Korokon át kiegyensúlyozottságát és tervezhetőségét kedvelik, de a Blood Rage esetében furcsa is lenne folyton a bennünk rejlő stratégára hallgatni, amikor viking mitológia legepikusabb pillanatait éljük meg. És éppen az benne az igazán király, hogy a káosz nem teljesen kontrollálatlan, ráadásul egy-egy akciónkkal hatalmasat tudunk fordítani a dolgok állásán.

Az ügyesen kevert mechanizmusok mellett pedig mindenképp szót kell ejtenünk a művészeti erényekről is. Adrian Smith (aki egyébként nem az Iron Maiden gitárosa) illusztrációira nehéz szavakat találni, szinte tökéletesen elkapta a Ragnarök hangulatát. A különböző klánok illusztrációi, az istenek, szörnyek és egyéb mitológiai lények külleme annyira menő módon lett viking, hogy a puszta látványuktól gyorsabban nő az ember szakálla (még a nőké is).

Verdikt

A Blood Rage egy picit olyan, mintha egy heavy metal album átalakult volna egy társasjátékká. Pörgős, epikus, szépen építkezik, majd kiteljesedik, hogy aztán újra elkezdd játszani. Ez a fajta zabolátlanság azonban nem feltétlenül jön be mindenkinek, de aki szereti a könnyedebb és gyors lefolyású játékokat, csípi az északi mitológiát és az ellenségei koponyáiból issza a mézsört, annak a Blood Rage kötelező élmény.

A Blood Rage magyar nyelvű változata már előrendelhető a Delta Vision webshopjában!

A cikkben látható képekért köszönet Zehetmayer Gábornak, a figurákat pedig Halász-Szabó Dániel festette.