Majdnem egy éve már annak, hogy bárgyú mosollyal az arcomon, sajtszósztól ragacsos kézzel és egy kissé csalódottan baktattam kifelé a Star Wars: Az ébredő Erő premierjéről. Nem mintha rosszul szórakoztam volna, egyszerűen csak arról van szó, hogy sokkal többet vártam az új generáció első Star Wars-filmjétől. Most, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet bemutatója után hasonlóan vegyes érzésékkel úsztam ki a tömeggel és ismét arra a megállapításra jutottam, hogy 

egy közepes akciófilmet láttam.

Se nem Zsivány, se nem Egyes

Néhány héttel ezelőtt vinnyogtam már egy kicsit baljós előérzeteimről, és sajnos félelmeim egyáltalán nem voltak alaptalanok. Ettől függetlenül nem volt katasztrofális a végeredmény, a Zsivány Egyes rengeteg olyan erénnyel bír, amire a jövőben bátran építhetnek majd az egérgyár rabszolgái munkatársai, azonban nem mehetünk el amellett sem, hogy az első Star Wars-antológiafilm bizony egy kissé felemásra sikeredett. A futószalagon gyártott Marvel-filmekhez hasonlóan a Zsivány Egyes is hozta persze a kötelezőt, én azonban egy Star Wars-film esetében nem szeretném ennyivel beérni, egyszerűen túl magasak az elvárásaim.

Minden idők legdrágább fanfilmje

Gareth Edwards egy szimpatikus forma, aki amellett, hogy elképesztően nagy Star Wars-rajongó, korábban egészen ízléses filmeket hozott tető alá, így minden okunk megvolt arra, hogy reménykedjünk. Jó forgatókönyv nélkül azonban lehet bármilyen tehetséges egy rendező, csodát nem tud alkotni. A Zsivány Egyes története pedig sajnos leginkább egy közepes háborús film klisés dinamikájával operál, amin tovább súlyosbít, hogy nincsenek igazán jó vagy érdekes karakterek, akik hatásosan képesek kontextusba helyezni a történéséket.

Tényleg sokatmondó, hogy az egyetlen karakter, akinek volt klasszikus értelemben vett jelenléte, az K-2SO volt, a Zsivány Egyes csapat kissé kattant droidja. Jyn Ersót, Cassian Andort és a többieket viszont valahogy nem tudta helyzetbe hozni Edwards. A szereplők hátteréről nagyon keveset tudunk meg, ami miatt a nyakamat merném rátenni, hogy hamarosan regények, képregények vagy videojátékok formájában újra találkozunk majd velünk.

Egy korai koncepciórajz a Zsivány Egyes csapatáról 

Filmes szempontból egyébként kifejezetten izgalmas élmény a Zsivány Egyes. Nagyon tetszett, hogy az első antológiafilm más filmnyelvi eszköztárral dolgozik, mint amit az eddigi Star Wars-filmeknél megszokhattunk, Edwards rendezői stílusa pedig jól is passzolt ehhez a kicsit felhígított háborús megközelítéshez. A film dinamikája viszont nagyon suta, különösen a történések első felében. Edwards kapkod a helyszínek és a karakterek között, mi pedig a fejünket kapkodjuk, és várjuk, hogy végre élvezhessük is a mozit.

Nagyjából a film felétől ez a dinamikai rozogaság szépen megjavul, a történetvezetés más sebességbe kapcsol, és egy olyan látványos csatának terít meg, amilyet Star Wars-filmben még nem volt szerencsénk látni. Itt Edwards már kifejezetten jó ízléssel ugrál a különböző színterek között, érezni az ütközet grandiózus jellegét, a Birodalom túlerejét és a Lázadók szinte reménytelen helyzetét. Bármennyire is bicegős a történet, a film végi csata valamelyest kárpótol minket, annak pedig külön örülök, hogy a Disney kifejezetten bátor döntéseket is hozott egyes szereplőkkel kapcsolatban. Ettől függetlenül

a Zsivány Egyes nagyon messze van a klasszikus értelemben vett háborús filmektől,

azt pedig végképp túlzásnak érzem, hogy ez lenne a Star Wars-filmek Piszkos tizenkettője. A Zsivány Egyes egyszerűen egy szórakoztató akciófilm, és egy másodpercig sem akar vagy képes ennél több lenni.

Kérsz kék tejet a menühöz? Nem? Akkor is kapsz!

A Zsivány Egyes folyamatosan bizonyítani akarja a nézőnek, hogy Star Wars-filmről van szó, ami eleinte szórakoztató, a folyamatos összekacsingatásán azonban hamar el lehet fáradni. Az első Star Wars antológiafilm képtelen megállni a saját lábán, az eredeti filmek nélkül nem is igazán lehet kontextusba helyezni. Ezzel azonban nincs különösebb probléma, elvégre valamiféle kísérleti próbálkozással van dolgunk, aminek legfőbb célja a rajongók kiszolgálása. Ebben már-már idegesítően jól teljesít a Zsivány Egyes, azonban jobban örültem volna, ha a felületes Star Wars-os utalásokon túl valami mélyebb élményben részesülök.

Verdikt

A Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet filmes szempontból leginkább egy Erős (bocs!) közepes, amit elsősorban rajongói szemmel érdemes nézni és élvezni. Én így nagyon jól is szórakoztam, és ha Edwards nem is készítette el az új Birodalom visszavágot, az mindenképp biztos, hogy a Zsivány Egyes az eddigi legjobb előzményfilm, ami a messzi-messzi galaxisban játszódik.