Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Escape from Colditz társasjáték | fogolydilemma a II. világháborúban
A játék, ahol az asztaltól is megszöktem volna.

 dsc_0249.JPG

Amikor én választok játékot, alapvetően nagyon ritkán nyúlok mellé. Most nem arra gondolok, amikor megtetszik valami, kipróbálom, de később kiderül, hogy nem is annyira az én ízlésvilágom. Inkább arról, hogy amikor olyan szinten csalódást okoz a játék, hogy legszívesebben odamennék a tervezőhöz és megkérdezném:

Ezt most mégis miért kellett?

Spolier: Így jártam az Escape from Colditz című játékkal, amit tavaly hoztam Essenből. Persze csakis magamat okolhatom, hiszen én néztem rá a dobozra, nekem tetszett meg a grafika. Nem olvastam el a játékszabályt, hanem csak odamentem és elvettem a dobozt, azzal a kellemes érzéssel karöltve, ami hirtelenjében azt mondatta velem, hogy ez de jóóóó! Okolhatnám még az esseni nyüzsgést, hiszen alig 4 napja van az embernek arra, hogy az 1000(!) új megjelenést valamilyen formában, legalább felületesen végigpásztázza, és gyors véleményt alkosson róla: érdekel - nem érdekel.

colditz_hero.jpg

Igen hangulatosra sikerült a játék borítója 

Meg kell hagyni, az Escape from Colditz ügyes trükkökkel próbál a potenciális játékosok/vásárlók figyelmébe kerülni. Egyrészt a megszokottól eltérő (sokkal nagyobb) doboz, illetve a tényleg gyönyörű design, és itt nem csak a külső/belső grafikai elemekre gondolok, hanem ahogy ez az alkotás csomagolva van. Be kell vallanom, engem már a doboz küllemével levettek a lábamról. Dobozméret ide vagy oda, felesleges levegőszállítás: nem érdekes, de ahogy ez a doboz kinéz, amint kinyitja az ember...

Nézzétek meg a képeket:

Fontos megemlíteni - és ez csak emel a minőségen - hogy a játék története valós eseményeket dolgoz fel: a brit hadifoglyokat a II. világháború során Colditz-be vitték, pontosabban az ottani fogolytáborba. A brit vezérkar erre azt találta ki, hogy az átlagos ellátmány közé egy elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő társasjátékot is beilleszt, amely nem az unaloműzést, hanem a foglyok szökését hivatott segíteni. A dobozban a fabábuk és kockák között bizony lapult iránytű, térkép, elsősegély készlet is, amelyek segítségével végül tényleg sikerült jópár fogolynak a szökést megvalósítani.

Pat Reid őrnagy a brit hadsereg tisztjeként raboskodott a colditzi kastélyban a háború alatt és egyike azon keveseknek, akik sikerrel megszöktek a börtönből. Két könyvet is írt az ottani élményeiről. Brian Degas producer kezei alatt valósult meg a brit tv-sorozat, amely szintén Reid őrnagy történetét dolgozza fel. Kettejük közös munkásságának az eredménye a társasjáték első változata, amelyet az Osprey Publishing kiadó dolgozott át és adta ki újra 2016 őszén.

Nézzük, miről szól a játék a szökésen kívül. 2-6 játékos ülhet le hozzá az asztalhoz, amelyből egy mindig az SS, illetve Wehrmacht katonákat irányítja, a többiek pedig a szökni próbáló különböző nációk katonáit. Míg a németek feladata a katonák (kis fabábuk) börtönben tartása, addig a foglyok dolga, hogy a megfelelő felszerelések összeszedésével a kijelölt pontokon keresztül elmeneküljenek a kastélyból. Az alap mechanizmust a kockadobások adják, amelyet csak és kizárólag mozgásra fordíthatunk. Két kockával dobunk és mint a régi “létrák és kígyók” vagy “Ki nevet a végén?” játékban a pontértéket eloszthatjuk a bábuink között. Amennyiben duplát dobtunk, újradobhatunk (maximum háromszor lehet duplázni). Micsoda taktikai mélységek…

