Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Szabadítsátok ki Cthulhut! - Kickstarteren a török kultisták játéka
Felkészült a világ egy tényleg őrült lovecrafti RPG-re?


h7eoqqm.jpg

Nagyon sok víz lefolyt már a közösségi finanszírozás egyre csak duzzadó folyóján, magyarán: láttunk már mindent. Nem titkolom, hogy unott pofával ültem le a Stygian kampánya elé, és a videó első percei sajnos azt is hozták, amit vártam: közepesen erős (vagyis közepesen gyenge) humorral és rettentő erős akcentussal előadott vicceskedő kezdés fogadott, ami egy összetett, „Lovecraft műveinek valódi mélységeit és értékeit bemutató” játék kampányának esetében meglehetősen furcsa, de sokkal inkább rossz döntés…

3:25-nél jár a videó és én még mindig nem kapcsoltam ki, vagy tekertem bele, nem azért mert annyira jó lenne, csupán azért, mert 1-2 korábban látott kép a játékból még mindig bizakodásra ad okot. És halleluja…! – Jobban mondva Hastur neve legyen áldott, hogy így tettem, mert amint a srácok magukhoz térnek a delíriumból és előmásznak borzalmas díszleteik közül, végre elkezdik elmondani (jobb később, mint soha), hogy miről is van szó.

12799077_1693397404273026_599938482714925560_n.jpg

Howard Philips Lovecraft örökségén nyugvó (Figyelem! – ez nem feltétlenül egyenlő a popkultúrában elterjedt Cthulhu-mítosszal) játékokban nem dúskálunk (Jefe! Tudod Te mi az, hogy dúskálni?), egy özönvíz esetén nem tudunk belőlük bárkát építeni, talán még egy aprócska tutajt sem (maximum a macskánknak). Ahogy arra a Stygian készítői is kitérnek, ez egy hányattatott sorsú szekciója a videojáték iparnak, aminek valószínűleg egyetlen egy valódi oka van: Lovecraft műveit nem lehet videojátékra adaptálni, hisz annak lényege a pszichológiai horror gyökerestül való megragadása és kifacsarása, a megnevezhetetlen és elképzelhetetlen borzalmak megfoghatatlanságának ábrázolása, vagyis ábrázolni nem tudása. Egy történetben ugyan könnyen leírhatod hogy: „a látvány leírhatatlan volt!” vagy „egyszerűen nem volt e világi!” esetleg „amorf, körülírhatatlan ocsmányság cuppogott elő a sötét sarokból…” sőt, az emberi elme van is elég beteg hozzá, hogy megformálja, viszont egy videojátékban (vagy bármilyen vizuális műfajban) visszaadni szinte lehetetlen. Ezért a legtöbben a ponyvásított, a popkultúra igényei szerint leegyszerűsített Cthulhu-mítoszt veszik elő, hogy aztán békaembereket szüljenek a képernyőnkre és egy furcsa, esetlen és kövér alakot, akinek valaki véletlenül egy polipot húzott a fejére.

Az utóbbi időben egyre több indie játék jelent meg a semmiből, amik mind egy-egy szeletet szerettek volna a Mérhetetlen Vének tortájából, és tették ezt eddig sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel (The Mountains of Madness) de tény, hogy mind fejlesztői, mind pedig fogyasztói szempontból egyre erősebb az igény a valóban eredeti és értékes lovecrafti játékokra. Meg kell említeni egy remek – eredetileg androidos majd PC-re portolt – játékot, a Call of Cthulhu – The Wasted Land-et, de kihagyhatatlan a Sunless Sea vagy a Darkest Dungeon indie sikerek megemlítése is, hisz ezek nem titkoltan, sőt büszkén merítettek a borzalom nagymesterétől. Szóval igény is van, próbálkozás is van, több túlélő-horror és kalandjáték is készül (köztük egy hazai projekt is), melyek ezt az utat kívánják követni, és nemrég hivatalosan is bejelentették a "nagy", azaz Chaosium által hitelesített Call of Cthulhu videojátékot is. 

