Azt hiszem eljött az idő számomra  – így 8 rész után  –, hogy kifejtsem a véleményemet a Shannara - a jövő krónikája című sorozatról. Ha röviden akarnám összegezni, ennyi lenne:

Hogy képzelték ezt?

Kíváncsian vártam ezt a sorozatot. Persze nem egy komoly fantasy műre számítottam, eredeti vagy epikus történettel, de azért nem is az Ifjú Herkules kalandjaira. Az eleje ígéretes volt, kellően félelmetes démonokkal, halállal, mágiával és a ballépések következményeivel.

Komolyabbra fordítva a szót, én még sorozatban ennyi hibát, értelmetlenséget és átgondolatlanságot talán a Seeker óta nem láttam.

Most emelkedjünk felül azon, hogy hisztis tinik szaladgálását kell néznünk, akik annyira ostobák, hogy szabadon engedik azt a fószert, aki nemrég még meg akarta őket ölni, és nemi erőszakot is megkísérelt az egyikükkel szemben. Nekik, ha nem is elnézem, de felfogom, hogy hülyegyerekekről van szó. De amikor a felnőttek, elvileg “bölcs” vezetők nem képesek átlátni a következő pár óra eseményeit, az már gyalázatos.

Innentől erősen spoileres írás következik, csak akkor olvass tovább, ha nem vagy érzékeny az ilyesmire.

Kezdjük szépen sorjában: a választottak. Nem valamilyen fantasyba illő kiválasztással, hősi próbával, felsőbb hatalom által választottak. A Shannara krónikáiban azokból lesznek a választottak, akik bekötött szemmel gyorsabban szaladnak az erdőben és aljasabbul gáncsolják el egymást. Ennyi, a kiválasztásban nincs misztikum vagy hősiesség vagy bármi  érdekesség. Az Ellcrys – “élet fája”, démonbörtön, vagy mi is akar lenni –, évszázadok óta nem beszél senkivel, persze mostanáig. Az mellesleg pozitív, hogy az eddigi választottakkal nem társalgott a fa, ők csak kertészek voltak. Akinek viszont komolyabb szerepe is lesz, annak küld látomásokat, ahogy kell.

Ezen a ponton viszont jöhet a próba, ami elé a fa állítja a jelöltet. Ez pedig egy látomás és tudjuk előre, hogy csak látomás, tehát nincs valós következmény- azzal bizonyít a jó főhős, hogy megöli a barátját… hát… jó… a helyzet látomás mivolta miatt meg amúgy is mindegy.

Ugorjunk oda, hogy a Gyűrű szövetsége a fa szövetsége összeáll és elindul kalandos útjára az egyetlen megmaradt választottal. Aki ha meghal, vége mindennek, így tökéletes ötletnek tűnik, ha pár amatőrt küldünk vele, hogy segítsék és védelmezzék a kalandja során, nem? Amikor ezt a jelenetet megláttam, magamban kiegészítettem a gondolatot, miszerint “vigyázz magadra, küldünk veled pár társat (meg 200 katonát), segítünk, kapsz testőrt (meg 200 katonát). Az erdőben démonok, trollok, elfvadászok, gnómok, és romanók próbálnak megölni, ne félj, nem lesz gáz, elegen lesztek tízen (meg a 200 katona)”. Mindegy, persze a világ ismeretének hiányában lehet, hogy összesen nincsenek 200-an, és nem a költségkeret miatt van legfeljebb harminc statiszta egyszerre egy képen.

Ekkor elindul a véget nem érő “megöllek/nem öllek meg/öld meg/jó, megölöm/ne öld meg” hisztiáradat, mindez

Nulla izgalommal.

Amit a királyságban művelnek, az egyszerűen felfoghatatlan. Kinyomozzák, leleplezik az alakváltót, majd elhangzik a mondat: “el kell égetni, hogy meghaljon”. Tehát él. Nem kötözik meg, nem tekerik láncba, vágják le kezét-lábát, meg biztos, ami biztos, a fejét is, hanem egy hülyét ott hagynak azzal a nagyszerű utasítással, hogy “ugyan fiam égesd el szépen”. Még azt is elfelejtik mondani neki, hogy ez él, és nem nagyon kéne neki háta fordítani.

Egy krónika alapján kezdenek nyomozgatni, amit valószínűleg vagy egy nagyon rossz szándékú ember írhatott, vagy egy kevésbé gonosz illető, szifilisztől elhalt aggyal. Leírt, minden fontosat, le is rajzolta, be is kötötte szépen, ami nagyon derék munka volt. Épp csak azt felejtette odafirkálni legalább a lap szélére ceruzával a boszorkánymester kardja mellé: “Ne add neki!” Ha jó fej akart volna lenni, akár részletezhette is volna, hogy

“a kard úgy aránylik a boszorkánymesterhez, mint az Egy Gyűrű Szauronhoz”.

A “váratlan fordulatok” csak úgy záporoznak, a hazugok ismét hazudnak, a tolvajok lopnak, az elfvadászok meg elfeket fületlenítenek. Remek. Persze az elfnek csak a füle kell, így a legjobb, ha magunkkal hurcolásszuk őket, hátha megölnek útközben. Végül is a vadász oroszlánsörényt is így szerez: szépen pórázon hazaviszi, és ha szerencséje volt és még él, akkor meg tudja ölni a macskát.

A maga módján dicséretes, hogy ebben a sorozatban található a világ leghosszabbra nyúló sikertelen nemi erőszak kísérlete, amit egy fához kötözött lány ellen próbálnak véghez vinni.

Még világos van, mikor elkezdi zaklatni a gonosztevő és már sötét, mikor a lány még mindig ruhában van. Szerintem itt már az antihős is megörült, hogy végre jöttek megmenteni a csajt, mert látszott rajta az unalom.

Az operatőrt és a vágót viszont elismerés illeti, a lehetetlennel próbálkoztak. Harc hiányában a kamera lóbálása nem volt elég indokolt, mégis meg kellett oldaniuk a helyzetet, hogy miért is érik utol a sétáló trollok az embereket. Az Asylum stúdiót megszégyenítő vágásokkal és kameraváltásokkal hagyták figyelmen kívül a fizika törvényeit, de legalább nem esett hasra ebben a jelenetben senki. Ezt már pozitívumként értékelem.

Hőseink Gandalf szavait megfogadva életben hagynak mindenkit, akit nem kéne, kockáztatva a világ pusztulását, azok magabiztosságával járva el, akik már olvasták a történet végét. Ennek ellenére szánalmas próbálkozásokat láthatunk csak arra, hogy legyen haszna a jóságuknak. A romanó vezér hősiesen értelmetlen önfeláldozással kb. nyolc méter előnyhöz juttatja menekülő hőseinket. De nem gond, az előbb említett trollok most abból az irányból jönnek, amerre hőseink éppen menekülnek.

Azért vannak tetszetős dolgok is

A druida karaktere jól kitalált, a “mágiáért az életeddel fizetsz” vonulat kifejezetten tetszik.

A romanó leány is teljesen rendben, jól játssza a szerepét és még szép is.Az mondjuk baromi jó kérdés, hogy egy főleg az erdőben élő, vademberek közt felcseperedett leányzónak hogy van ideje még rabságban is frissen borotvált hónaljakkal és hófehér fogsorral űzni az ipart, de ezen már igazán nem fogok fönnakadni.

A boszorkánymester pedig annak ellenére, hogy egy mordori ork maszk újragondolása, tulajdonképpen jó lett. Hangulatos, vészjósló és velejéig gonosz. A két-három év múlva vércikinek számító, divatszakállas elfekről, a mélyebbnél is mélyebb hangon dörmögő szereplőkről és a Kiszel Tünde-szemöldökkel súlyosbított, meglepett kiskutya arckifejezéssel ténykedő hercegnőről inkább nem is mondanék semmit.

Végezetül

Ennyit még nem szentségeltem sorozaton, legalábbis hangosan. Meglepő módon viszont kíváncsi vagyok a további részekre, bár azt hiszem, ez inkább amolyan perverz érdeklődés, mint amit az epic fail-jellegű videókra való kattintásnál szoktunk érezni. A könyvet nem olvastam, így nem tudom, hogy a forgatókönyvírónak nem sikerült a hozott anyagból jó filmet készíteni, vagy egy remek történet vérzett el TV-képernyőn.

-Ekriven