Figyelem! A cikk írója alább megpróbálkozik a lehetetlennel és igyekszik az elkövetkező pár sort a masszív ömlengésen kívül valódi tartalommal megtölteni. A feladat nehéz, ugyanis

a Quadropolis máris a 2016-os év egyik legnagyobb durranásának tűnik, pedig épphogy csak túl vagyunk március idusán.

Téma és mechanika

A játékosok a saját metropoliszukat építik fel, amihez a közös piacról viszik el az épületeket. Az épületek elvitele és lehelyezése szigorú szabályok szerint történik.

A  közös piac egy 5*5-ös méretű tábla, a játékosok metropoliszának alapterületét jelképező tabló pedig 4*4-es méretű, négy negyedre osztva, amelynek sorait és oszlopait számok jelölik. Minden játékoshoz tartozik négy-négy építész, amelyek 1-4-ig vannak beszámozva, ezek használatával lehet elhozni a piacról az épületeket, és letenni a saját tablónkra.

Például a hármas számú építésszel a nyíl irányába mutató harmadik lapkát lehet felvenni, majd ez a lapka egy hármassal jelölt sorba/oszlopba tehető le, amennyiben még üres ott a hely. Az éppen felvett lapka helyére az Urbanista kerül (nagy átetsző, szürke bábu), erre a bábura a következő játékos köre során nem mutathat az építész nyila, vagyis aminek az útjában áll, azt tilos felvenni.

Ez a fajta játékmenet kissé absztraktnak tűnik első blikkre, de a pontozási rendszer, illetve az épületek működését szolgáló nyersanyagok tökéletesen alátámasztják a játék témáját. A házak aktiválásához energiára van szükség, amit például a gyárak vagy kikötők termelnek meg a játékban, ám ezek működéséhez pedig munkaerőre, vagyis emberekre van szükség - akik házakban laknak. Ravasz, ugye?

Egy doboz - két játékmód

A Quadropolis játszható klasszikus (családi) játékként, illetve haladó módon is. A két játékmód másféle gondolkodást kíván, tehát nem csupán két nehézségi fokról van szó, nagyon jól megfér egy “kollekcióban” a két játékmód, kicsit olyan, mintha két játék lenne egy dobozban.  A játék maga teljesen nyelvfüggetlen, a szabályai könnyen érthetőek, logikusak, és a pontozási segédlet is tökéletesen világos.

A klasszikus játék tökéletes azoknak, akik gyerekekkel együtt szeretnének játszani, vagy épp olyan játékosoknak, akik a beugró játékokon túl a komolyabb játékok felé lépnénének. A klasszikus játék négy körből áll, nagyjából egy óra alatt le is megy (négy játékos esetén). Rengetegféle stratégiával lehet nyerni, de ami legfontosabb, öröm vele játszani, még akkor is ha veszítünk.

A klasszikus játékban építhetünk: 

• gyárat - energiát ad, működéséhez ember kell
• boltot - vásárlókat (embereket) fogad be, működéséhez energia szükséges
• tömbházat - embereket ad, működéséhez energia kell
• kikötőt - energiát/embereket ad, működéséhez ember kell
• parkot - felesleges energiát nyel el
• középületet - győzelmi pontot érhet, működéséhez ember kell

A vén róka polgármesterek játéka abban különbözik a klasszikustól, hogy a negyedik kör után van egy ötödik is, a saját négy építész helyett öt-öt közös építészmester áll rendelkezésünkre, illetve más a tabló elrendezése (öt városrész, részenként számozva). Ehhez a játékmódhoz kissé bonyolultabb győzelmi pontrendszer tartozik, mert két új épülettípus is felkerül a piacra, ezek az irodaházak és a nevezetességek. Az irodaház működéséhez emberre és energiára van szükség, a nevezetességek aktiválásához nincs szükség semmire, a játék végén mind a két típus pontot ér az elhelyezkedésétől függően.

Ez a játékmód nagyon csavaros, jóval több szempontot kell figyelembe venni, mint a klasszikus módnál és rengeteg lehetőség van benne (többek között arra is ügyelned kell, hogy keresztbe tegyél az ellenfeleknek, ha kezdenek elhúzni). Gémereknek, építészeknek, Sim City-rajongóknak kötelező.

Azt vettük észre, hogy a haladó módnál kevésbé ragad be az ember, mint a klasszikus játéknál, mivel több a lehetőség, tágasabb a pálya, nagyobb a szabadság - lehet merészkedni, kockáztatni, nagyot álmodni.

Aktív épületek és győzelmi pontok

Miután a piacról elvettük a választott lapkát, és elhelyeztük azt a saját tablónkon, azonnal megkapjuk a lapkán szereplő nyersanyagot, akkor is, ha az épületet még nem aktiváltuk. Az energiát és embereket jelképező tokeneket a játék során bármikor lepakolhatjuk, áthelyezhetjük, ahogy nekünk tetszik, de a játék végén csak az aktív épületekért jár a pont, a maradék tokenekért, pedig darabonként mínuszpontot kapunk.

A játék végén, pontozásnál még erősebben átüt a téma, ugyanis például a középületekért akkor jár sok pont, ha egyenletesen helyezkednek el a városban, vagyis mind a négy negyedbe jut egy-egy. A parkok akkor érnek sokat, ha házak fogják közre őket.  A gyártelepért akkor jár pont, ha bolt, irodaépület vagy kikötő veszi körül, de mínuszpont jár azért, ha a nevezetesség környékét elcsúfítja egy gyártelep vagy kikötő.

Rengetegféleképpen lehet nyerni ebben a játékban, a sokszínű pontozás, és az épületek aktiválása miatt a játék legvégéig kétes a győztes kiléte, így az utolsó pillanatig izgalmas a játék.

Verdikt

A Days Of Wonder újabb nagyszerű játékkal állt elő, ami egyaránt kielégíti az alkalmanként játszókat és a keményebb kötésű gamereket is. A játék nagyon jól skálázódik, vagyis 2-3-4 játékos esetén is ugyanolyan jó a játékélmény, emellett egyáltalán nem macerás a más-más játékosszám esetén a setup. Az egyszerű szabályok és egyértelmű szabálykönyv segíti a játék gyors elsajátítását. Pluszpont, hogy a játék komponensei (egy vaskos pontozófüzettel együtt) egy tökéletesen szerkesztett, lötyögésmentes inzertben foglalnak helyet.

Update: Valamilyen oknál fogva, az első kiadás áttetsző, pofás figurái hajlamosak a hajszálrepedésekre. A cikk írója is így járt a saját példányával, amit szorgalmasan befotózott és elküldött a kiadónak, a Days of Wonder pedig... küldött neki új meeple-ket. :)

-KralleKralle