A társasjátékozás manapság már nem unalmas, übergeek hobbinak számít, hanem belevaló, sőt igazán cool dolognak. Az asztalnál a tábla mellett ülve, roncsokból összeguberált űrhajót építhetünk, mint a Galaxis Roncsderbiben, vagy épp mitikus szörnyek oldalán szállhatunk harcba Kemet ősi földjén, sőt akár gengszterbőrbe is bújhatunk és pisztolyokkal hadonászhatunk a szajré felett, ahogy ezt egy Cash’n Guns parti során megtehetjük. Világos, hogy az izgalmasnál is vérpezsdítőbb lehetőségeket nyújt a társasjátékozás, de mi lesz azokkal, akik kimondottan rázós élményre vágynak?

Tudjátok, akiknek minden vágyuk, hogy erőműveket és nyersanyagokat vásároljanak, és ők építsék ki versenytársaikat is megelőzve a leggazdaságosabban működő elektromos hálózatot.

Várj csak… mi van?

Le lehet engedni a szemöldököket, mert nekik is terem babér a Nagyfeszültség képében.

A játék német és amerikai kiadása eddig is elérhető volt itthon a társasjáték szakboltokban Funkenschlag illetve Power Grid néven, ám idén augusztusban a Gémklub gondozásában magyarul is megjelent Nagyfeszültség néven.

Friedmann Friese Funkenschlagja (:D) szinte teljesen nyelvfüggetlen, tehát a kiadó csupán a dobozt, a játékszabályt és a segédletkártyákat fordíttatta le. A játék új borítót kapott, aminek a grafikája az eredetihez képest egy kicsit kedvesebbre sikeredett, ám így sem nevezném kimondottan tenyérmágnesnek - ellentétben pl. a Tokió Királyával.

A doboz tartalmának leggyengébb pontja az Elektrónak nevezett valuta, ami kinézetre és minőségre is kísértetiesen hasonlít a Gazdálkodj okosan!-ban lévő papírfecnikhez. Ez a játék minőségibb bankókat érdemelne, valószínűleg ez adhatott létjogosultságot a Power Grid Deluxe kiadáshoz, amiben műanyagérmék és formára vágott fa nyersanyagok és erőművek sorakoznak.

Rázzuk fel a környéket!

A Nagyfeszültségben az a cél, hogy a játék során minél nagyobb elektromos hálózatot építsünk fel, és az ezekhez tartozó erőműveinket a megfelelő nyersanyagokkal mind beizzítsuk. A játékot az nyeri, aki végső kör során a legtöbb erőművét be tudja pöccinteni.

Ahhoz, hogy mindezt megtehessük, erőműveket és nyersanyagokat kell vennünk, a játéktáblán lévő, különlegesen működő piacokról.

Az erőművekhez licit útján lehet hozzájutni, a játék során mindig nyolc erőmű látható, ám ebből csak a négy olcsóbb vásárolható meg. Ha valaki kifizet egy erőművet, akkor újabb darab kerül fel a húzópakliból és sorrend szerint elfoglalja a helyét, vagy az alsó (jövőbeni piac), vagy a felső jelenlegi piac sorban. Az aktuálisan soron következő játékos megnevez egy erőművet, és tesz rá egy ajánlatot (az ajánlatnak meg kell egyeznie az erőmű sorszámával, ez adja a kezdőárat), erre a soron következő játékos reagálhat passzal, ha nem kívánja megvenni a kikiáltott darabot, vagy tehet egy magasabb ajánlatot. Ez így folytatódik addig, amíg valaki nem ajánl egy olyan összeget (amit ki is tud fizetni), amire más már nem licitál tovább.

