Manapság ha valaki megemlíti a Ubisoft nevét, már nem az jut eszünkbe, hogy micsoda fergetegesen jó játékokat szállít a közösségnek. Sokkal inkább az, hogy “Nocsak, jön még egy értékelhetetlen Assassin’s Creed rész? Netán egy újabb bőrt rántanak le a játékmenetileg fejlődésre képtelen Far Cry-szériáról?” Ebben a megítélésben nem segített a tavaly megjelent Division sem, igaz az induláskor megesett arconesés után a fiúk nagyon szépen felhúzták az 1.4-es javításra a szituációt. Ami azt illeti, még a season pass is kimondottan jó lett. No de ne szaporítsuk tovább a szót, nézzük, 2017-ben sikerül-e nekik visszanyerni a közönség szeretetét egy teljesen új címmel.

Bárcsak egyszerű lenne a válasz, és mondhatnám, hogy “Igen, a For Honor az a játék, amire mindig is vágytál, hibák nélküli, tökéletes megoldásokkal, szép grafikával, frankón optimalizálva, személyre szabva!” Vegyük végig, hogy is van ez.

1. Ez az a játék, amire mindig is vágytál?

Nos, valahol igen. A For Honor legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengesége is. A játék maga egy 3D-s környezetbe helyezett, kosztümös harcrendszer. Ez előre vetíti azt, hogy mint a legtöbb verekedős játékban, mint pl. a Mortal Kombat vagy a Tekken, itt is az egyes játékosok tehetsége és gyakorlata a mérvadó. Minden alapja a Ubisoft saját, “The Art of Battle” névre keresztelt rendszere. Minden karakternek alapból három alapállása van, melyekbe helyezkedve automatikusan hárítható az ellenfelünk ugyanazon irányból indított támadása. Van még az eszköztárunkban egy grab, vagy ahogy itt hívják, guardbreak, dodge, könnyű és nehéz támadás, illetve egy revenge mód, amit aktiválva dühös, világító karakterünk armor-t és sebzés, illetve guard bónuszokat kaphat. Ez eddig nem hangzik túl bonyolultnak.

Viszont itt jön be a harci játékokból ismert kombórendszer. Ugyanis minden karakter rendelkezik saját, a fent említett eszközök keverékeit használó kombókkal. Ezeket pedig ismernünk kell, ha sikert akarunk elérni magasabb szinteken is. Mind a magunkét, mind ellenfeleinkét. Én speciel a Wardenemmel repestem az örömtől, amikor megtanultam megfelelően használni a LightAttack - Shoulderbash - LightAttack - Shoulderbash - LightAttack - HeavyAttack gyöngyszemet, és meglepődött ellenfelemről pár pillanat alatt ledaráltam életének minimum felét.

A fent említetteken kívül, amennyiben nem az 1v1, vagy a 2v2 módot játsszuk, mindenki rendelkezik egy 4 szintes, szintenként 3 skillből egyet választható aktív, illetve passzív képességlistával. Ezeket pedig vegyük figyelembe úgy, hogy a játék jelenleg 12 karaktert tartalmaz, nem kell tehát attól tartanunk, hogy felületes megoldásokba botlunk.

Szerencsére gyakorlási lehetőségünk bőven akad, mielőtt élesben indulunk neki a harcnak. Van három fajta gyakorló mód, állítható nehézségű gépi ellenfelek elleni harc, illetve a többjátékos mód is rendelkezik Player vs AI opcióval. Ezek ellenére a legjobb tanulópálya az 1v1 párbaj, illetve a 2v2. Én miután a zárt bétában egyedül nyomultam még, a nyíltan kipróbálható hétvégére már csatlakozott hozzám egy barátom is, akivel kezdetben végigpróbálgattuk a karaktereket, majd végül mindketten letettük voksunkat a Warden mellett. Itt említeném meg, hogy miért is olyan fontos ez. A játékban nem a felhasználó kapja a tapasztalatot, hanem az egyes karakterek, akikkel játszol. Ennek a pozitív oldala, hogy mindig láthatod, ellenfeled milyen gyakorlott az adott karakterrel, hátránya viszont, hogy amikor megkapod magad ellen a 4-es szintű ellenséget, aki esetleg egy másik karakterével már akkor is profi volt, amikor te még csak kicsengetted a játék árát, feltehetőleg túrót ken a szádra és leeszi róla, miközben te semmit sem tudsz csinálni.

Fontos még tudni, hogy a játék rendelkezik még 3 játékmóddal az eddig említetteken kívül. Az egyik a Dominion. Ez egy területfoglalós móka, három kijelölt ponttal. Az A és C pont mindig szélre esik, ahol a játékosok egymással küzdhetnek a terep előnyeit - árkokat, magaslatokat, tüskefalakat - kihasználva, illetve a B pont, ahol a hőseinknél jóval kisebb katonák - más játékokban minionok - küzdenek. Itt úgy jutunk sikerre, ha addig nyomjuk a sort, aprítva a könnyedén porba hulló gyalogokat, amíg az egész hadszíntéren nem marad ellenség. Van még az Elimination mód, ami a 2v2 alapjaira épülő 4v4 küzdelem. Egymásnak futtok, győztök vagy vesztetek, majd anyázzátok az ellenfelet, aki tisztességtelenül belerondít az 1v1-be, hogy jól megpulykázzon minket igazságtalanul. Az utolsó és egyben szerintem leggyengébb játékmód a Skirmish. Itt egyébként hatalmas felháborodásra ad okot, hogy az Elimination és Skirmish mód közös helyről indítható, s sokszor hiába jelöljük be, melyiket szeretnénk játszani, előfordul, hogy Skirmisht kapunk.

Ez pedig azért rossz, mert a skirmish egy pontalapú gyilkolászás, ami az első halál után arról szól, hogy a nagyobb létszámban maradt csapat lerohanja a másikat, körbeállják és irgalmatlanul megcipőzik. Ez persze az első pár halál után borzalmasan idegesítő élmény. Javaslom elkerülni ezt a módot, illetve ha valaki ezt szereti, a meccs után mindig kérdezze meg a többieket, szeretnének-e skirmishelni, és ne ész nélkül szavazzon rá.

Ha viszont szereted a skill alapú kompetitív játékokat, és nem riadsz meg a sorozatos vereségektől és megpróbáltatásoktól, illetve úgy érzed, közelharcra készen születtél a monitor elé, ez kimondottan a te játékod lehet. Ellenkező esetben mindenképp ki fog készíteni párszor, hogy van aki jobban ismeri a karaktereket nálad és simán elkeni a szádat. A játékmódok kimondottan szórakoztatóak, főleg a 2v2 mód, pláne ha mindenki tisztességes. Sajnos a skirmish mód egy nem átgondolt, agyatlan időrablás.

2. Hibák nélküli, tökéletes megoldások?

Nos, sajnos nem. Nem mondhatom, hogy hemzsegnek a bugok, de nem egyszer találkoztam olyan megoldásokkal, amelyek láttán erősen felcsúszott a szemöldököm, s nem értettem, mi a métely történik. Például ilyen a Shugoki védhetetlen nehéz támadása. Ugyanis ha a hatalmas japán úgy támad, hogy miközben a harci módban van, és megindítja a nehéz támadást bármelyik oldalról, közben kilép a lockolt harci módból - ahol látszik a védekezési és támadási irány - nos, ez esetben a támadása védhetetlen. Sőt, jól időzítve ebben az esetben hiába támad csak egyet, két találatnyi sebesülés repül egyből. Ez egy átlagos karakter életének minimum 80%-át jelenti. Jó móka a túloldalán lenni, csak mégsem. Szerencsére már szóltak az első javítás érkezéséről, ami remélhetőleg tartalmazza ennek a kiküszöbölését is a valkűr erősítése mellett.

A tökéletes megoldásokról pedig annyit említenék meg, hogy a játékhoz nincsenek dedikált ubisoftos szerverek, hanem közetlen P2P (peer to peer) kapcsolatot használ. Ez pedig együtt jár a játék megakasztásával a játékosok ki és belépésekor, a teljes session elvesztésével, amennyiben a játék gazdája kilép. Bár úgy érzem, a megjelenés óta, gyaníthatóan a több játékos miatt ez nem akkora probléma mint a bétában, egyszerűen idegesítő. Nem egyszer jutott eszembe, hogy miért ne menjek inkább Overwatchozni, ahol nem vagyok kitéve ilyen problémáknak. Ezen felül sokszor szétdobja a csoportot, nem enged csatlakozni barátokhoz, mégpedig minden említett indok nélkül. Amik még zavaróak szerintem, bár ezek apróságok inkább, hogy nem nézhetjük meg társaink bannerjét, karakterét, felhasználóját, nem böngészhetjük a menüt játék keresése közben.

Nem, a For Honor nem hibák nélküli, és a peer to peer megoldás sem tökéletes, de inkább apró szúrások ezek, mint egy védhetetlen shugoki heavy attack. Az első patch már úton van, a készítők is érezték ezt feltehetőleg, de szerencsére

messze nem beszélhetünk egy akkora botlásról, mint annak idején a Division esetében.

3. Szép grafika, frankón optimalizálva?

Ami azt illeti, a For Honor grafikája, mozgáskultúrája tökéletesen kifogástalan napjaink mércéjéhez viszonyítva, bár elájulni senki sem fog tőle. És hogy a konzolos verziók mellett ehhez milyen vas is kell? Én személy szerint a következő gépen futtatom probléma nélkül a lehető legmagasabb beállításokon: 16GB DDR4, i5-6500, GTX970. A cimborám pedig low-medium grafikán játszik ugyancsak problémák nélkül azon a laptopján, amire indításkor a játék azt mondta, nem éri el a legalacsonyabb követelményeket. Ő ezt tudja: Gforce GT 750M, i5-4200, 6GB DDR3. Egyébként a játékhoz szükséges legalacsonyabb konfiguráció hivatalosan bejelentve: i3-550, 4 GB RAM, GTX660.

Meglepő módon az időjárás látványos, szép, a szakadó eső még fellendített kardunkról is szétfröccsen. A ruháink nem lebbennek természetellenesen, és a küzdelem animációi is teljesen rendben vannak. A színvilág az egyetlen amit még szoknom kell, de gyanítom, a fejlesztők direkt döntöttek a fakó, szürkésebb árnyalatok mellett.

Nincs panasz, de feltehetőleg nem a For Honort fogják nevezni az év legszebb játéka díjra.

4. Személyre szabva?

Igen. Mind a 12 hős hatalmas palettával rendelkezik a színek, minták, tetoválások és apróbb kiegészítők terén. Természetesen az alap felszerelések nem módosíthatók, hiszen a hősök erre vannak kitalálva, de sisakunk, mellvértünk, váll- és karvértünk, illetve fegyverünk markolata, keresztvasa, pengéje, nyele, a tőrök, pajzsok mind változtathatóak és fejleszthetőek. Ennek köszönhetően mindenki olyan vásári bizsus majmot díszíthet magának, amilyet csak szeretne. És ott vannak még az effektek a sima álldogáláshoz, emótokhoz, kivégzésekhez is.

Igen, van fekete bőrű viking is, senki sem lesz elhanyagolva.

5. Ami még kimaradt

Van story mód. Realisticen játszottam, gyakorlásnak jó is volt, bár párszor rendesen meggyaláztak a botok. Na igen, a botok. Arra biztosan nem lesz panasz, hogy nem kihívás ellenük a játék. A legerősebb bot még a profik száját is képes elkenni. Mindent véd, mindent lát, mindent hall.

A játék nyersanyaga az acél, aránylag jó mennyiségben szerezhető, úgyhogy senkinek sem lehet életbe vágó a valós pénz költése. Rengeteg jó kozmetikai dolog és tárgy vásárolható belőlük.
A Faction Warról még pár szó. Ez szimbolizálja a játékosok választott frakciójának sikerességét. Az állapotát 6 óránként frissítik, és ilyenkor a térképen jól látható, ki hogyan áll. A fejlesztők azt ígérték, 10 hét lesz egy season, és az első három season végén 2-2 új karakter, és meg nem határozott számú új anyag, térkép, egyéb finomság érkezik majd, lesz tehát tartalom rendesen.

Verdikt

A For Honor egy meglepően jó játék, hatalmas kihívással és potenciállal, skill alapú fejlődéssel. A kezdeti félelmekkel ellentétben nem pay to win, hisz a gearstatok növelésével más statokból veszítünk, és ez egyébként is kikapcsolható még a 4v4 játékokban is, 1v1 és 2v2 esetén pedig nem számítanak. Jól néz ki, gyengébb gépeken is elfut, a karakterek nagyjából balanszosak. A community nagy része meglepően jófej és együttműködő. Nem egyszer volt, hogy 1v1 során aki legyőzött, tanácsokat adott, és velem maradt egy játékban, hogy segítsen fejlődni.

-mrTade