Egyszer hittem Tim Kring-nek, amikor a Heroes 2006-ban debütált első évadának első pár részét rajongva néztem végig. A szuperhős téma épp felfutóban volt, az X-MEN utánzós, mindennapi szuperhősös tempó érdekes volt és újító. A Heroes botrányos minőségű ezt követő évadai mutatták meg, hogy a király meztelen. Meg is látszott a nézettségen.
A legújabb Heroes Reborn még elődjeit is képes volt alulmúlni.
A sorozat pilot epizódja annyi sebből vérzik, hogy a sürgősségi osztályon csak lemondóan ingatná a fejét a baleseti sebész, Carter doktor a műtő falának roskad könyékig véresen. Olyan rettenetes mennyiségű klisét zsúfoltak bele, vészes, hogy túllépi a kritikus tömeget és egy
ötlet-feketelyukká változik, magába szippantva minden valaha volt és eljövendő jó ötletet a téridő-kontinuumban.
Özönlenek az erővel rendelkező mutánsokkal evokkal és emberek konfliktusával kapcsolatos, fantáziátlan, ezerszer látott jelenetek. Mindent láttunk már, a tüntetéseket, a vinnyogást, a kamu alávágott tévés interjúkat, mindent. Itt még ráadásul lélektelenül és szarul is van odacsapva, mintha a kötelezőt kéne megmutatni. Az amcsi gimiben megkapjuk a focidzsekis, nagydarab, agyatlan “bully” és a szerencsétlen mutáns geek találkozik a folyosón geget, amely mutáns rá van állva a bully szőke cuki csajára. Persze. Nem is értem, ezt 2015-ben, ki engedte a képernyőre? Volt egy pillanat, amikor a kétségbeeséstől reménykedni kezdtem, hogy csak azért ilyen ötlettelen, hogy aztán nagyon csavarjanak rajta.
Sajnos nem, azért szájbarágósan íztelenül rettenetes, mert ezt valaki komolyan gondolta.
Az a mód, ahogy a sorozat a két japán szereplőt bemutatja borderline-rasszizmus, annyira sértően über-tipikusra vannak csiszolva. Egy cuki japán kislány gyakorlatilag jelmezben él otthon egy elképzelhetetlenül díszlet szerű lakásban, összefut a belőtt hajú japán geekkel, aki nagyon jól játszik számítógépes játékokat. A lányről pedig kiderül, hogy képes betöltődni a játékba.
Ez az a rész, ahol fizikailag rosszul éreztem magam a sorozattól.
Ugyanis a jelenetek, ahol a japán kiscsaj apja katanájával kardozik a játék világában le vannak animálva. Csak nyomdafestéket nem tűrően tudnám kifejezni, mennyire iszonyatosan, fertelmesen gagyi. Kínos. Annyira kínos, mintha egy brit királyi esküvőn a menyasszony direkt belerondítana a szűk fehér ruhájába az oltárnál kétezer ember és a rokonság előtt a Westminster apátságban. Élő, egyenes adásban.
Az összegányolt mitológiára már betűt sem érdemes pazarolni.
“Sorsod van.” “Hogy megmentsék a világot.” “Hogy megmentsd a világot.” “Már nem sokáig tudom visszatartani.” (sic!) “Jön, jön!”
Jön az a dolog, amit most nem mondok el, majd az évad felénél, de úgyis kiderül, hogy valami semmi, vagy egy ember…
Szánalmas! Borzalmas. Undorító trükk a sorozatkészítés hajnaláról, amikor a “high concept” arról szólt, hogy senki nem mondd semmit, vagy pont meghal, mielőtt elmondhatná miről van szó. Az hiszed túlzok, pedig konkrétan van benne három (3) olyan jelenet, amikor valaki haldoklik és az csak az információk felét tudja kinyögni, mielőtt kimúlik. Ez a színvonal jelenleg az NBC Heroes Reborn-al foglalkozó alkotói gárdájában.
Színészi játékról egyszerűen nem lehet beszélni.
A karakterek jelentős része vicces karikatúra az új évezred egyik legiszonyúbb kamera előtti játékával, amit ilyen mocsok drága sorozattól valaha láttam, a maradék csak simán vállalhatatlanul szar, mintha a Barátok Közt menne és mondjuk kétszer vettek volna egy jelenetet. Elviselhetetlenül rossz.
A maradékból Zachary Levi (lsd. Chuck) még elmenne egy másodvonalbeli brazil szappanoperában, Jack Coleman pedig kiemelkedik ebből a mezőnyből egy közepesen nézhető fan-film szintjére. Taps-taps.
Ítélet:
A sorozat szeptember 24.-én jött ki. Ne nézd meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