Egy játékos maximum három erőművet birtokolhat, ám a játék során egyre nagyobb erejű, illetve gazdaságosabb erőművek tűnnek fel, így egy idő után illik őket fejleszteni. Ekkor a már meglévő három erőműből, a legavíttabb (legalacsonyabb sorszámmal rendelkező) leesik, és a helyére az újonnan vásárolt kerül. Amennyiben a lecserélni vágyott erőművön van nyersanyag, az rákerülhet egy másik erőművünkre, ha el tudjuk azt tárolni, elképzelhető, hogy ez nem lehetséges, így a rajta lévő nyersanyag is elvész.

Fontos megjegyezni, hogy a játék során nem muszáj mindig az összes erőművet nyersanyaggal ellátni, és/vagy a hálózatát etetni vele.

A nyersanyagok (szén, olaj, szemét, urán) piaca nem licit alapúan működik mint az erőműveké, hanem valójában a “piacot” formázza meg. Szerencsére nem kell kofákkal hadakoznunk, ám elképzelhető, hogy olajért indulunk, de végül uránnal térünk haza, hiszen az érte meg jobban. A nyersanyagok piacán az válik drágává, amire nagy a kereslet, és abba éri meg beszállni, amit jelenleg a legkevesebben használnak, hiszen ez válik a legolcsóbbá.

A piacra a játékosok erős befolyással bírnak, könnyedén fel lehet nyomni egy-egy keresettebb nyersanyag árát, vagy akár be is lehet fagyasztani a piacát.

Amíg az erőművek vásárlása körsorrendnek megfelelően történik, a nyersanyag vásárlása viszont ellentétes irányban, vagyis a legutolsó helyen álló játékos tud a legkedvezőbb áron vásárolni.

A két vásárlási lehetőség egyedisége mellett a játék egyik erős és stratégiailag nagyon fontos pontja a játékosok sorrendje, illetve ennek a befolyásolása.

Az első kör során véletlenszerűen alakul a sorrend, majd a játékosok kedvező illetve kevésbé kedvező helyzete lesz a döntő. Az első helyre az a játékos kerül, aki jelenleg a legnagyobb hálózattal rendelkezik, a többiek sorrendben követik, egyenlőség esetén a legmagasabb sorszámú erőmű dönt.

Az első helyen álló licitálhat először - neki nagyjából csak ennyi előnye van, hiszen a nyersanyagpiacon, illetve a hálózatok építésében is ő válik utolsóvá. Vagyis a legutolsó játékos van a legjobb helyzetben, ha vásárlásról vagy épp hálózatépítésről van szó, sőt a licitben azt is megvárhatja, amíg a többiek jól kivásárolják magukat, majd lecsaphat egy szép modern erőműre anélkül, hogy a többiek feljebb tornáznák az árát.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bevételt a játékosok körönként a bekapcsolt erőművek által felvillanyozott városok után nyerik, vagyis, aki a végén kullog jó áron vásárolhat ugyan, de kevesebb pénzből.

Vagyis nem éri meg túl sokáig a sor végén kullogni…

A Nagyfeszültség dobozában egy kétoldalú játéktábla található egyik oldalán Németország, a másik oldalán Észak-Amerika térképével, a városokat csőrendszerek kötik össze. Ahhoz hogy a hálózatunk terjeszkedjen a városokban kell központokat kialakítani, ezeket a játékos színével megegyező házikókkal jelöljük. Minden városban három hely van: 10, 15, illetve 20 Elektróért tudjuk ezeket megvenni, ha másik városban is szeretnénk építkezni, akkor ki kell fizetnünk a jelzett díjat a csőrendszer használatáért.

Minden játékos csak egy házat telepíthet városonként, kezdetben csak a 10-es helyek kiadóak, majd szépen sorban a többi is elérhetővé válik.

Egy kör felépítése a következő:

• A játékos sorrend meghatározása
• Erőmű licit és vásárlás
• Nyersanyagvásárlás a piacról
• Építkezés
• Erőművek aktiválása
• A nyereség besöprése Elektrók formájában

Ebből következik, hogy már körönként is hosszasan előre kell tervezni, felkészülni minden eshetőségre, akár arra is, hogy bizonyos fázisok során kimaradunk, hogy a következő körben jobb helyzetbe kerülhessünk.

