1857 március 12. London. A hajnali órákban az utcák még kihaltak és a köd sem szállt fel teljesen. A macskaköveken kemény cipők kopogása hallatszik, ahogy sietve szelik át a távolságot a 4-es házszámhoz. Az ismeretlen alak odalép az ajtóhoz, majd lehajol, és egy fehér borítékot csúsztat be alatta. Benne egyetlen mondattal: “Tegyen látogatást Mr. Reynaud-nál a Curzon Street 21-ben. Siessen!”

Valahogy így kezdődik az első szcenárió a London Dread játékban, amely idén jelent meg a Grey Fox Games gondozásában. Az esseni listám összeállítása során figyeltem fel rá, mivel egy viktória-kori kooperatív horror játékról van szó. Egyrészről nem sok horror játékhoz volt eddig szerencsém, másrészről egy szimultáns játékmenettel rendelkező kooperatív társasról van szó. A játékidőt is 1 órára ígérik és maximum 4 játékos tud leülni az asztal mellé, ami kis csapatunknak számára teljesen ideálisnak is bizonyult.

A játék során detektív csapatunk London utcáin próbál a sok piti bűnöző között rábukkanni a várost rettegésben tartó bűnszervezeteket irányító gonosztevőkre. Ám nem elég rájuk találni, ártalmatlanítani is kell őket. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a játékosok egy-egy karakter szerepébe bújnak, amelyek különböző képességekkel rendelkeznek. Ezek színes ábrákkal vannak jelölve, amelyek ugyan el vannak nevezve, de a rajtuk szereplő szimbólum az, amely talán jobban megjegyezhető. A város 4 kerületében (É, K, D, NY) 6-6 lefedett “dread” lap található, ezek jelképezik azokat a helyeket, ahová érdemes ellátogatni, hogy minél több információ tudjunk meg a szervezetről.

A játék első részében 12 percet kapunk, hogy felfordítsunk annyi lapot amennyit szeretnénk és megtervezzük, ki melyik helyszínre látogat milyen sorrendben. A játékosok rendelkeznek egy-egy órát jelképező kartonlappal amelyen 12 üres mezőt tölthetnek meg. Ezekbe a mezőkbe kell beleraknia minden játékosnak, hogy az adott időpontban melyik mezőn szeretne nyomozni illetve, ha másik városrészbe szeretne eljutni, akkor az utazást jelöli.

Azt még fontos megjegyezni, hogy a setup során minden kerületbe legalább egy történethelyettesítő-kártya is be lesz keverve, amelyet a játék megnyerése érdekében fel kell fordítani. Ha sikerült egyet megtalálni, a szcenárióhoz tartozó lapokból be kell helyettesíteni a legfelső plot-lapot. Szcenáriótől függően 5-6 lap áll rendelkezésre, amelyeket azon felül, hogy kötelező lesz meglátogatni, még megfelelő időben is kell megtenni.

Namármost ez a 12 perc édeskevés!

A “dread” lapokat úgy lehet megoldani, hogy megfelelő számú akciópontot kell az adott kártyán elkölteni. Minden kártya megadja, hogy mely karakterképességek számítanak akciópontnak. Általában 2-5 akciópontra van szükség egy dreadlap megoldásához és mivel egy karakter általában maximum 3 akciópontot tud egymaga szolgáltatni sokszor közös munka szükséges a sikerhez. Tehát az első 10 perc azzal telik el, hogy villámtempóban próbálja az ember megtalálni az összes szcenárió specifikus plot-lapot és próbál tervezni, ki mikor, hova megy, és hogyan tudja megoldani az adott lapot. A 10 perc után mindenki ráeszmél, hogy eddig körülbelül a negyedét sikerült lefedni a lapok közül és már csak 2 perc van hátra, amit egy rohamtempóban “tedd be azt oda, mindegy miért, jó lesz, higgy nekem!” illetve “nekem csak 3 mezőm van kitöltve, jó ez így?” elhadart mondatok követnek. A 12 perc letelik, tovább tervezni már nem lehet, ami sikerült, sikerült, ami nem, az üresen marad.

Ekkor következik a játék hosszabbik része, amikor a tervezést lényegében végre kell hajtani. Tetszőlegesen kiválasztunk egy játékost, aki szépen sorban végigmegy az órán és mindenki lehelyezi a bábuját arra a helyre, amit megjelölt a kartonján az adott időpontban. Megnézik, sikerül-e megoldani az adott lapot vagy sem (esetleg 1-2 segítséget igénybe lehet venni), majd mennek a következő időpontra. Ez a folyamat addig tart, amíg a 12 mezőt végig nem járják az órán.

Ha az első szenáriót (a bevezetőt) játszuk, akkor jöhet a végjáték, a másik három esetében ezt a folyamatot megismételjük a 2. fejezetben és csak azután következik a végjáték.

