Nem túlzás azt állítani, hogy napjaink egyik legfelkapottabb csoportos szórakozási formája a szabadulószobázás: elég csak arra gondolni, hogy Budapest belvárosában lassan nem lehet úgy végigsétálni egy utcán, hogy ne botoljon az ember egy ilyen jeles intézménybe. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy mint oly sok más játékműfaj, ez is hatással van a társasjátékokra, ugyanis egyre több, a szabadulós játékok hangulatát megidéző doboz jelenik meg a szakboltok polcain is. Ezúttal az idén Kennerspiel des Jahres díjjal is jutalmazott Exit: A játék egyik kalandja, a magyarul is kapható A fáraó sírkamrája járt nálunk.

Inka és Markus Brand nevével már találkozhattatok blogunk hasábjain, hiszen ők jegyzik a szintén Kennerspiel-nyertes Village című társasjátékot is, melyről nemrég kritikát is írtunk. Ugyan a falusi életet feldolgozó összetett gazdálkodós játék nem lopta be magát különösebben a szívünkbe, a szerzőpáros szabadulószobás próbálkozásába izgatottan vetettük bele magunkat. Spoilermentes kritikánk következik.

Pince helyett papírdoboz

Az Exit: A játék több külön kapható, egymástól teljesen független kalandból álló, kooperatív játékcsalád, amit a szabadulószobák logikai fejtörői ihlettek. Egy doboz egyszer játszható, és nagyjából 1-2 órás szórakozást nyújt. A sorozat első három tagja már magyarul is kapható (név szerint: Az elhagyott kunyhó, A titkos labor és az általunk is tesztelt A fáraó sírkamrája), a többi kaland egyelőre csak német és/vagy angol nyelven elérhető (jellemzően külföldi forrásból). Habár a kalandok és a logikai fejtörők játékonként teljesen eltérőek, a játékrendszer nagyjából azonos alapokon nyugszik. Ez utóbbit igyekszem bemutatni spoilerek nélkül.

A játék egy kis méretű dobozban érkezik, mely egy dekóder-tárcsát, egy szabály-, illetve egy kalandfüzetet, három pakli kártyát (feladat-, megoldás- és segítségpakli), valamint kalandonként eltérő egyéb elemet/elemeket tartalmazhat. Ezeken kívül nem árt, ha van papír és ceruza/toll elérhető közelségben, ugyanis jó eséllyel ezekre is szükség lesz a játék során.

Doboz és tartalom

Az előkészületek nem túl bonyolultak – lévén nincs túl sok játékelem –, gyakorlatilag a paklik megfelelő módon történő szétválogatásáról van szó. Nagyon fontos, hogy a betűkkel jelölt feladatkártyák és a számokkal jelölt megoldáskártyák paklijait nem szabad megkeverni, a segítségkártyákat pedig szimbólumonként kell különválogatnunk.

A játékmenet természetesen nagyon hasonlít az igazi szabadulószobákéhoz: a szabályfüzet felvezeti a történetet, majd egymásra épülő rejtélyeket megoldva kell kikecmeregnünk szorult helyzetünkből. Ehhez elengedhetetlen lesz a kalandfüzet használata: egyrészt szükségünk lesz rá a kódfejtéshez, másrészt bizonyos feladatok megoldásához a füzet maga is kellék, harmadrészt ez fogja megmondani, hogy melyik feladatkártyát kell először megoldanunk a pakliból.

A feladatkártyák tartalmazzák magukat a megoldandó rejtélyeket és a megoldásukhoz szükséges információkat. Minden rejtélyt egy adott szimbólum jelöl, a megoldásához pedig a dekóder-tárcsán kell a szimbólumhoz a megfelelő hármas kombinációt „kitekernünk”. Minden kombináció egy megoldáskártya sorszámára fog utalni, amit ki kell keresni a másik, úgynevezett megoldás-pakliból. Az így húzott kártya vagy rögtön közli, ha tévedtünk, vagy „megkérdezi”, hogy épp „hol” járunk a kalandban, majd ennek megfelelően egy újabb kártya húzására utasít. Ha sikeresek voltunk, akkor újabb megoldandó rejtély(eke)t kapunk (az utolsó feladat esetén megnyerjük a játékot), ha nem, akkor valamiféle „hibaüzenettel” találkozunk. Ezt egészen addig csináljuk, amíg meg nem oldjuk sorban az összes rejtélyt.

Tárcsa és kártyák

Szerencsére megrekedni nem igazán lehet, ugyanis ha nagyon elakadnánk egy adott fejtörővel, akkor lehetőség van a hozzá tartozó segítségkártyákat is használni. Ily módon tehát konkrétan nem lehet elveszíteni a játékot, viszont a felhasznált segítségek száma nagyban befolyásolja a játék végi értékelést.

A kaland tehát addig tart, amíg meg nem oldjuk az utolsó rejtélyt is. Ezután jön egy gyors értékelés, ami során 1-10 csillagot érhetünk el: minél kevesebb idő alatt, minél kevesebb segítséget használtunk, annál kedvezőbb pontszámot kapunk.

Háziasított szabadulószoba

A játék működése leírva talán túl profánnak vagy egyszerűnek tűnhet, ennek pedig egyetlen oka van: tényleg az. De ez a társasjátékok többségével szemben itt egyáltalán nem baj, ugyanis ebben esetben

nem a játékot működtető mechanikák, hanem a megoldandó feladatok felelősek a játékélményért.

