Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Vágyom nálad lenni bitangul | Istanbul társasjáték-kritika
Az egzotikus kelet és a modern társasjátékok találkozásának egyik legelegánsabb példája.

snapseed_4.jpg

Rüdiger Dorn 2014-ben megjelent játéka, az Istanbul nem véletlenül gyűjtött be egy rakás díjat, köztük az év gémerjátéka címet. Pörgős játékmenete, elegáns mechanikája és gyönyörű vizualitása egy kegyetlenül élvezetes játékban testesül meg, ami nemrégiben magyarul is megjelent a Piatnik kiadó jóvoltából. Ennek örömére mi is megidéztük a konyhaasztalon Isztambul bazárnegyedét, hogy kereskedjünk, gyűjtsük a pénzt és a rubinokat, valamint hogy mi legyünk a török főváros legvagyonosabb kofái.

Ki lakik ott keleten?

Ha megnézzük a modern társasjátékok elmúlt 10-15 éves termését, akkor azt láthatjuk, hogy a számunkra egzotikus kelet világa mintha kiapadhatatlan ihletforrása lenne a játékfejlesztőknek. Rengeteg kiváló játék dolgozik keleti ízekkel, ami egyrészt jó, hiszen az egyiptomi birodalom, Mezopotámia, az ókori Kína, a feudális Japán vagy éppen az arab kultúra nem pusztán játékos szempontból izgalmas téma, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy ez keletieskedő mértéktelenség könnyedén átcsaphat közhelyes unalomba, valamint felületes giccsességbe.

A társasos orientalizmus néhány kiváló példája

Éppen ezért talán joggal voltak fenntartásaim az Istanbullal kapcsolatban, hiszen tematikus oldalról nézve a jól bejáratott - és valljuk be, kissé unalmas - orientalista sémákat követi a játék, ám abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy társasjátékos rovatvezetőnk, a nagyszerű Krallekralle hiperhatékonyan képes eloszlatni minden nagypapásan maradi berögződésem, ezért ajánlásra elvállaltam a játék tesztelését és a kritika megírását. És milyen jól tettem.

"Friss gyümölcsöt tessék, olcsó a kelme!"

Az Istanbul egy 2-5 fő számára hegesztett, már-már pofátlanul egyszerű játék, amelyben a játékosok egy-egy kereskedő szerepét töltik be, hogy oldalukon lelkes segítőikkel a város bazárnegyedét körbejárva jól megtöltsék talicskáikat értékes portékákkal, nevezetesen gyümölccsel, textiliával és ékszerrel. A cél persze nem egyszerűen a nyersanyagok mérhetetlen felhalmozása, hanem azok okos felhasználása, illetve áruba bocsátása, hiszen az elsődleges feladatunk az lesz, hogy elsőként szerezzük meg a győzelemhez szükséges 5 méregdrága rubint, amelyekért bizony rendesen körbe kell járnunk a bazárnegyedet.

istanbul_tarsasjatek.jpg

Maga a bazárnegyed egy 16 lapkából álló, gyönyörű illusztrációkkal ellátott moduláris játéktér, ami már önmagában is figyelemfelkeltő látvány, hiszen a szó szoros értelmében nem táblás játékkal van dolgunk. A lapkás megoldás azonban nem pusztán vizualitásában egyedi, hiszen a moduláris jellegnek köszönhetően játékonként eltérő módon is összerakhatjuk Isztambult, amely nagyban növeli az élmény szavatosságát, illetve ennek köszönhetően más és más nehézségi szintek szerint játszhatunk. Az összeállításra vonatkozóan a szabályzat egyébként tesz ajánlásokat, az első játékokra azonban mindenképp érdemes a kezdő konfigurációt alkalmazni.

Folyton két lépésre a gazdagságtól  

Miután lapkáinkból összeállítottuk Isztambult, a játékosok magukhoz is vehetik talicskáikat, amelyeken könnyedén számontarthatják begyűjtött nyersanyagaikat, majd felkerülhetnek a játékosokat és segédeiket reprezentáló, toronyba rendezett színes fakorongok a kezdéshez. A játékosok kapnak még némi pénzt az induláshoz, valamint egy-egy akciókártyát is, amelyekkel egy kicsit megkavarhatják a pályán zajló dolgokat. Innentől válik igazán izgalmassá a helyzet, hiszen az Istanbulban a játékosok saját körükben

maximum két lépést tehetnek.

Elsőre ez rendkívül szigorú korlátnak tűnik, viszont épp emiatt válik baromi élvezetessé és pörgőssé a játék. Körünk folyamán megtesszük a kívánt lépést, lerakunk egy színünknek megfelelő segédet a célállomáson, végrehajtjuk a megfelelő akciót, és kész, már jöhet is a következő játékos. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan jönnek egymás után a körök, alig van időnk szusszanni, de a játék versenyjellegéhez jól is illik ez dinamizmus. Persze nem árt figyelni, hogy merrefelé és hogyan barangolunk: amennyiben elfogynak alólunk a segédeink, már nem hajthatjuk végre az adott lapkához tartozó akciót, illetve ha olyan helyre lépünk, ahol az egyik vetélytársunk van, akkor 2 lírát kell perkálnunk neki ahhoz, hogy mi is végrehajthassuk a helyi akciót. Bizony, az üzlet néha kegyetlen…

istanbul_tarsasjatek_10.jpg

Szerencsére nem csak vetélytársainkkal futhatunk össze a játéktéren. Találkozhatunk egy jó fej csempésszel, akitől nyersanyagokat szerezhetünk, és ott van a kormányzó is, akitől akciókártyákat kaphatunk. Ők mindig más és más helyszínen tűnnek fel, amit kockadobások segítségével határozunk meg. Ez is egy jópofa dolog, ami rengeteg változatosságot ad a játéknak, és egy kicsit segít is abban, hogy eligazodjunk a bazárvilágban.

“Meg akarsz engem sérteni?”

A bazárnegyed fő helyszínein elsősorban talicskánkat tölthetjük meg, illetve értékesíthetjük a megszerzett árucikkeket, ám vannak olyan különleges helyek is, amelyek meglátogatása szintén erősen javallott minden valamire való kereskedőnek. Ott van például a rendőrség, ahol egy szerencsétlen rokonunk raboskodik. A család fekete báránya rendkívül hasznos ember, ha kiszabadítjuk, elküldhetjük bárhová, hogy végrehajtsa az adott lapkának megfelelő akciót. Szegény azonban nem sokáig ízlelheti a szabadságot, ugyanis ha bármelyik riválisunk összefut vele, azon nyomban vissza is küldheti őt a börtönbe.

Aztán érdemes megemlíteni a bognárt is, aki némi pénzért cserébe egy új elemet ad a talicskánkhoz, ezzel növelve annak kapacitását. Őt is érdemes gyakran látogatni, hiszen amennyiben kimaxoljuk kocsink tárkapacitását, egy rubin lesz a jutalmunk.  

istanbul_tarsasjatek_9.jpg

Meg kell említenünk a mecseteket is, ahol olyan fejlesztéseket vásárolhatunk, amelyek a játék végéig nálunk maradnak, és ezzel jelentős előnyökre tehetünk szert. Már csak azért is érdemes erre odafigyelni, mert a mecsetekben is szerezhetünk rubinokat, amennyiben az adott lapka mindkét fejlesztését meg tudjuk vásárolni. Ez elsőre könnyű falatnak tűnik, ám a fejlesztések egyre drágábbak és drágábbak lesznek, ha előttünk vásárolnak ellenfeleink, ezért nem árt itt is sietni.

Néha betérhetünk a teaházba is, ahol a szerencsénket tehetjük próbára. Amennyiben a kockák pörgése nekünk kedvez, meglehetősen sok pénzt szerezhetünk itt, ám csak akkor, ha dobásunk értéke annyi vagy több, mint amennyit a művelet előtt bejelentünk. Amennyiben sikerrel járunk, annyi lírát kapunk, amennyi a tippünk volt. Érdemes is egyébként sok pénzt felhalmozni, hiszen amellett, hogy a végelszámolásnál is lehet szerepe a nálunk lévő összegnek, vásárolnunk is kell kell a játék során kocsielemeket, valamint rubinokat, tehát nem tehetjük meg, hogy pénztelenül lófrálunk a városban. A rubinok ráadásul a mecsetben szerezhető fejlesztésekhez hasonlóan egyre drágábbak lesznek, így ha nem lépünk időben, meglehetősen rossz feltételek mellett kell vásárolhatunk…

"Öröm volt veled üzletelni!"

Remegő kézzel merem csak leírni, de a helyzet az, hogy

az Istanbul az egyik legelegánsabb társasjáték, amivel valaha játszottam.

Egyszerű és intuitív, könnyen tanítható, de kellően mély ahhoz, hogy hosszú hetekre lekösse a játékosokat. A játékmechanika önmagában is példaértékű, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy a szabályfüzet is jól van szerkesztve, illetve a csomag tartalmaz egy kis segédletet minden játékos számára, amelyen az összes fontos információ ott szerepel. A moduláris tábla pedig kellő szavatosságot biztosít ahhoz, hogy a játék ne válljon unalmassá, és hogy folyton új kihívások elé állítsa a wannabe kereskedőket.

istanbul_tarsasjatek_4.jpg

Az Istanbul vizuális szempontból is nagyon magas szintet képvisel, mind a lapkák, mind a játékelemek gyönyörűek, ráadásul a művészeti részlegnek (nevezetesen Andreas Reschnek és Hans-Georg Schneidernek) sikerült mindenféle giccs vagy kínos manír nélkül elcsípni azt a keleti hangulatot, amit ma olyannyira túltolnak a társasjátékok világában.

Itt egyébként érdemes megjegyezni egy furcsaságot is: ha végignézzük az illusztrációkat, észrevehetjük, hogy

egyetlen nő sem szerepel a képeken.

De tényleg! Jó, nem egy eget rengető hiba, de azért mégiscsak kellemetlen.

Verdikt

A 2016-os év nagyon erős volt a magyar társasos megjelenések szempontjából. Gondoljunk csak a Korokon átra, vagy a nemrégiben megjelent EladLakra. Ebben a mezőnyben is példaértékű játék az Istanbul, amely kezdő és tapasztalt játékosok számára is képes tartalmas élményt kínálni. Egyszerűen túl jó játék ahhoz, hogy ne tegyél vele egy próbát.

A társasjátékot a Piatnik bocsátotta rendelkezésünkre, ám ez a cikkíró véleményét egyáltalán nem befolyásolta.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr8111914907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása