Nagy remény, nagy pofára esés

Bevallom, bármennyire is voltak bakik Az Eljövendő Múlt Napjaiban, nekem alapvetően tetszett a film, és a Polgárháborúban is voltak kifejezetten élvezhető pillanatok, így viszonylag lelkesen ültem be a Marvel új kreálmányára, az Apokalipszisre, az X-men sorozat legújabb részére – bár tudtam, hogy nem lesz egy Deadpool. A nyitójelent aztán még jobban felkorbácsolta a lelkesedésemet: néhány díszletelemtől eltekintve szinte tökéletes volt, maximálisan átadta a hangulatot.

De sajnos innentől kezdve a film lejtmenetbe kapcsolt, és egészen a stáblistáig nem is változtatott ezen az irányon. Ahogy egyre múlt az idő, az Apokalipszis úgy lett egyre szarabb és szarabb - ami alatt egyszerre értem a logikai összefüggések hiányát, a karakterek folyamatos elbutulását, a forgatókönyv egyre nagyobb lyukait, és a hangulat eltűnését (az egyetlen amiben maradt a színvonal, azok az effektek, de ezzel ma már nem nagyon lehet eladni egy filmet). A végére a szépen kidolgozott karakterek motivált és okos összecsapása helyett láthattunk egy Michael Bay féle látványorgiát, amelyben sem a fizika, sem a logika nem játszik szerepet. Ráadásul itt egyetlen karakter létezik csupán a sztereotip megszólalások butácska csomagján felül, ráadásul ugyanő cselekszik egyedül hitelesen (Mystic) – ami csak azt mutatja meg, hogy lehetett volna ezt sokkal, de sokkal jobban is megcsinálni.

Ha a kicsit nagyobb képet nézzük, akkor a film értékelése csak rosszabb lesz. Bár a 80-as években játszódik, de erre alig utal valami - a 80-as évek hangulatát pedig egyetlen egy dologgal próbálja érzékeltetni: azzal, hogy nem szól semmiről. Nem próbál valami mást is bemutatni, nincs mélyebb mondanivalója, nem boncolgat még csak felszínesem sem társadalmi kérdéseket (na jó, talán az első 20 percben), csupán egy akciófilm. Ráadásul abból sem jó: az akciójelenetek a legjobb esetben is közepesek, a fizikai kontaktus minimális, és az egyes erőket sem használják épp kreatívan.

Spoiler Area

Magának a történetnek köze sincs a képregényben megfogalmazottakhoz - amivel nem lenne nagy baj, elvégre újra lehet írni pár dolgot – és egyes események nagy távlatokban is átírnak dolgokat. Ugyanakkor bizonyos karakterek motiválatlansága és cselekedeteik annyira dühítőek, hogy ha nem moziban nézzük, akkor párszor üvöltöttem volna a képernyővel.

Alapsztori: Apokalipszis felkelt, és megkeresi a négy lovasát, akiket Storm, Angyal, Psylocke és Magneto képében meg is talál. Storm behálózása a legelső, az még jól is van megcsinálva, és a karakter is megáll a lábán. Angyalról nem derül ki hogy miért nem lép le, amikor kiderül, hogy Apokalipszisék el akarják pusztítani a világot, sőt úgy egyáltalán SEMMI nem derül ki róla, csak az hogy vannak kúl szárnyai. Ja, hogy ennyi lenne a Marvel Univerzum egyik legtöbbet szerepeltetett karaktere? Kösz szépen. Psylocke-ról csak egy hajszállal derül ki több, és ő - talán még valahol esetleg – érthető is, hiszen a film szerint mindig is egy zsoldos volt, most meg jó árat kap. Magneto megpróbált normális életet élni, de megölték a feleségét és a lányát, ezért kikészült. Vagyis szétszexualizálták a lelkivilágát, ezért meg akar ölni mindenkit - megint. Nem unalmas ez már egy kicsit? És nem egy másik karakternek kellene így viselkednie… mondjuk Hulknak? Apokalipszis pedig a legrosszabb főgonosz mind közül: az egész harcban nem nagyon csinál semmit, a milliárdnyi képességéből négyet ha látunk.

Az X-meneknél sem sokkal jobb a helyzet. Nightcrawlernek csak az elszólásokból rajzolódik ki a személyisége, Plazmát meg tíz sor után kinyírják, ráadásul teljesen értelmetlenül. Kükoplsznak ez az első verziója, akit nem vernél szívesen pofán három mondat után, Sansa Stark pedig kivételesen jól játssza el Jean Grey szerepét. Quicksilver mint mindig, most is a legszuperebb mellékkarakter, a legjobb jelenetekkel - ha ő nem lenne, az egész film mehetne a kukába. A Professzort már megszokhattuk, Beast se ad sok újat, Wolverine feltűnése a film leggázabb akciójeleneteit jelenti. A show igazi sztárja viszont Mystique, aki színészi alakításban is ott van, az egész filmen keresztül logikusan viselkedik, és minden mondata mögött történet, lélek és motiváció van.

A film legjobb jelenete Mystique-hez köthető, amikor elvágja Apokalipszis torkát - bár amíg ki nem derül hogy ő volt az, a néző azt gondolhatja hogy Psylocke simán elárulta a mesterét, mert… miért is ne, elvégre nem lenne kirívó az eddigi megmagyarázatlan logikátlanságok sorában. A legrosszabb jelent pedig egyértelműen az, amikor Quicksilver nem mondja el apjának, hogy ő a fia, amikor rá akarják venni hogy harcoljon velük - elvégre világvége van, ráér még - és ezt a vele lévő Mystique se teszi meg, pedig tudja hogy Magneto azért ment át durciba, mert meghalt az „egyetlen” gyermeke. Helyette Magneto egyszer csak átáll, mert meghatotta a… tulajdonképpen mi is? Erre nem kapunk választ, mint ahogy sok másra sem.

Verdikt

Legjobb esetben is egyszer nézhető, B-kategóriás szuperhős film, kevés humorral, és még kevesebb logikával. Ha eddig követted a történetet, akkor ezt se hagyd ki, de nem vesztesz sokat, ha Quicksilver nagyjelenete után kimész a moziból.