Ezt pedig a maga módján kifejezetten ötletes rendszer abszolút ki is szolgálja.

Na de hogy milyenek a feladatok? Ahogy ígértem nem megyek bele spoilerekbe, úgyhogy csak nagy vonalakban írok néhány gondolatot.

A rejtélyek nagy része kifejezetten kreatív és változatos, némelyik egészen pofátlan módon képes meglepetést okozni.

Szerencsére a nehézségi szinttel sincs probléma: a feladatok közt akadnak könnyebbek és nehezebbek, ezek pedig jól eltalált ütemben vannak adagolva, úgy biztosítva ezzel a sikerélményt, hogy azért elég kihívást is érezzünk a játék során (itt jegyzem meg, nem szégyen néha-néha segítségkártyáért nyúlni!).

Így tehát szerintem az Exit

abszolút képes szabadulószobás élményt nyújtani,

teszi mindezt néhány kártyával és egy tekerhető tárcsával, ami már önmagában is bravúros.

Persze fontos azért nem elfelejteni, hogy a műfajnak megvannak a maga korlátai, főleg ha a „valódi” szabadulós játékokhoz hasonlítjuk. Egyrészt az első három kaland hivatalosan ugyan 1-6 fő számára ajánlja a játékot (tehát akár egyedül is neki lehet vágni, ha valakinek arra van gusztusa), de én nem igazán játszanám ezt a féle játékot négynél több emberrel (a későbbi, magyarul egyelőre még nem kapható kalandok is már csak 1-4 főt tüntetnek fel a dobozon). Ennek az az elsődleges oka, hogy a rejtélyek elég lineáris módon épülnek egymásra, nem volt jellemző, hogy a játékalkalom során két vagy három felé „szakadjon” a társaság, általában egy fejtörőn dolgozott az egész csapat. Így pedig négynél több ember bevonása problémás, szinte garantált, hogy az ötödik és/vagy hatodik ember már unatkozni fog.

Nagyon fontos kiemelni, hogy az Exit – az úgynevezett legacy játékok (pl.: Pandemic Legacy) nagy többségéhez hasonlóan –

egyszer használatos.

Ez egyrészt magától értetődő, hiszen miután már ismerjük a rejtélyeket nincs túl sok értelme újrajátszani egy-egy kalandot, de ezen felül is elég sok feladat megkívánja, hogy „roncsoljuk” az alkatrészeket (írni rájuk, tépni őket stb.), ami miatt még csak tovább sem lehet értékesíteni a játékot. Elvileg. Ugyanis ha valaki hajlandó időt és energiát áldozni bizonyos tartozékok fénymásolására és egyéb trükkökre, megóvhatja a játékot eredeti állapotában, így akár tovább is adhatja azt a másodlagos piacon.

Kalandfüzet spoilerek nélkül ;)

Vevőt pedig biztosan fog találni rá, hiszen nagyon népszerű játékról van szó, ami részben annak is betudható, hogy idén az Exit hozta el az egyik legfontosabb díjat, a gémerjátékoknak járó Kennerspiel des Jahres-t.

A német zsűri idei döntését két szempontból is nagyon furcsának találom, annak ellenére, hogy jó játékról van szó. Az egyik, hogy ez egy bőven családi játék, társasjáték-szüzek számára is befogadató bonyolultsággal, ilyen módon szerintem inkább a hagyományos Spiel jelöltek között lett volna a helye. A másik, hogy ennek ellenére megverte A Mars Terraformálását, ami egyértelműen a gémervilág egyik kedvence, méghozzá nem érdemtelenül (kritikánkat erre találod).

Verdikt

A fentiek után a legkézenfekvőbb kérdés talán az, hogy megéri-e egy-egy Exit kalandba (de itt akár bármilyen más szabadulószobás társasjátékra is gondolhatunk) belevágni, ha az ember mehetne igazi szabadulószobába is? Nézőpont kérdése, de szerintem alapvetően igen.

Kétségtelen, hogy a klasszikus szabadulós játékok kézzel foghatóságát és hangulatát szinte lehetetlen egy tekerhető tárcsával, egy füzettel és néhány kártyával teljes mértékben visszaadni, de ettől még szerintem a szabadulószobás társasjátékoknak van létjogosultságuk nyilvánvaló korlátjaik (lásd: játékosszám, ügyességi feladatok hiánya stb.) ellenére is.

Ha csak az Exitet nézzük, bátran ki lehet jelenteni, hogy a feladatok simán felveszik a versenyt akár a jobb szabadulószobákkal is, nem mellesleg mindezt töredékáron. Persze, igaz, hogy a doboz „egyszerjátszós”, de ha arra gondolunk, hogy fejenként kb. egy ezresért (a játék 4000 Ft körül kapható) bárhol bármikor nekivághatunk „szabadulószobázni”, nem annyira fájó a tudat, hogy ez egy játék után a doboz legfeljebb csak polcdísznek lesz jó (kivéve, ha sikerül ügyeskedni az alkatrészekkel).

Összességében tehát ha szereted a műfajt, vagy csak szeretnéd kipróbálni, milyen típusú feladatokat kell egy „igazi” szabadulós játék során megoldani, akkor mindenképp érdemes valamelyik Exit kalanddal próbát tenni. Ha viszont hidegen hagy, vagy egyáltalán nem kedveled ezt a típusú szórakozást, akkor ez a játék sem fogja megváltoztatni a véleményedet.

A játékot a Piatnik Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.