Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Star Wars: Az ébredő Erő – spoilermentes filmkritika
Ez az a film, amire immár bő harminc éve vártak a rajongók.

image

Először is szögezzük le: ennek a filmnek nem volt célja valami korszakalkotóan új dologgal előrukkolni, alapjaiban megreformálva a már sok éve belénk ivódott Star Wars életérzést. Ennek a filmnek első és legfontosabb feladata az volt, hogy a már több mint harminc éve porosodó filmtekercseket valaki levegye a polcról, újragondolja, és egy vadonatúj, modern köntösbe helyezve visszaadja a legifjabb generációknak mindazt, amit annak idején mi is átéltünk. És ebből a szempontból nézve a film kitűnőre vizsgázott. Volt benne minden, ami csak kell: sci-fi, akció, dráma, fantasy, humor, és persze epic csatajelenetek, egyszóval minden olyasmi, ami egy jófajta Star Wars filmből nem hiányozhat.

image

Persze talán pont amiatt, hogy ezernyi dolgot akartak belezsúfolni egy bő kétórás filmbe, nehéz dolguk volt a készítőknek. Sok kisebb karakter alig kapott csupán néhány mondatot, így esély se nagyon volt arra, hogy különösebben megismerjük őket. A film legnagyobb nehézsége a készítők számára abban rejlett, hogy ügyesen kellett egyensúlyozniuk a régi és az új dolgok között. Vegyünk egy példát: az előzménytrilógiában nem volt még Ezeréves Sólyom, cserébe viszont kaptunk rengeteg zsírúj űrhajót. Ebből a filmből azonban egyszerűen nem hiányozhattak a régi jó űrjárgányok, mint a Sólyom, az X-szárnyú vagy a TIE vadász. Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt könnyedén rá lehet sütni a nosztalgia-bélyeget a filmre, ami bár sok esetben valós kritika lehet, mégsem nevezném rossz dolognak, sőt. A filmnek pont, hogy az volt a célja, hogy egy mindenki számára élvezhető átmenetet biztosítson a klasszikus trilógia és az új események között.

image

Új generáció

A régi kedvencek mellett természetesen új, fiatal hősök is feltűnnek a vásznon. Rey, a guberáló roncsvadász, Finn, a pillangólelkű ex-rohamosztagos, valamint Poe Dameron, a vagány pilóta együtt harcolnak a sötét oldal ügyeletes képviselője, az Első Rend ellen. Az újdonsült hősök bár első blikkre valamennyien szimpatikusak, a rengeteg akció és csatajelenet közben nem sok idő maradt, hogy jobban megismerjük az új karaktereket, leginkább csupán a bemutatásukra került sor. Ám szerencsére számtalan lehetőség adódik majd a következő részekben, hogy még jobban megismerjük új kedvenceinket. Ez nem volt másként az Új remény esetében sem.

image

Mindamellett kaptunk néhány új gonoszt is, többek között egy ifjú Darth Vader klónt, aki jól láthatóan szeretne az öreg nyomdokaiba lépni, ám ez bárki számára kemény feladat lenne. Az újak közül talán neki jutott a legkevésbé szimpatikus szerep, mert inkább hasonlít egy önelégült, hisztis kölyökre, mint egy komoly, karizmatikus vezetőre, ám minden bizonnyal ez a választás szándékos volt. Az Első Rend másik kiemelt vezetője, Hux tábornok, továbbá Phasma százados is a fiatalabb korosztályból származik, így joggal mondhatjuk, hogy nemcsak a világos, hanem a sötét oldalon is történt egyfajta teljes generációcsere, ami így remek kontrasztot ad az új filmek fiatalabb képviselői és a régi filmek idősebb korosztálya között.

image

Audiovizuális mestermunka

Ha egy kicsit most eltekintünk a történettől és a karakterekről, és csak a maradék részletekre koncentrálunk, akkor jön elő igazán, miért is sikerült valami igazán monumentálisat alkotnia J.J. Abramsnek. Elegendő belepillantani az előzetesekbe, és máris láthatjuk a szebbnél szebb képsorokat. Persze gondolhatjuk, hogy a trailerekbe eleve válogatott jelenetek kerültek, azonban a film valamennyi képkockája hasonlóan mesterien megalkotott műalkotásról tanúskodik.

image

Ami pedig a film zenéjét illeti, John Williams ezúttal is hozta a tőle megszokott kimagasló teljesítményt. Gyönyörű melódiák sora kíséri végig a galaktikus kalandot, melyek hűen idézik fel a klasszikus hangulatot anélkül, hogy különösebb mértékben vissza kellene térnie a már jól ismert témákhoz. Szerencsére azonban a páratlan zenei aláfestésnek nem kell a hátán cipelnie a filmet, mint ahogy azt az előzménytrilógiában tette, ami ezúttal így sokkal inkább tekinthető egy esszenciális alkotóelemnek, amellyel teljes egésszé alakul a Star Wars élmény.

image

Verdikt

Maga a film alapvetően a jól bevált, klasszikus elemekből építkezik, ám mégis van benne annyi újdonság és csavar, ami miatt nem nevezhető egyszerűen a régi filmek szintetikus keverékének. Sokkal inkább úgy lehetne jellemezni, mint egy olyan Star Wars filmet, amit ott folytattak, ahol azt 32 éve éve abbahagyták. A készítők persze biztosra mentek a nosztalgikus elemekkel, s akit ez zavar, annak valóban nem való ez a film. Mindenki másnak viszont kötelező esti program!

- Scotty

Star Wars: Az ébredő Erő - kritika a sötét oldalról

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr368637614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása