Neonfények, rózsaszín zakók és dübörgő szintipop. Ez a Moonbeam City.
Már-már perverz módon imádom a 80-as éveket. Persze azt a fajtát, amelyben soha nem volt részem. Tudom, hogy valahol bűnös élvezet és megbocsáthatatlan, de akkor is ez volt az az évtized amelynek popkulturális termékei alapjaiban meghatározták gyerekkoromat és fejlődésben lévő ízlésemet (avagy ízléstelenségemet), így nem tud hidegen hagyni semmi, ami ehhez a korszakhoz kötődik.
Éppen ezért jó most nekem a létezés. Mostanában mintha mindenki újra ...
Utolsó kommentek