Például nem muszáj mindig az összes házunkat, városunkat ellátni energiával, vagy éppen nem kötelező erőművet vásárolni, ha inkább a terjeszkedésre fordítanánk a pénzt.

A játék három szakaszra osztható fel, szakaszonként különböző darabszámú nyersanyaggal töltődik a piac, illetve egyre több hely válik elérhetővé a városokban, mindeközben szépen lassan az erőművek is elavulnak, illetve megújulnak. Az egyes szakaszok hossza függ a játék dinamikájától is, emiatt nincs két ugyanolyan parti.

Ezer wattos mosoly hat főre

A Nagyfeszültség tipikusan az a játék, ami annál jobb, minél többen játsszák azt, vagyis hatan, a maximális létszámot kihasználva a legjobb. Ez a játékosszám már-már a partijáték kategóriába emeli, hasonlóan sok embert megmozgató darab még a 7Csoda, amit szénné játszott a társaságunk, ha többen szaladtunk össze. Tehát mondhatni, hogy hiánypótló darab ez a nagyobb társaságok számára, akik valami komolyabbal szeretnék múlatni az időt.

Nagy előnye, hogy amellett, hogy a gyakorlottabb játékosoknak is szórakozást nyújt, az egyszerű szabályok miatt akár a kevésbé jártasak is élvezetet lelnek benne, nagyobb gyerekekkel pedig családi játékként is megállja a helyét.

A játékidő hat fővel is átlagosnak mondható a maga két-három órájával, főleg úgy, hogy alig akad benne holtidő, hiszen nem csak érdemes, hanem szükséges figyelni, hogy a többi játékos mit vesz meg, illetve merre építkezik.

Abban az esetben, ha kevesebb mint hat fő játszik, mindig annyi szomszédos területen zajlik a játék, ahány játékos ül az asztalnál. A játék elején érdemes tisztázni, hogy mely részek esnek ki a partiból. A játék ívét a kizárt területekkel is lehet egy kissé befolyásolni, például kizárhatjuk az olyan részeket, ahol több “ingyenes” áttét van - ezzel nehezítve a játékot, vagy akár azokat is, ahol viszonylag drága a terjeszkedés - ekkor viszont megadjuk az esélyt a hirtelen elhúzásra, vagy éppen teret adunk a heves harcoknak egy-egy olcsóbb területért.

Jó hír, hogy ha a társaság ráunna a két térképre, egy-két ezer forintért lehet, hozzá új pályát venni, amik különböző országok, régiók térképeit tartalmazzák: Franciaország/Olaszország, Kína/Korea, Benelux Államok/Közép Európa, stb..

Verdikt

A Nagyfeszültség hibátlan társasjáték, az elejétől a végéig izgalomban és gondolkodásban tartja a játékosokat. A témája első pillantásra száraznak bizonyulhat, de a játék mechanikája annyira jól működik, hogy a kétkedőket két-három kör után a szó szoros értelmében felrázza.

Hatalmas erőssége az egyedi nyersanyagpiac, az erőművekre való izgalmas licitálás és a játékosok állásával változó körsorrend.

Leginkább a stratégiai vonal jellemzi, enyhe gazdálkodós felhanggal, érdemes hosszabb távra tervezgetni, de olykor szükség van az erősebb, radikális váltásokra. Minimum négy fővel ajánlott játszani, úgy érzem, két-három fős játékok közül elég sok van, ami ennél jóval többet ad.

Gyenge pontja a már említett “játékpénz”, de ez nem a játék hibája, sokkal inkább a kiadásé - bár a minőségi bankók a játék árát is feljebb nyomnák. Egyébként a maga a tábla és az erőművek grafikája is nagyon jópofa, tehát ne vessen vissza senkit a nem túl vonzó doboz és a béna Elektrók.

A játékot a Gémklubtól kaptuk tesztelésre, de ez a szerző véleményét nem befolyásolta.

-KralleKralle