Naqala mesebeli szultánságban fejetlenség uralkodik: a szultán halott, a vezírek, a vének, a kereskedők, az építészek és az orgyilkosok törzsei szétszóródtak. Ez nem maradhat így, feladatunk tehát, hogy rendet teremtve a törzseket egyesítsük, és ily módon befolyást szerezve újra elhozzuk a békét a szultánság életébe. Ehhez azonban szükségünk lesz a titokzatos dzsinnek segítségére is, akiknek nem egyszerű elnyerni a kegyeit.

Mindig kitüntetett figyelem kíséri, ha a Days of Wonder (Ticket to Ride, Quadropolis, Shadows over Camelot, Small World stb.) új társasjátékkal jelentkezik, ugyanis a játékai külső megjelenésére különösen nagy figyelmet fordító kiadónál ez évente általában csak egyszer történik meg. Tovább fűti a várakozást, ha olyan nevet sikerül leigazolni a játékhoz, mint a francia Bruno Cathala (7 Csoda: Párbaj, Shadows over Camelot, Mr. Jack stb.). Nem az idei év az első, amikor szerencsésen állnak a csillagok, ugyanis hamarosan érkezik a japán-kínai mitológiához nyúló Yamatai (ami elég várós darabnak ígérkezik), de most a majd’ három éves Five Tribes-t fogjuk bemutatni. Hogy miért? Mert nagyszerű játék, és hiba lenne nem írnunk róla e blog hasábjain!

Orientalista absztrakció

Ha Days of Wonder, akkor gyönyörű és minőségi alkatrészekre lehet számítani, nincs ez másképp a Five Tribes esetében sem: a színes doboztetőt leemelve ésszerű és praktikus dobozbelső fogad (még arra is figyeltek, hogy a kinyomókartonokat az inzert alá téve borulásmentessé váljon a doboz). A játék szó szerint megvesz kilóra, elköltött forintjainkért kapunk játéktáblát helyettesítő lapkákat (ez fogja a szultánságot jelképezni), egy kisebb és egy nagyobb pakli kártyát (dzsinnek és áruk), karton pénzérméket, két kisebb “táblát” a licitáláshoz, egy húzózsákot, egy vaskos pontozófüzetet, illetve rengeteg színes fa figurát, melyeknek nagy része az öt törzs tagjait hivatott jelképezni, de az oázisok és falvak jelöléséhez, illetve a játékosok licitálásához és területfoglalásához is kapunk fából készült jelölőket.

Az illusztrációk kellően színesek és szemet kápráztatóak, de magukon viselik az Instanbul-kritikánkban is megénekelt orientalista jegyeket. Amint látni fogjuk, a Five Tribes egy alapvetően absztrakt taktikai játék, de a körítés mégis megteremti az “ezeregyéjszakás” hangulatot, ami elég sokat dob a játékélményen.

A játék egyébiránt nyelvfüggetlen, de a jelölések elsőre nem feltétlen egyértelműek. Szerencsére létezik magyar szabály- és segédletfordítás is (ez utóbbi a JEM 2014. novemberi számának végén található).

A játékot 2-4 fő játszhatja, egy parti 60-90 perc körül szokott alakulni, az előkészületek pedig nem túl bonyolultak. A szultánság lapkáit véletlenszerűen lehelyezzük, majd a húzózsákból minden lapkára 3-3 törzstagot kell helyezni. Értelemszerűen a dzsinnek és áruk pakliját külön-külön meg kell keverni, majd előbbiből három, utóbbiból kilenc kártyát sorban felfedünk. Minden játékos kap 50 pénzt és a színének megfelelő tevéket és licitjelölőket.

Előkészületek után

A körsorrend minden esetben licit útján dől el (az első licitsorrend véletlenszerűen sorsolódik), tehát aki több pénzt áldoz egy kör elején, hamarabb jöhet, ami ebben a játékban életbevágó fontossággal bír.

A körünk két fő fázisból áll. Először is lépnünk kell, ami jelen esetben annyit takar, hogy kiválasztunk egy lapkát, ahonnan felvesszük az összes törzstagot, majd lapkánkként haladva egy-egy figurát “lepottyantunk”. A lényeg, hogy az utolsó lapkán legalább egy azonos törzsbe tartozó figura legyen, mint a kezünkben lévő. Ekkor fel kell vennünk az összes olyan színű bábut a lapkáról, mint amilyen a kezünkben is maradt, ezek pedig visszakerülnek a húzózsákba (néhány kivételtől eltekintve). Ha ily módon sikerült az utolsó törzstagot is levenni egy lapkáról, akkor uralmunk alá hajthatjuk azt (ezt a tevénk lerakásával jelezzük), így hozva a rá nyomtatott értéktől függően pontot a játék végén. Ez a játékmechanika sokaknak ismerős lehet: az egyik legősibb játék, a mankala alapötlete lett felhasználva (nem véletlen hívják a játékbéli szultánságot sem Naqalának).