Az egyes fejezetek során össze kell számolni mennyi “dread” azaz büntetőpontot kaptunk a megoldatlan lapokért, amelyek a táblán maradtak. (nem felfordított lapok 2, a felfordított lapok 3-5 pont között számítanak)

A játék harmadik szakasza arról szól, hogy 3 kihívás során a játékosok megpróbálnak annyi dobókockát összeszedni amennyit csak tudnak. Egy kocka pozitív dobásának esélye 1:3-hoz és a büntetőpontok alapján ki kell dobni a 3 kihívás végén megfelelő számú öklöt (ez számít jó dobásnak). Ha a játék második része nem volt könnyű ez a rész még kevésbé az. A 3 kihívást minden játékosnak egyedül kell megoldani, tehát nem lehet összedolgozni ami nagyobb esélyt arra, hogy elbukjanak az egyes karakterek. Amint megvagyunk a 3 kihívással dobunk az összegyűjtött kockákkal és megnézzük elég volt-e az eredmény a főgonosz legyőzésére, kellően bátor és erős volt-e kicsiny csapatunk az ördögi erők elleni harcban.

A szabálykönyvet olvasva egész érdekesnek hatott a játékmenet, nézzük, milyen érzés volt konkrétan játszani. Először is meg kell említeni, hogy a kiadó sajnos több nyomtatási hibával adta ki a játékot. Igaz, a félrenyomott lapokat még a dobozban új, korrigált lapokkal pótolták, de a promólapok hátlapjának a színe is erősen eltérő. Így értelmetlen berakni a pakliba, mivel könnyebb felismerni hogy ez “kiegészítő” lap.

A szabálykönyv nem olyan vészes, de lehetne egyszerűbb és könnyebben érthetőbb, főleg hogy két fontos pont ki is maradt. Érdemes tehát az első játék előtt a bgg-n megtalálható FAQ-t átolvasni, amely két mondatban összefoglalja a hiányzó szabályokat.

Erősen tematikus játékról beszélünk, de sajnos a téma nem elég átütően van jelen a játék során. A 12 perc során lényegében azt nézem, melyik lapon van az a madár, ami az én karakterlapomon is megtalálható, hogy ez most kitartást vagy karizmát jelöl, senkit nem érdekel. A szcenárió lapokon van ugyan némi történethez kapcsolódó szöveg, de mivel ez semmilyen formában nem kapcsolódik ahhoz a tevékenységhez amit játék közben végzünk, csak gyorsan átfut rajta az ember, különösebben nem fogja meg az embert. De ugye ez is ízlés dolga.

Még egy negatív pontot meg kell említenem, az pedig a végjáték: lényegében egy kockadobáson dől el, hogy győzelem vagy kudarc lesz a parti vége. Persze ezt elő lehet segíteni, hogy több kockát próbálunk összeszedni (vagyis játék közben jobban teljesítettünk), de mivel minimum 1db szimbólumot ki kell dobni, így mindig van esély arra, hogy egy tökéletesen játszott játék is kudarcba fullad. Gondolom Sherlock is elcsúszhat néha egy banánhéjjon...

De!

Aki szereti az időzített szimultáns kooperatív játékokat annak ez nem fog csalódást okozni. Az a 12 perc tele van feszültséggel, izgalommal és végig nyomás alatt van az ember, mivel meg kell(ene) oldani az összes feladatot. Ha ez sikerül az nagy öröm, de még ekkor is a játék nagyobbik része előttünk van. Ha sikerül ténylegesen meg is oldani a kitűzött feladatokat és felkutatni az összes nyomot még mindig nem lehet fellélegezni, mert következik a végjáték. Ki marad benn, ki tud elég kockát összeszedni, hogyan lehet a rendelkezésre álló tárgyakból a legtöbbet kihozni? És ezek után jön még csak az utolsó dobás! Az igazi katarzis akkor tör elő, amikor az utolsó kocka is kedvezően fordul és a jó győz a rossz felett. Persze ellenkező esetben meg szépen fogjuk a dobozt, visszarakjuk a polcra és jövő héten újrapróbáljuk.

A játékhoz tartozik egy telefonos applikáció, amely nem kötelező, de nagyban növeli a játékélményt. Igaz, ehhez az angol nyelv ismerete elengedhetetlen, mivel a színészek felolvassák a történethez tartozó szöveget, ami a szabálykönyvben is megtalálható. A háttérzene kitűnően passzol, én személy szerint e nélkül már nem venném elő a London Dread-et.

Verdikt

Egy gyors, másfél óra alatt végigjátszható játékról van szó, amely mellé még kényelmesen befér egy második menet az este folyamán. A játék kooperatív, így ha valaki beszéli az angol nyelvet, könnyen le tudja fordítani az összes nyilvános információt, kártyaszöveget. A grafika nagyon jó illeszkedik (nekem kifejezetten tetszetős az a stílus), a szimbólumok könnyen érthetőek. 4 szcenárió van a dobozban, ezek tetszőlegesen újrajátszhatóak és könnyen lehet, hogy a jövőben kiegészítő is érkezik.

Ezzel szemben áll, hogy nagyon erősen szerencse függő és maximum csak 4 fővel játszható. Kevesebbel sem ajánlanám, mivel sokat veszt a játékélményből és a tervezés sem olyan érdekes. A téma nem annyira erősen van jelen, ami egy ilyen játéknál erős hátrány, de ez a telefonos applikációval azért enyhíthető.