dsc_0248.JPG

A játékosok egymás után következnek és dobnak/mozognak. A németeket irányító játékos persze megpróbálja elkapni a szökevényeket azzal, hogy arra a mezőre áll, ahol egy fogoly bábu van. Ez a bábu ekkor bekerül a fogdába, és csak akkor szabadulhat ki, ha a tulajdonosa két azonosat dobott a kockával. Szóval a játékosok lépegetnek ide-oda, meglátogatnak egy-két termet, ahol felszereléskártyákat szereznek meg, amik a különböző menekülési útvonalakhoz kellenek. Mindenki készülget, a játékosok össze is beszélhetnek, de a végén csak egy játékos nyer, aki 2 bábuját is kimenekítette, vagy nem marad több idő (X kört lejátszottunk), amivel a németek nyertek.

Persze van még egy-két akciókártya, amit játék közben szerezhetnek a játékosok (különböző a két oldalnak), de ezek csak picit zavarják meg az amúgy  teljesen monoton játékmenetet.

Mert monoton, de nagyon!

Egy kezdő játék 50, míg a haladó játék 40 kör, és nem csinálunk mást, mint két kockát dobálunk és megpróbálunk menekülni. Ez körülbelül 2-2,5 órát ölel fel.  Azt az idegességet le se szeretném írni, amikor 20 kör után végre sikerült összeszednem valami felszerelést, majd lépni mertem és megszöktem az egyik cellarácson át, volt kötelem, így le tudtam ereszkedni az emeletről és még a megszerzett drótvágóval is átvágtam magam a szögesdróton. Körülbelül 15 mező választott el a céltól, hogy egyetlen (ismétlem az első) bábumat kimenekítsem, a legközelebbi őr vagy 35 lépésre volt. De persze Murphy törvénye alapján a következő 3 körben utolért, mert háromszor dobott duplát, az én dobásaimról pedig inkább ne beszéljünk.

dsc_0246.JPG

A játék nagyon nincs kiegyensúlyozva, ugyan változik az egy játékosra eső bábuszám létszámtól függően, de ez alig segít. Szimplán 2-3 játékos esetében sokkal kevesebb foglyot kell kordában tartania a németeknek, míg 6 főnél szinte esélytelen mindenkit utolérni. Csak tekintsük azt, hogy a németek egy körben mindig csak 2 kockával gazdálkodnak, míg a foglyok létszámtól függően 2-5-ször kettő kockával. Tehát több játékos esetében tapasztalatunk alapján esélytelen a németekkel nyerni.

Van még egy dolog, amit meg kell említenem, ez pedig a fogda. Az egy dolog, hogy csak szerencsével lehet onnan kijutni (duplát dobva), nem mintha bármi más számítana a szerencsén kívül a játékban, de a fogda 3 német őrrel gond nélkül körbezárható. Így hiába jutottam ki a fogdából nem jutok tovább, hiszen elzárják az utamat. Egyetlen lehetőségem, hogy rálépjek az őr mezőjére, ezáltal visszakerülve a fogdába, majd az ugyanabban a körben második fogdából szabadult bábummal menekülök. Igen, ez pontosan annyira irreális, mint amennyire hangzik.

Verdikt

Ezt a játékot nagyon nem nekem találták ki. Túl nagy a szerencse szerepe, a játékidő eszméletlen hosszú és nagyon repetitív számomra.

A kiadó kicsit átdolgozta a több mint 40 éves eredetit, de az alapját nem bántották. A brit történelem egyik ikonikus játéka, amely biztosan sok boldog nosztalgikus perceket tud szerezni azoknak, akik az eredetivel sokat játszottak. Akiknek eddig a Monopoly & Co. volt A társasjáték, egészen új élménnyel találkozhatnak itt. A design és kivitelezés csillagos ötös, a játék és játékélmény viszont részemről hatalmas bukás.

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr7612145565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása