A Virágoskert és én először a 2016-os Társasjátékok ünnepén találkoztunk. Rögtön kiszúrtam a tömegben, félszegen rámosolyogtam, majd kerülgettük egymást egy darabig. Hol én voltam elfoglalt, hol ő volt éppen játékban, de végülis sort kerítettünk a közös játékra.

Őszintén bevallom, kissé tartottam tőle, hiszen Patchwork nevű testvérével sem volt a felhőtlen a kapcsolatom. Amíg fél füllel hallgattam a játékostársaim szabályértelmezését addig Ekrivennel macskás wargamet játszottunk a komponensekkel. Meglepően jól kidolgoztuk a szabályokat pár perc alatt, és elkezdtem attól tartani, hogy a bugyuta cicaharcunk szórakoztatóbb, mint a társasjáték maga.

Szerencsére tévedtem.

Kertészkedem, tehát vagyok

A Virágoskert sztorija témája elég egyszerű: a játék során virágágyásokat kell beültetnie a játékosoknak úgy, hogy minél több pontot kapjanak érte. A pontokat az ültetőtáblán kell vezetni a kék (üvegbúra) és a narancssárga (cserép) kockák segítségével.

Minden játékos kap két virágágyást, a győzelmet hozó cserepek és üvegbúrák erre vannak rányomtatva, a feladat pedig az, hogy minél gyorsabban beültessék virágokkal az ágyást úgy, hogy a lehető legkevesebb búrát és cserepet takarjanak le velük. Illetve a táblára letehető plusz virágcserép/búra is.

A virágokat a központi kertészetből vehetik el a játékosok, és úgy ahogy azt Uwe Rosenbergtőltől már megszokhattuk tetrisz-szerűen kell a virágágyásba beillesztenünk úgy, hogy az ne lógjon túl és ne takarjon le már meglévő virágokat. Egy ágyás akkor kerül kiértékelésre, amikor egy talpalatnyi üres hely sincs már rajta. Ekkor kell lelépni az ültetőtáblán a pontokat, ezután pedig egy új üres ágyást vesz maga elé a játékos, a leszedett virágokat keverve a kerti ösvényhez illeszti.

Virágokból takarót?

A Virágoskert 1-4 fő részére kínál szórakozást – a témától eltekintve ez a legfőbb különbség közte és a Patchwork között. Közel sem ennyire szembetűnő különbség az idő szerepe a játékban. Amíg a Patchworkben az idő egyfajta nyersanyagként szolgál (mennyi időt kell beáldozzak a győzelmi pontokért), addig a Virágoskertben az idő stabil – a játékosok a Kertész segítségével követik, hogy mennyi idejük van az utolsó körig. A Patchworkben az előre tervezést jelentősen megnehezíti az idővel való gazdálkodást, de a Virágoskertben játékosszámtól függően előre látható, hogy mikor melyik sorból választhatjuk meg a lerakható lapkákat. Az idő a Virágoskertben is fontos szerepet tölt be, minél gyorsabban és pontosabban kell beültetnünk az ágyásokat, így érdemes a minél nagyobb területet lefedő lapkákat hajtani. Ám ha nincs megfelelő lapka, akkor választhatjuk az egy terület foglaló virágcserepet – ezzel egy pontot nyerünk, de megadjuk az esélyt a többieknek, hogy elhúzzanak.

Ám vannak olyan helyzetek, ahol taktikai szempontból megéri hirtelen befejezni az ágyás(oka)t. A választott viráglapkát a két ágyásunk közül bármelyikbe letehetjük és a macskák segítségével egyszerre mind a két ágyásunkat befejezhetjük. Ekkor az ültetőtáblán van esélyünk némi máguskodásra, bónuszhoz juthatunk vagy épp a nagy hajrával célba érhetünk. Érdemes tehát résen lenni, mert az első két beérkezőnek 2 illetve 1 győzelmi pont jár a kaptártokennel.

A macskák egyébként ugyanúgy egy területet fednek le, mint a virágcserepek, csak épp pontot nem adnak (De hát mit is vártunk tőlük?).

A Virágoskert szabályai maguktól értetődőek – bár mindet fejben kell tartani, mert a játékostáblákon, illetve a főtáblán sincs segédlet.

Hatalmas előnye, hogy 2,3,4 fővel is igazán élvezetes, az egyjátékos mód pedig egyszerűen arról szól, amiről az egyszerű mobilos játékok -32 kör alatt döntsd meg a saját mindenkori rekordodat.

A Virágoskert az a típusú játék, ahol mindenki (sz)építgeti a saját kertjét, a többiekkel való interakció kimerül az átsandításokba, amikor azt csekkoljuk, hogy hol tart a másik. Esetlegesen ha pont van lehetőségünk elvenni azt a darabot, amire látványosan fáj a foga és nekünk is jó, megtehetjük, de ilyen elég ritkán adódik.

Kettesben a kertben

És akkor a kérdés, ami minden jóravaló játékost izgat: megvegyem-e a Virágoskertet, ha már a polcomon csücsül a Patchwork?

Ha csak és kizárólag ketten játszanátok vele, akkor ne. A Patchwork két játékosra lett kitalálva, ez meg is látszik rajta. A társadat hátráltathatod, kockázatot vállalhatsz, kivárhatsz, gyúrhatsz a tökéletes játékmódra, hisz magadnak osztod be az idődet. Nem mellesleg kb. 30 perc egy parti. A Virágoskertben az a sok plusz kissé sallangnak tűnik két fővel, nem véletlenül.

Ha több fős absztakt játékot keresel – akkor naná, megférnek egymás mellett. A Virágoskertben jóval több a lehetőség, mint a Patchworkben. Kevésbé kiszúrós, gyorsabban pörög. Három fővel a legtaktikusabb, néggyel könnyed versenyszerű szórakozás.

Ha olyan játékot keresel, ami gyerekkel is élvezetes, akkor jó választás. Gyakorlatilag bármeddig könnyíthetitek a játékot mindenféle háziszabállyal, de a szabályfüzet is ad pár tippet. Színes, kedves, nagy élmény rakosgatni – és a gyerekek imádják, ha a felnőttek társasával játszhatnak.

Uwe Rosenberg nem igazán tud hibázni, ezt a Virágoskert is bebizonyította. A minőségi belbecs mellé szép külcsín társul. Vidéki, buja virágoskerthez híven a játék komponensei színesek, enyhe vintage hangulatot árasztanak, ami a szemnek különösen kellemes. A virágok gyönyörűek, a macskák cukik, a három dimenziós talicska tologatása a kerti ösvényen megalapozza a játék hangulatát.

A magyar kiadás a játék javított verzióját tartalmazza, minden szépséghiba és megalkuvás nélkül – de én a bénácska esseni kiadáson se húztam igazán fel magam.

Verdikt

A Virágoskert az, aminek első pillantásra tűnik: egy több fős, nagyon szép és szagos Patchwork, nagyobb tervezhetőséggel, és új dizájnnal, de ez teljesen rendben van így.

Egy családra szabható tetrisz alapokon nyugvó játék, ami mellé gyermekkel, nagyszülőkkel, barátokkal is el lehet tölteni bő egy órát.

Akinek nem tetszett a Patchwork, annak nagy eséllyel ez sem nyeri el a szívét.

A játékot a Compaya-tól kaptuk tesztelésre.