Igen ám, de ezután a második fázisban két akciólehetőségünk is van, és itt van az a bizonyos lámpás elásva!

Egyrészt minden törzsnek más-más képessége van, tehát a levett bábuk színétől és számától függ, hogy milyen lehetőségeink vannak:

• A sárga vezírek gyűjthetők, és 1-1 pontot érnek a játék végén, illetve plusz 10 győzelmi pont jár minden ellenfélért, akinek kevesebb vezíre van, mint neked
• A fehér vének szintén gyűjthetők, és 2-2 pontot érnek, de nem ezért fontosak: őket feláldozva lesz lehetőségünk dzsinneket megidézni (illetve néhány dzsinn erejének a kihasználásához is szükségünk lesz rájuk).
• A kék építészek pénzt (és egyben pontot) hozhatnak a konyhánkra: mielőtt visszakerülnének a húzózsákba, számukat meg kell szoroznunk a közvetlen környéken található kék színnel jelölt lapkák számával. Értelemszerűen ennyi pénz üti a markunkat.
• A zöld kereskedők számától függően magunkhoz vehetjük a piacon található portékákat. Ezek gyűjtögetése rendkívül fontos, ugyanis minél többféle különböző árunk van, annál többet érhet egy-egy sorozatunk a játék végén (ha nagyon megszorolunk, játék közben is el lehet őket adni). Az áruk értéke ritkaságukból adódik, tehát ha egy kis arany vagy elefántcsont van a megszerezhető portékák közt, nem árt minél hamarabb lecsapni rá! A piacon vásárolhatunk egyébként rabszolgát fakírt is, melyekre szintén a dzsinnek megidézésénél és/vagy használásánál lehet szükségünk.
• A piros orgyilkosok egyrészt az ellenfelek vezíreit és véneit vonhatják ki végleg a forgalomból, de sokkal érdekesebb képességük, hogy általuk a lapkákról is levehetünk figurákat (minél több orgyilkosunk van, annál messzebb lévő helyen gyilkolászhatunk). Ha az áldozat egyben az utolsó figura az adott helyszínen, akkor ugyanúgy megszerezhetjük azt, mintha sima lépés útján vettük volna fel az utolsó törzstagot onnan.

Ha végrehajtottuk a törzs akcióját, utána az adott lapka akciója következik:

• Oázis és falu esetén kötelezően le kell tennünk egy pálmafát vagy palotát. Ezek plusz pontot érnek a lapka tulajodosának a játék végén.
• A kis és nagy piacon adott összeg befizetése után válogathatunk a piacon még elérhető áruk közül.
• A szent helyeken lehetőségünk van dzsinnek megidézésére. Ehhez vagy két vént vagy egy vént és egy rabszolgát/fakírt kell feláldoznunk. Ha ezt megtettük, akkor vagy választhatunk a három felfedett dzsinn közül, de akár vakon is húzhatunk a dzsinnek paklijából. Ezek az ősi szellemek szintén pontot érnek a játék végén, de fontosabb, hogy mindegyik valamilyen speciális tulajdonsággal rendelkezik, amelyek közt van passzív és külön aktiválható is.

Sokat érő birtokba vett falu és oázis

Ha mindenki lépett, gyors takarítás következik (ekkor töltjük fel a piac és dzsinn kártyasorait a paklikból), majd jöhet a licitálás és az újabb kör. A játék addig tart, amíg valakinek el nem fogy az összes tevéje, vagy nem lehet már több szabályos lépést végrehajtani. Naqala új ura értelemszerűen a legtöbb pénzt/pontot gyűjtő játékos lesz.

Agraba dabra

A Days of Wonder játékai általában a családi kategóriába szoktak esni, a Five Tribes azonban ennél jóval komplexebb darab.

Egyrészt rengeteg módon lehet pontot szerezni, ami a könnyedebb játékokhoz szokott közönségnél elsőre lehet, hogy kicsit nehezen követhető.

Másrészt a játék elején számtalan lépési lehetőségünk van, és több szempontot is mérlegelnünk kell, mielőtt eldöntjük, hogy melyiket is választjuk. Egyszerre kell figyelnünk, hogy a figurák leejtésével hogyan rendezzük át a játékteret, hiszen az egyes lapkákon lévő törzstagok száma elég rendesen korlátozza, hogy a későbbiek során onnan indulva milyen helyeket érhetünk el. Szintén szem előtt kell tartanunk, hogy ahova érkezünk, milyen színű figurákat vehetünk fel, meg tudjuk-e szerezni az adott lapkát, illetve hogy a helyszín milyen akciót tesz lehetővé. Ha ez nem lenne elég, akkor a piacon felbukkanó áruk, és az elérhető dzsinnek is felértékelhetnek egy-egy lépést, és az sem mindegy, hogy a lépésünk után milyen lehetőségeket nyitunk meg ellenfeleink előtt. Persze minél közelebb van a játék vége, és fogyatkoznak a lapkákon lévő színes figurák, úgy szűkülnek be, és értékelődnek fel az egyes lehetőségek, ez pedig igazán kiélezett versennyé teszi a játék második felét (ekkor szokott általában mindenki mélyebben a zsebébe nyúlni a kör eleji licitnél).

A fentiek miatt tehát előre tervezni nem nagyon lehet, emiatt pedig

a játék erősen a taktikai jellegű.

Nem érdemes tehát rögtön az elején eldönteni, hogy miből fogunk sok pontot szerezni, inkább folyamatosan alkalmazkodnunk kell a fennálló helyzethez. Szerencsére a rendelkezésünkre álló pénzösszeg a játék végéig titkos marad, így legfeljebb csak megérzéseink lehetnek, hogy ki hogyan áll pontosan, így nem ritkák a komoly meglepetések sem a végső értékelésnél.

Vigyázz, mit kívánsz Naqala dzsinnjeitől!

A Five Tribes fentebbi erényei jelenthetik azonban a legnagyobb hátrányát is: a gyorsan változó játéktér folyamatos újratervezést igényel, ami az arra hajlamosak esetében drasztikus holtidő-emelkedéshez (azaz egymásra váráshoz) vezethet. Személyes tapasztalat, hogy a játék legelején éppen ezért nem érdemes túl sokat tökölni, mert szinte megjósolhatatlan, hogy milyen irányt fog venni a parti. A játék második felében már sokkal könnyebb átlátni a helyzetet, és meghozni a számunkra helyes döntést, azonban ezeknek már nagyobb súlya is van.

Fontos külön kitérni a kétfős játékmódra is, ugyanis a licitálós darabok nem nagyon szoktak ezzel a játékosszámmal igazán jól működni. Általában. Itt azonban két fővel egy körben mindenki két lépésért száll licitbe, ami további taktikai lehetőségeket nyit meg, hiszen egymás után akár négyszer is tudunk lépni, ami ebben a játékban komoly fegyvertény lehet. Ehhez természetesen több licitbábu és teve is jár, azonban sajnálatos módon a doboz csak két színhez tartalmazza a szükséges plusz alkatrészeket.

Összefoglalás

A Five Tribes zajos sikert aratott, ami a szemet kápráztató kinézet mellett valószínűleg annak is köszönhető, hogy a játékot tervező Bruno Cathala úgy tudott összefűzni több nem túl bonyolult játékelemet (mankala, különböző módokon történő gyűjtögetés, megszerezhető speciális képességek), hogy a végeredmény mégis egy összetett, sokrétű, szinte végtelen újrajátszhatóságot eredményező egyedi taktikai játék legyen. Éppen ezért volt hatalmas meglepetés, amikor a Spiel des Jahres döntőzsűrije nem hogy nem választotta meg a Five Tribes-t az év összetett játékának 2015-ben, de még csak nem is jelölte vagy ajánlotta azt. Az idő valószínűleg ezt nem fogja igazolni, ugyanis mai napig az egyik legnépszerűbb társasjátékról van szó, jelenleg a BoardGameGeek előkelő 45. helyét foglalja el.

A játék tehát - ha még nem hangsúlyoztam volna elégszer - gyönyörű, kellően összetett és változatos, mégsem túl bonyolult, és meglepően jól működik minden játékosszámmal. Ha nem félünk, hogy a játékosok túlzottan képesek befagyasztani a partit egy-egy döntés meghozatala előtt, és nem bánjuk, ha egy egy-másfél órás játék inkább az azonnali döntések meghozataláról, nem pedig a hosszú előre tervezésről szól, mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, könnyen a társaság kedvencévé válhat!