A 7 Csodát zseniális játéknak tartjuk. Van azonban egy egészen aprócska hibája: a doboz szerint ugyan két fővel is játszható, de az ezt lehetővé tevő játékmód finoman szólva is csak véleményesen működik jól. Szerencsére ezt a kiadó is beláthatta, így az eredeti játékot megálmodó Antoine Bauza és napjaink másik francia társasjáték-szupersztárja, Bruno Cathala közös munkájának gyümölcsként a 2015-ben megjelent 7 Csoda: Párbaj, mely jelenleg az egyik legnépszerűbb kétfős társasjáték a piacon. Vajon a nyomába ér a nagy nevű elődnek, és rászolgál a sikerre? (Spoiler alert: mi az hogy!)

A 7 Csodát már viszonylag nagy gyűjteménnyel rendelkező gémerként kaptuk nászajándékba (pont a kétfős mód felemássága miatt nem került előbb beszerzésre), és hatalmas sikert aratott a baráti társaságunkban: egy balatoni sátrazós nyaralás alkalmával pár nap alatt 40-50 partit sikerült belerakni a dobozba. Nem sokkal később jelentették be, hogy érkezik a kétfős változat is a 2015-ös esseni Spiel-re, így nem is volt kérdés, hogy azonnal lecsapunk-e rá. Nem kellett csalódnunk.

Felvenni a kesztyűt

A 7 Csoda: Párbaj a 7 Csoda alapjain nyugvó, különálló (tehát annak nem kiegészítője!), csak és kizárólag két fő által játszható, rövid (~30 perc) kártyatabló építő játék.

Ha egymás mellé tesszük a klasszikus és a kétszemélyes 7 Csoda játékok dobozait, szembetűnő a méretbeli különbség, de ne hagyjuk magunkat becsapni: a nagy testvérhez képest ez a darab is relatíve helyigényes, hiába az értelemszerűen kevesebb komponens és a kisebb kártyaméret. A minőségre viszont most sem lehet panasz, a dobozbelső rendezett, mindennek megvan a helye, a kartonok és kártyák anyaghasználata is rendben van, az illusztrációk pedig továbbra is fantasztikusak (ismét Miguel Coimbra keze munkáját kell dícsérnünk), ráadásul nincs az eredeti 7 Csodából újrahasznosított grafika sem. Az ikonrendszer ellenben ismerős lehet, ami egyben azt is jelenti, hogy a játék ebben az esetben is teljesen nyelvfüggetlen (habár a kártyák és egyes jelölők itt is kaptak hangulatfestésként nevet). 

A játék célja 7 Csoda veteránok számára ismerős lehet: miénk legyen a legsikeresebb ókori városállam. Ezt azonban immáron nem csak pontok gyűjtögetésével lehet elérni, hanem katonai vagy tudományos úton akár idő előtt is győzelmet arathatunk ellenfelünk felett.

A játékmenet szintén nagyon hasonló a nagynevű elődéhez. Három korszakon keresztül kell kártyákat válogatni, és azokat céljainknak megfelelően felhasználni, tehát:

• Megépíthetjük és a tablónkra helyezhetjük őket, ha van kellő nyersanyagunk és/vagy pénzünk (itt is vásárolhatunk, azonban nem egymásnak, hanem a banknak fizetünk!), vagy a későbbi korok során rendelkezünk az adott létesítmény előfeltételével (ezúttal ezt nem feliratok, hanem ikonok jelzik)
• Eldobhatjuk őket pénzért.
• Csodát építhetünk velük. Itt azonban nem egy csoda három szintjéről van szó, hanem játékosonként négy különbözőről, melyeket az első kör előtt választhatunk ki. Megépíteni a nyolcból azonban (a játék nevéhez hűen) csak hetet lehet!

A kártyák típusai szintén megegyeznek a 7 Csodában lévőkkel, azonban a legtöbb esetben kissé másképp működnek, mint ahogy azt eddig esetleg megszokhattuk:

• A barna és szürke kártyák ezúttal is nyersanyagokat és kézműves termékeket adnak.
• A kék kártyák továbbra is győzelmi pontokat érnek a játék végén.
• A sárga kártyák itt is a pénzszerzésben segítenek: egyrészt a képességeik útján, másrészt minél több van belőlük a tablónkon, annál több pénzt kapunk, ha a kiválasztott kártyát eldobjuk.
• A lila céhkártyák szintén valamilyen speciális szempont alapján pontot érnek a játék végén (de általában csak akkor, ha az adott szempont szerint túlszárnyaljuk a másikat).
• A piros kártyák a háborúhoz szükségesek, ez azonban teljesen új értelmet nyer a Párbajban. Itt egy kötélhúzás-szerű versengésről van szó, amit az erre a célra szolgáló táblán vívunk a pajzsfigura léptetésével. Lépni mindig a kártyákon lévő pajzsok száma szerint lehet, ez pedig három dolog miatt is rendkívül hasznos: anyagi kárt okozhatunk a másiknak, győzelmi pontot érhet pozíciónk a játék végén, illetve ha elérjük a tábla túlsó végét, azonnali győzelmet arathatunk.
• A zöld kártyákon lévő tudomány-szimbólumok gyűjtögetése két dolog miatt fontos. Egyrészt két azonos jelet a tablónkra letéve fejlődés-jelölőket kaphatunk, amik nagyon hasznos előnyökhöz juttathatnak. Másrészt ha a lehetséges hét szimbólumból hatot megszerzünk, - a katonai győzelemhez hasonlóan - azonnal megnyerhetjük a játékot.

