Egy marékban elfér, a legtöbb mai telefonnál kisebb (bár jóval vastagabb persze), könnyű, mintha csak egy kartondoboz lenne, és mégis súlyos értéket hordoz. Ez a NES CLASSIC MINI, avagy a Nintendo Entertainment System 2016-os évi újra-kiadása.
Az apró gép 30 játékot tartalmaz, köztük olyan feledhetetlen klasszikusokat, mint a Super Mario Bros (első három része), a Legend of Zelda (I-II), a Castlevania (I-II), a Metroid, a Mega Man II, a Double Dragon II, a Kirby’s Adventure, a Kid Icarus, a Ninja Gaiden vagy a Final Fantasy… Kétségtelen, hogy a listát összeállító csapat megpróbált mindenkinek megfelelni, és elég közel is jártak a tökéletes megoldáshoz. Persze biztosan lesz 1-2 cím, amit hiányolni fogunk, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy rögtön kiegészítőkkel, vagy NES MINI 2-vel is számoltak a Nintendónál. (Bár az első nyilatkozatok szerint ez nem így van, de nem is számoltak akkora elsöprő sikerrel, amit végül a NES Mini produkált...)
A gépen fellelhető 30 játékba tehát nem lehetett ugyan belesűríteni egy egész konzolgeneráció minden klasszikusát, de egyvalamit mégis sikerült: egy maréknyi, könnyű szerkezetbe zsúfolni egy egész generáció gémer-életérzését. És ahogy ezt az alcímben írtam is, ezt még olyanok is érezni fogják, akiknek sohasem volt alkalmuk az eredeti NES-szel játszani. Mert a nosztalgia olyannyira átütő, és olyan gondossággal, profizmussal és odaadással ültették ebbe a már-már cukinak nevezhető kis szerkezetbe, ami egészen példaértékű.
A gép egyébként nem drága, egy nagykonzolos (XBO, PS4) játék új megjelenési árával egyenértékű, de az élmény, amit nyújt, már-már megfizethetetlen. Elnézést, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, de egyszerűen közel tökéletes az élmény, amivel szembesülhettem… Hadd erősítsem meg ezt egy személyes, intim kis példával: a két és fél éves fiam látott már PS2-3-4-et, PC-s és mobilos játékokat, de semmi sem tudta olyan túlcsorduló örömmel és lelkesedéssel eltölteni, mint a Super Mario és maga a Mini NES konzol.
Azt hiszem, a kép magáért beszél…
A hangok maradtak az eredetiek, és fantasztikusan szólnak, a képminőség szuper, még a klasszikus képvibrálást is be tudjuk állítani ha szeretnénk, de van pixel-perfekt opció is azoknak, akik szeretik a lehető legletisztultabb megjelenést. A készülék HDMI csatlakozóval kapcsolódik a monitorhoz vagy tévéhez, és egyszerű micro-USB bemenettel és klasszikus USB kimenettel tudjuk áram alá hozni, szóval célszerű egyszerűen csak rákötni a tévére, mert az is elegendő árammal látja el a tökéletes működéshez.
Egyetlen, de nagyon is lényeges negatívum a kontroller zsinórjának nevetségesen rövid volta, tulajdonképpen szinte szó szerint rá kell tapadunk a képernyőre, ha nem akarjuk kontrollerünkkel egy kisebb mozdulat folytán lerántani a konzolt a helyéről. A fentebb említett példámat kissé meg is rontotta ez a dolog, ugyanis a fiam 20 perc után már felült volna az ágyra, hogy onnan játsszon, de a zsinór egyszerűen nem engedte… aztán jött a hiszti, meg a csalódás...
Ez nagy hiba, mert a konzol családi konzol, házibuli konzol, ellazulós, kikapcsolódós konzol kellene hogy legyen. Illetve az is, csupán egy extra kontrollerre és zsinór hosszabbítóra lesz szükségünk, hogy ténylegesen ki tudjuk maxolni azt az élményt, amit ez az apró gaming-szeretetdoboz tartogat.
Nem feltétlenül róható fel hibának, de mindenképpen hiányosság, hogy az apró gép nem képes eredeti NES kazettákat lejátszani, de nem is feltétlenül ez volt a célja, szóval, mint mondtam, ez nem hiba, de óriási dolog lenne, ha a SNES mini nagytestvér már tudná ezt a funkciót is. ;)
Egyedi, de szuper menüt kaptunk, ahonnan még a manual-okat is el tudjuk érni egy QR-kód segítségével, ami az olyan játékoknál elengedhetetlen, mint például a Startropics (ami egyébként a konzolgeneráció egyik legjobb játéka!). A fentebb már említett képernyő beállítások mellett kaptunk még mentési lehetőséget, játékonként 4 slot helyünk lesz, hogy tároljuk a játékállást, akár ott is, ahol eredetileg a játék nem engedné.
Más könnyítő funkció azonban nincs, szóval készüljünk fel rá, hogy a játékok éppen annyira kíméletlenül nehezek, mint annak idején voltak. Óriási Souls fanatikusként is csak kapkodtam a fejem a Castlevania első két részén, a Legend of Zeldáról nem is szólva, de helyett kapott a játéktárban a minden idők egyik, ha nem legnehezebb játékaként számon tartott Ghosts N' Goblins is, aminek az első pályáját is igazi kihívás teljesíteni, nemhogy mind a hatot… (Elmebeteg játék, ha egy házibulin minden meghalásért egy feles büntit szabunk ki, fél óra alatt taccsra lehet tenni egy tucat játékos havert is!)
De nem térhetünk ki minden játékra, hisz 30 cím, az 30 cím és azt kell hogy mondjam, nem sok felesleges, „helykitöltő” játék került a gépre, de azért persze egy-kettőt magam is lecseréltem volna… Ez viszont már szőrszálhasogatás, hisz a cucc ár-élmény aránya valami egetverően magas!
Fantasztikus egy kezdet ez, alig várjuk a NES MINI 2.0-t, a SNES MINI-t meg pláne, és persze azt is, hogy a Sega lép-e erre valamit, és előrukkol-e végre egy normális és teljesen modernizált Megadrive (aka. Genesis) géppel. (Ne gyertek nekem az olcsó kamumasinákkal, amivel eddig próbálkoztak, ismerem azokat a lehangoló cuccokat...) Addig is azonban tengernyi időt felölelő játékot kaptunk fantasztikus csomagolásban és igazi odaadásról és szeretetről árulkodó minőségben.
Egy szó, mint száz, a NES CLASSIC MINI-nek minden gémer háztartásban ott a helye, már csak a presztízsérték miatt is!
(És persze a zenék miatt… Ohh, azok a zenék!)
Varga Bálint Bánk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
