Amikor anno megpillantottam a Dishonored első trailerét, ami alatt a „Drunken Whaler” gyerekdal kísérteties dallama csellengett, borsózott tőle a bőröm. A kép, a hang, az atmoszféra olyan elegye pörgött a képkockákon, amit a Bisohock első része óta nem láttam játék esetében. Már korábban tudtam, hogy a játék az utolérhetetlen, eredeti Thief széria szellemi örököseként tetszeleg, de csak ebben a pillanatban ismertem fel, hogy akár még fel is nőhet ...
Utolsó kommentek