Van azonban egy nagy csavar: ezúttal nem a kártyák körbeadogatásán alapul a játékmenet, hanem felváltva, egy koronként más alakú, közös piramisból választjuk azokat.

Igen, a 7 Csoda: Párbaj az eredeti játék pont azon elemétől szabadult meg, ami azt forradalmian sikeressé tette.

Az I. kor piramisa

A dolog pikantériája, hogy a piramisban lévő kártyák szintenként felváltva előkészítéskor fel, illetve le vannak fordítva, és kezdetben csak a legalsó sor kártyái közül választhatunk. A kártyák a piramisban fedik is egymást, és csak akkor válnak választhatóvá (illetve a lefordítottak egyáltalán láthatóvá), ha a lentebbi szintekről már semmi sem takarja őket. Egy kor akkor ér véget, ha a piramis elfogyott, ekkor a soron következő kor szerinti alakzatba kell az új paklit felpakolni. Ha nincs katonai vagy tudományos győzelem a játék a harmadik kor végéig tart, és az nyer, aki a legtöbb pontot szerezte.

Kettesben jobb?

Hihetetlen, de igen! Rettenetesen bátor döntés volt pont a körbeadogatós alapelvet (és ezzel együtt a párhuzamos cselekvést is) kikukázni a játékból, a helyette kitalált piramisból történő válogatás pedig azon kívül, hogy a maga aranyos módján még témába is vág, ha lehet még izgalmasabbá teszi a Párbajt. Ugyanis végig nagyon résen kell lennünk, hogy melyik kártyát választjuk, nem csak annak tartalma, hanem a piramisban elfoglalta helyzete miatt is. Végig több lépéssel előre kell gondolkodni, mert könnyen lehet, hogy olyan kártyához nyitunk utat a másiknak, amit semmiképp sem szeretnénk (kiváltképp igaz ez a katonai és tudományos kártyákra).

Persze, a lefordított sorok visznek valamennyi szerencsét is a dologba (sőt, minden kor paklijából mindig kimarad három-három kártya, ezzel is növelve a változatosságot), de még így is sokkal jobban kontroll alatt lehet tartani a dolgokat, mint az eredeti játékban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy sokkal több információ áll a rendelkezésünkre (amit könnyebb is nyomon követni), másrészt pedig több csoda is lehetőséget nyújt arra, hogy a megépítésük után újra mi következzünk, így lehetőségünk van a kártyaválasztás sorrendjén csavarni egyet, ami sokszor a győzelem kulcsát is jelentheti.

Az új győzelmi feltételek szintén üdítően hatnak a játékmenetre. Emiatt is folyamatosan figyelni kell, nehogy a másik túl közel kerüljön akár a katonai, akár a tudományos győzelemhez, mert egy idő után ezek szinte megakadályozhatatlanná válnak. Persze a játék általában pontozásos győzelemmel zárul, de a saját tablónk a építése itt is épp olyan élvezetes, mint a klasszikus 7 Csodában.

A tudományos győzelem egyáltalán nem lehetetlen!

Ha fel lehet róni bármi negatívumot is a játéknak, akkor azt az előkészületek közt kell keresni. Ahhoz képest, hogy játékidőben rövid darabról van szó, kissé körülményes az öt pakli kártyát (három korszak, céhek, csodák) külön-külön kevergetni, kivenni belőlük a nem kellő lapokat, a céhlapokat hozzákeverni a harmadik korszakhoz, majd a fejlődés-jelölőket szintén megkeverni, aztán még a piramist is felpakolni. Nem kell azért maratoni hosszúságú előkészületekre gondolni, de 5-10 percet simán el lehet szórakozni a doboz kibontásától számolva a játék elkezdéséig, ami egy fél órás darabnál érzésem szerint kicsit sok. Akkor is, ha a játékélmény bőven kárpótol ezért.

Vélemény

A 7 Csodát imádtuk, a Párbaj pedig nem hogy meg tudta ugrani a lécet, hanem valamivel magasabbra is helyezte azt. Nem csak egy elfogadható változatot sikerült készíteni a népszerű előd alapján, hanem az egyik - ha nem a - legjobb rövid kétszemélyes játékkal is gazdagodott általa a társasjáték-világ (aki nem hiszi, az járjon utána a BGG toplistán!).

Ha tehát tetszett a 7 Csoda, és gyakran van lehetőség kettesben játszani, akkor ez a játék mindenképp tuti vétel. Ha nem annyira jött be a klasszikus játék, akkor is megér egy próbát, mert a Párbaj egy átláthatóbb, valamivel kevésbé szerencsén múló darab. Ha pedig még sosem “hétcsodáztál”, de szeretnél egy gyors, pörgős, végig izgalmas és feszült kétszemélyes játékot, akkor jó eséllyel hamar kedvenceddé fog válni az Antoine Bauza és Bruno Cathala nevével fémjelzett 7 Csoda: Párbaj.

A képek az angol kiadásról készültek, de a játék azóta megjelent magyar nyelven is a Gémklub gondozásában.