exp-1-en.jpg

Egy csapat ambiciózus török kultista viszont a fejébe vette, hogy olyan RPG-t készít Lovecraft borzalmas világaiból merítve (a többes szám nem véletlen!), amiben a történet maga és a dialógusok, valamint az ép vagy éppen bomlott elménk irányítása lesznek a fő mozgatórugók. Szóval képzeljünk el egy nagyszerű és igényes CRPG-t, mondjuk az Icewind Dale-t, amit minden Sword & Sorcery ruhájától megszabadítottak, és egy halszagú, koszos kabátot dobtak a csupasz testére, hogy aztán egy sötét kanálisba hajítsák. Ezt teszi a Stygian és közben ízig-vérig őszinte és lélekkel teli! A grafika első blikkre talán bugyutácskának, vagy rosszul kivitelezettnek tűnik, de csak akkor, ha felületesen szemléljük. A játék ugyanis szemkápráztatóan gyönyörű, a maga szándékosan csúnyácska (és kissé szürreális) módján, és szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen, hisz így még egy sort sem kell elolvasnunk a játék temérdek mono- vagy dialógjából máris tudjuk, hogy a józan eszünk egy részét már elveszítettük…

safe_image.gif

A készítők ahol csak tudják, hangsúlyozzák, hogy a játék történetorientált lesz (I'a-I'a!), amiben választásaink befolyásolni is fogják az eseményeket. Emellett fontos szerepet kapnak a hősarchetípusok (úgy értem lovecrafti hősarchetípusok!), az egyedi képességeik és hitük is (vallásban, technológiában, eszmében, okkult tanokban, stb…)! Körökre osztott harcokba fogunk bonyolódni, de fel kell készülnünk rá, hogy minden egyes borzalom megpillantásával épelme-pontokat veszítünk majd. Megbolydult karakterünknek nemcsak harci képességei csökkennek, de a párbeszédekben alkalmazható válaszlehetőségeink is átalakulnak. Nagyon örülnék neki, ha ez nem jelentene minden esetben negatív hatást, ahogy az a legtöbb Cthulhu-mítosz inspirálta játékban jelen van. Elképesztő lenne, ha megtarthatnánk a csapatból legalább egy karakterünket szándékosan a tébolyában, hogy az könnyebben tudjon kommunikálni más tébolyultakkal, túlvilági lényekkel, szellemekkel, vagy csak fogékonyabb legyen az okkult tanokra és a fekete mágiára. Minden partiba kellene egy Jonathan Strange! (Olvastátok már a Hollókirályt? Ideje lenne.)

Erről konkrétan nem esik szó, ahogy arról sem, hogy van-e módunk teljesen harc nélkül végigvinni a játékot, mondjuk csupán nyomozói, túlélői vagy lopakodási képességeink felhasználásával. Ez esetben még színesebb lenne a játék, bár kétségtelen, hogy egy rendkívül hosszú, igényes és összetett RPG érkezhet meg a Stygian személyében, talán az első játék, ami meg tudja közelíteni egy jó asztali Call of Cthulhu (vagy Trail of Cthulhu) összeülés hangulatát és atmoszféráját. Tény, ami tény, a srácokat nem kell félteni, még csak pár órában mérhető, amióta fut a kampány de már több, mint tízezer eurót sikerült összekalapozniuk, az áhított 55 ezerből.

Én annyit mondok: szabadítsuk ki Cthulhut és bosszuljunk meg minden B-kategóriás, rosszul sikerült, tiszteletlen és bugyuta adaptációt! ...és én már megyek is, hogy előkotorjam a kártyaszámomat és magamnak is előrendeljek egy Follower of the Ancients csomagot!

Fhtagn mindenkinek!

Kickstarter-oldal

Weblap

- Varga Bálint Bánk

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr818769272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása